George Miller ausztrál rendező 1979-ben elementáris erejű világot teremtett filmjében, amit a két évvel később érkezett folytatás csak megerősített. Sokak számára ez a kép a tökéletes posztapokaliptikus vízió. De mennyire valóságos ez a kép? Ilyen lenne a társadalom összeomlása és a katasztrófa utáni új világ.
1981-82-ben dúl az alámondásos VHS videokorszak. Magyarországon az időszak egyik legnagyobb sikere, az akkor még szinte ismeretlen film, a Mad Max. Egy presszóban akkoriban szinte folyamatosan ilyen filmek mentek, a Mad Max volt az egyik sztár. Talán ötödik alkalomra sikerült megnéznem az elejétől a végéig.
Széteső, majd elpusztult társadalom; elsivatagosodott, embertelen, élhetetlen világ. George Miller döbbenetes víziója alapjaiban rengette meg a világot, és emelte a filmeket kultikus rangra. A hidegháború leghidegebb időszakában szembesítette az embereket a társadalom pusztulásával, amikor az emberekben talán a legnagyobb volt a félelem a harmadik világháborútól.
De mennyire tekinthető hitelesnek ez a kép? Mennyire vetíthetjük ezt ki az egész világunkra? Vagy ez is csak a korszakra annyira jellemző, autós üldözésekben bővelkedő road movie, amely végletekig eltúlozta az emberek félelmét a jövőtől? A történelmi sztereotípiák újraélése? Egy újbarbár világ a harmadik világháború után?
A film sikerének egyik titka, hogy Miller nem ad választ a kérdéseinkre. Belecsöppenünk egy szituációba, végignézzük a történéseket, majd kilépünk azokból. Úgy lépünk ki, hogy a vég egyszerre happy end és unhappy end, ugyanakkor mégis érezzük, itt nem ért véget a történet, csak ez a sztori. Miller végig fenntartja bizonytalanságunkat, hogy mi történt korábban, mi történik a mi kis világunkon kívül. Csak sejtéseink vannak a történet nagy egészéről. Ezt a feszültséget úgy tartja fenn, hogy információkhoz csak mellékesen jutunk: valahol szól a rádió, és hallunk a hírekből két mondatot, vagy éppen a rendőrségi rádióban vagy a rendőrőrs hangosbeszélőjében hallunk félmondatokat, utalásokat a társadalomban uralkodó káoszról.
Két dogot azonban ne felejtsük el! Minimális költségvetésből készült, mindössze 400 000 ausztrál dollárból. Az alacsony költségvetés miatt Gibsonnak csak egy kabátot és egy nadrágot adtak, amik valódi bőrből készültek. A többi színésznek még szegényesebb volt az öltözéke, különösen a rendőrtiszteknek. A filmben takarékossági okokból rossz állapotú, leselejtezett autókat használtak, két egykori rendőrautót és egy taxit. A rendőrautókat többször is felvették az illúzió érdekében. Az egyik rendőrautó a filmben vastag, szürke füstöt ereget egy baleset után. A jelenet nem volt megrendezve, a kocsi motorja olyan rossz állapotban volt, hogy valóban füstölt. De pont ez a pénztelenség segített abban, hogy a világ romlását hangsúlyozza.
A filmet csupán az ausztrál filmpiacra szánták. Erre a legjellemzőbb bizonyíték az, hogy erős ausztrál kiejtést használtak, a dialógusokban rengeteg ausztrál szlenget alkalmazva (például a pszichopata gonosz neve Toecutter, vagyis lábujjvágó, amely az ausztrál szlengben kegyetlen bűnözőt jelent. Vajon miért…). Senki nem számított a nemzetközi érdeklődésre, ezért angolra kellett szinkronizálni.
Nem szabad a filmbeli világot az egész Földre kivetíteni. Ez a film nagyon ausztrál. Ausztrália egy különleges hely: a kontinens a part menti régióban lakott, az ország belseje legnagyobbrészt sivatag; a távolságok nagyok, rengeteg a mikroközösség. Vagyis a filmben látható, számunkra furcsa világ alapjában véve ott természetes. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a film első részét Melbourne 50 kilométeres körzetében vették fel. A második rész teljes egésze a szabad ég alatt lett forgatva, Broken Hill város közvetlen környékén, Új-Dél-Wales államban. A bevezető üldözéses jelenetet harminc kilométerrel északabbra, Silverton mellett rögzítették. Mivel különlegesen szép kilátóhely a sivatagra, népszerű turistacélpont. Szintén jellemző, hogy a néhány tucat lakosú Silverton szinte összes polgára látható a filmben, mint autóvezető vagy statiszta.
