Szodomát és Gomorrát keresték, de egy ókori gigantikus természeti katasztrófa nyomait találták meg.
A meteorit becsapódást sokan csak egzotikumnak tekintik, a hulló csillag milyen szép látvány. Amióta elfogadott lett a dinoszauruszokat kiirtó meteor, azóta bennünk van a tüske, hogy ezek az űrobjektumok mekkora veszélyt jelentenek a Földre? A Tunguzka meteorit, majd a 2013-as cseljabinszki meteor becsapódás után egyre erősebb a kérdés: az emberség történetében volt már ilyen kataklizma?
Az ókori információk egyik legelfogadottabb gyűjtőhelye a Biblia. Természetesen legalább akkora hiba mesealbumnak tekinteni, mint minden szavát kételkedés nélkül elfogadni. Az igazság valahol a kettő között van. A Biblia egyik legismertebb története Szodoma és Gomora pusztulása, lakosainak bűnei miatt az Isten lesújtott, és tüzes, kénköves esővel pusztította el nem csak a városokat, de lakóit, és a környék egész élővilágát.
A Mózes első könyvében szereplő történet legnagyobb érdekessége, hogy viszonylag sok konkrétum szerepel benne, a leírás szokatlanul részletgazdag, annyira plasztikus, hogy több kell legyen egyszerű metaforánál. A történet tudományos elfogadását nagymértékben gátolta az a tény, hogy fogalmunk sincs róla, hol állt a két város, vagy létezett-e egyáltalán. Bár a Biblia a két települést összesen 28 illetve 12 helyen említi, de ezek inkább az eredeti történetre hivatkozó példabeszédek vagy intelmek. Szodoma és Gomora nyom nélkül eltűnt a Földről. Ha ez az úr akarata volt, igen sikeres akcióról beszélhetünk.
A fordulópontot az 1894-es év és egy különleges régészeti lelet hozta meg. A jordániai Madaba városában egy gyönyörű mozaikpadlót fedeztek fel, amely térképszerűen a szentföldet ábrázolta.
A VI. században készült alkotás meglepő részletességgel és pontossággal mutatja be a régiót. Ennek segítségével sikerült több, korábban ismeretlen, de a Bibliában szereplő helyet is azonosítani. így sikerült a csupán csak a szentírásban említett Zoár városát is megtalálni. Ez volt az a település, amit isten nem pusztított el azon az éjszakán, és Lót családjával ide menekült. A település ma is létezik, a neve Safi.
Szintén ezen a térképen szerepel a város közelében szent Lót szentélye. A régészek a térképet követve egy VII. században épült templom romjaira bukkantak. A templom északi hajójának végében egy barlangot találtak. Lehet, hogy ez volt az a barlang, ahol Lót a családjával meghúzta magát?
Ezek a jelek is erősítették a feltételezést, hogy Szodoma és Gomora létezett. A Holt-tenger déli végében feküdt Zoár mellett Admá és Zeboim városa is. A kutatók sokáig úgy vélték, ezen a területen kell keresni a két város romjait is.
A hetvenes években négy bronzkori várost is feltártak, amelyek a Biblia szerint az Isten Szodomával együtt lerombolt. Például Bab edh-Dhra romjait 1924-ben fedezték fel. Sokan vélték úgy, hogy ez a város lehetett Szodoma. Felépítése megfelelt a Bibliában leírtaknak, és egyszer csak eltűnt a föld színéről. Erősítette a gyanút, hogy a városban feltártak egy temetőt is, ahol a tömegsírokban húszezer ember maradványait találták meg. A romok között számtalan helyen bukkantak hamura is.
Szintén szóba került Szodomaként a ma Numeiraként ismert romváros. A település az akkori szokásoknak megfelelően egy hegytetőn állt, fallal volt körülvéve, két torony fogta közre a városkaput, amely közvetlenül a főtérre vezetett. A város a jelek szerint földrengésnek és tűznek lett az áldozata.
