Toochee

George Miller ausztrál rendező 1979-ben elementáris erejű világot teremtett filmjében, amit a két évvel később érkezett folytatás csak megerősített. Sokak számára ez a kép a tökéletes posztapokaliptikus vízió. De mennyire valóságos ez a kép? Ilyen lenne a társadalom összeomlása és a katasztrófa utáni új világ.

Egyre inkább megismerjük a világegyetemet, amelyben élünk, de a lábunk alatti elterülő zónából még mindig keveset ismer a tudomány. Az elmúlt évtizedek azonban sok új ismerettel gazdagítottak minket. A Föld mélye legalább olyan izgalmas, mint a végtelen világűr.

A Michiganban élő Lisa hobbija a madárfotózás. Udvarába madáretetőt rakott és felszerelt mellé egy vadkamerát. Hihetetlen vendégeket fotózott a tál körül.

A globális felmelegedés egyik súlyos következménye, hogy újabb betegségekkel szembenéznünk. Pontosabban számunkra újakkal, mert ezek a kórok régóta léteznek és ismertek.

Ki gondolta volna, hogy napjaink egyik legveszélyesebb inváziós faja valójában egy klónhadsereg.

A klímaváltozás hatása drámaian látszik az Alpok gleccserein. Ez a vidék a világ egyik legnagyobb és Európa legfontosabb édesvíz tartaléka. A Duna és így Magyarország vízellátása is ezektől függ.

Meghökkentő, megdöbbentő, és egészen elképesztő ötletek is születnek, hogy a klímaváltozástól megmentsük a civilizációnkat. Némelyik elképzelt projekt a megvalósíthatóság határát súrolja, de az elképzelés igazán sci-fibe illő.

Szodomát és Gomorrát keresték, de egy ókori gigantikus természeti katasztrófa nyomait találták meg.

Az űrkutatás nehéz mesterség, nagyon gyakran állítja komoly kihívások elé a kutatókat és az űrhajósokat. Mégis talán a legfurcsább problémával 2007-ben szembesültek, a megoldást sem a megszokott helyről érkezett.

A vízszint emelkedés már nem csak a távoli szigetországok problémája. Már az Egyesült Államok egyes részein is menekülni kell az emelkedő víz elől.