A film csak a társadalom szétesését tette hozzá a valós látványhoz. A nagyvárosok még működnek, de a városoktól távol már az anarchia dúl, ahol a bandák felveszik a harcot a rendőrökkel: támadnak, és bosszút állnak. A civilizáció hanyatlik, általános az áru- és üzemanyaghiány. Bár ezek után érthetetlen és logikátlan az a filmbeli jelent, amikor a banda menet közben benzint lop a kamionról. Ilyen körülmények között biztos fegyveres őrség kísérné a kamiont. De a banda sem három kannával lopna, hanem lelőnék a sofőrt, és autóstul vinnék az egész szállítmányt.
Egy ilyen világkép a nagy országokra lehet jellemző, ahol szintén nagyok a távolságok, és a lakosság legnagyobb része csomópontokban: nagyvárosokban vagy városi övezetekben él. Egy pusztuló civilizáció esetén itt is kialakulhat hasonló világ. De például Európában, amely sokkal sűrűbben lakott, egyenletesebben szétszórva, ez nehezebben elképzelhető. Helyenként kialakulhat, de globálisan egy ilyen világ létrejötte nem várható. Az állam inkább fenntartja erőszakszerveit, és valószínűbb egy totalitárius diktatúra kialakulása, mint egy ilyen társadalmi összeomlás.
A Mad Max 2 világképe már teljesen mást sugall. Ebben már egy világégésen vagyunk túl. Eredetileg ezt is csak mellékesen tudtuk meg, mert a film elején lévő történelmi összefoglaló csak a nemzetközi piacra szánt kópiába került bele, az ausztrál változat rögtön az üldözéssel kezdődik.
Az emberiség java része ma már városokban lakik. A következő világháború teljes világégéssel járna. A 20. században megváltoztak a katonai irányelvek, a hadseregek mellett elsődleges célpont lett a hátország is. A nagyvárosok lakossága gyakorlatilag halálra van ítélve. Ha túl is élik a háborút, az esélyük minimális. A városi lakosság arra van berendezkedve, hogy a vidék szállítja az árut. Az utánpótlás megszűnik. Ha a városban próbálják túlélni ezt, végük. Ha vidékre menekülnek, ott sem sokkal jobb az esélyük. Senkinek nem kellenek újabb éhes szájak, mindenhonnan elkergetik őket, vagy az éhség, vagy a rablóbandák végeznek velük. Mert ebben a világban az erő lesz az úr. Az él túl, aki megszerzi a létezéshez szükséges dolgokat. Aki erre képtelen, az elpusztul.
Vidéken más a helyzet. Ott lehet termelni, és akinek lehetősége van rá, az fog is. De ők lesz nem a menekülők, a csőcselék és a rablóbandák célpontjai. Ha nem tudják megvédeni magukat, kirabolják őket, és elpusztulnak.
A világégés után hosszú távon csak az a közösség képes fennmaradni, amely nemcsak meg tudja védeni magát, de meg tudja termelni a fennmaradásához szükséges javakat.
Épp ezért érdekes és döbbenetes ez a motorizált barbár világkép. A legerőszakosabb, legvadabb, legkegyetlenebb emberek ilyen bandákban fogják terrorizálni a világot. Addig, amíg van mit elrabolni. De a történetnek pont a legnagyobb logikai hibája a motorizáltság. Az üzemanyag előállítása technológiát és erőforrást igényel. Az üzemanyag-kitermelő helyek, a finomítók, a vezetékek, a tárolók elsődleges katonai célpontok. Az üzemanyaggyártás gyorsan megszűnik, a készletek napok alatt elfogynak. Az embereknek leghamarabb a fosszilis üzemanyagot használó járművekről kell lemondaniuk. Nem lesz az, hogy bandák évekkel, de akár hetekkel vagy hónapokkal később vígan furikázzanak.
Az alapszituáció is több mint valószínűtlen, hogy néhány szakember egy komplett finomítót épít magának a világégés előtt a sivatagban. A költségek miatt is már több mint kétséges egy ilyen üzem felépítése. De ezzel csak az üzemanyagot biztosítják maguknak, miközben a sivatagban se víz, se élelem. Az üzemanyag jó cserealap, de nincs mire elcserélni. Jobban jártak volna a sivatag mélyén egy oázissal.
Bár filmek tucatjai készültek erre a sémára, a Mad Maxben bemutatott világégés nem lesz általános. De soha ne legyen módunk megbizonyosodni erről!
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a KÖZEL 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
