Ki gondolta volna, hogy napjaink egyik legveszélyesebb inváziós faja valójában egy klónhadsereg.
A világ szinte minden területén egyre nagyobb gondokat okoznak az invazív fajok. Ezek a világ más tájairól behurcolt fajok hatalmas ütemben terjeszkednek a meghódított területen, és komoly veszélyt jelentenek a helyi flórára és faunára. Szinte minden ilyen esetért az ember tehető felelőssé.
Európában több mint tizenkétezer idegenhonos fajt tartanak nyilván, amelyek eredetileg más kontinensen őshonosak. Ezeknek 13 százaléka invazív faj, vagyis terjeszkedésével kiszoríthatja természetes élőhelyéről az őshonos állatokat. Hatásuk nem elhanyagolható ritka fajok negyvenkét százalékának eltűnésében ezek a fajok is komoly szerepet játszottak.
Napjaink egyik legkomolyabb környezteti veszélye egy apró rákfaj, ami meglepő módon évtizedekkel ezelőtt nem is létezett. Minden az akváriumokban kezdődött. Népszerű lett egy édesvízi faj, ami könnyen tartható, meglehetősen igénytelen, és jól alkalmazkodik a környezetéhez.
A történt európai szálai 1995-ig nyúlnak vissza. Egy német akvarista birtokába került egy új rákfaj, amelyet csak texasi ráknak neveztek. A rák jól mutatott az akváriumban, majd tojásokat rakott, amiből apró rákocskák keltek ki. Az állomány gyorsan gyarapodott, osztogatta barátainak, majd megjelent az állatkereskedésekben. A rák szépen mintázott páncélja miatt gyorsan népszerű lett Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában. Különösen népszerűvé tette, hogy a szaporodásához nincs szükség hímre. Az állatvilágban jól ismert jelenség a szűznemzés, de ez az egyetlen ismert rákfaj, amely így szaporodik.
A márványrák gyors terjedése és népszerűsége után kiderült a faj árnyoldala is. Az akváriumokból kezdtek eltünedezni a halak, és a növények is alaposan megfogyatkoztak. Kiderült, hogy a jó étvágyú rák gyorsan felzabálja környezetét. Mivel szaporodását nem lehet kordában tartani, gyorsan nyűg lett az akváriumok tulajdonosainak. És sajnos ahogy ilyenkor lenni szokott, az akvaristák egy része nem elpusztította, hanem szabadon engedte példányait.
A szívós állatnak nem jelentett problémát a megváltozott környezet, gyorsan alkalmazkodott, és gyors szaporodásnak indult. A természetben is megtalálta a helyét, gyorsan átvetet az uralmat. Nem csak az állatvilágban tett kárt, a növények lerágása után a az algák elszaporodtak, az addig tiszta vizek zavarossá váltak, és felborult a hely ökoszisztémája.
A márványrák gyorsan felbukkant Európa számos vizében és komoly károkat okozott a környezetben. Azóta a világ számos helyén elterjedt, Svédországtól Japánig sok helyen felbukkant, Madagaszkáron már szinte ökológiai katasztrófát okoz gyors terjedése.
Hazánkban először 2013-ban a Hévíz melletti Alsópáhok közelében egy csatornában fedezték fel. Azóta nálunk is elterjedt, megtalálták már példányait a Dunában és a természet fura fintoraként a Rákos patakban is.
A furcsa betolakodóról közben érdekes dolgok derültek ki. 2017-ben tudósok a világ különböző tájain fogott 11 példány teljes genomját azonosították. Ekkor derült ki, hogy a különböző megjelenésük ellenére (más mintázatú páncél) minden állat azonos génállománnyal rendelkezik. A világ összes márványrákja egyetlen közös ősnek a klónja. A hivatalosan Procambarus virginalis nevet viselő állat egy teljesen új faj, még harminc éves sincs. A vizsgálatokból kiderült, hogy az Egyesült Államokból származik, őse a Satilla folyó floridai és georgiai mellékágaiban őshonos.
Valamikor a kilencvenes évek elején itt kelt ki egy genetikailag módosult nőstény. Ez az egyed a szokásos két nemi kromoszóma helyett hárommal született, a férfi kromoszóma mellett két nőivel rendelkezett. Emiatt a genetikai defekt miatt lett képes az ivartalan szaporodásra. Petéiben továbbadta ezt a hibát, ezzel gyakorlatilag klónozva magát. Ezek az utódok megtermékenyítetlen petékből kelnek ki, hormonok imitálják a megtermékenyítést. Ráadásul a márványrák igen szapora, termékenységi ciklusa 12 hét, ezalatt akár ötszáz petét is lerak. Ez is az oka robbanásszerű terjedésének, a mutáns klónhadsereg előretörése megállíthatatlan..
A márványrák feltartóztathatatlanul terjeszkedik. Madagaszkáron megtalálták a felföldeken és a tengerpartokon is. Németországban a feltűnően különböző savasságú vizekben is megtalálták. Normál esetben a természetben a fajok alkalmazkodnak a környezethez, helyi alfajok alakulnak ki, amely jó nyomon követhető a genetikai kódjukban is. Azonban a márványrák esetében ez nem áll fenn, úgy hódította meg villámgyorsan a vizeket, hogy ez nem okozott változást a genomjában.
A márványrákok az „epigenetikai mechanizmus” révén alkalmazkodnak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ükben kapcsolók alakulnak ki, különböző gének ki- és bekapcsolódhatnak. Ez felkeltette a faj iránt a kutatók figyelmét, mert ennek a mechanizmusnak a megértése segíthet a tumorbetegségek legyőzésében.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint 95.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