A régészekkel párhuzamosan a kutatók próbálták megfejteni a tüzes kéneső magyarázatát. A terület geológiai szempontból érdekes, a Jordán-völgye, hivatalos nevén a Szír-Jordán-árok egy törésvonal, az afrikai árokrendszer tagja. A hely geológiailag igen aktív, gyakoriak itt a földrengések.
A terület sóban rendkívül gazdag, egész hegyek épülnek fel belőle. A sórétegek alatt természetes módon felgyűlik a gáz, az olaj, az aszfalt. Ma ismerjük a közel-keleti olajat, a bronzkorban a környék egyik legfontosabb árucikke az aszfalt volt. Egy földrengés idején ezek a gázok felszabadulhatnak, mivel a rengés elektromos kisülésekkel is jár, ezek könnyen begyújthatják a felszínre kerülő éghető anyagokat. Emellett a talajban nagy mennyiségben található kén. Az apró, gömbölyű, sárga kéncsomókat könnyedén ki lehet fordítani a talajból. A helyiek évezredek óta használják az „égő köveket”.
Egy földrengés, gázok táplálta tüzek, a kén begyulladása már elég lenne egy bibliai csapáshoz. De a történet szerint a csapás az égből jött.
Az újabb fordulat a múlt század második felében jött el. A Holt-tengertől észak-keletre, egy hegytetőn felfedezték Tall El Hammam romjait. Hamarosan kiderült, ez messze nagyobb bármelyik eddig ismert városnál. Területe majdnem 36 hold, körülbelül negyvenezer ember élhetett itt. A közelben folyók és források, a síkság termékeny, és ráadásul két kereskedelmi út is keresztezte itt egymást. A közelben só, kén, és aszfaltlelőhelyek. Minden adott egy gazdag kereskedőváros működéséhez.
Az igazán érdekes leletek a romok alatt rejtőztek: A területen rengeteg tárolóedényt találtak elégve, elszenesedve. A régészek az ásatás teljes területén találtak törmeléket, bármi is pusztította el a várost, mindent porig égetett. A város elnéptelenedett, Kr.e. 1700-1000 között nem találtak kézműves leleteket. Ebből az időből nem maradt fenn semmi.
Ezen a területen a rombolás olyan elképesztő méretű volt, amilyenre eddig sehol máshol nem láttak példát. A katasztrófa pusztítóbb volt, mint egy tűzvész.
Mázsás sziklatömbök fordultak ki a helyükről és borultak fel, és csúsztak arrébb. Az egész törmelékmező határozottan egy irányba tolódik el. Ilyen rombolás mellett senki sem maradhatott életben.
A romok között egészen különleges leleteket találtak. Egyszerű sártégla darabok, amelyek olyanok voltak, mint a habkő, látni lehetett bennük a buborékokat. Szörnyen felmelegedtek, olyan nagy volt a forróság, hogy a cserép üvegként megolvadt, látni lehetett, ahogy az olvadt anyag lecsöpögött. Valami felhevítette sok ezer fokra, hogy forróbb lett, mint a Nap.
Csak két dolgot ismerünk, ami ekkora hőt képes fejleszteni: az egyik az atombomba, a másik a meteorbecsapódás.
Phillip J. Silvia régész egészen különös elmélettel állt elő. Kr.e. 1700 táján egy meteor hiperszonikus sebességgel száguld át a légkörön és felrobban a Holt-tenger felett. Egy darabja a város mellett csapódott be és porig rombolta azt. A pusztítás egy kb. 25 kilométer széles területet érintett. A lökéshullám sóval teríti be a területet, nem csak kipusztítja az élővilágot, de évszázadokra használhatatlanná is tette a talajt. A robbanás erejét 10-20 megatonnásnak becsülik. A katasztrófában több tucat település pusztulhatott el, a halálos áldozatok számát 40 000 – 65 000 becsülik. A hajdan virágzó síkság évszázadokra elnéptelenedett.
Az elméletet sok tény támasztja alá. A város közvetlen szomszédságában kerek kráter fekszik. A vizsgálatok szerint a tárgyak másodpercekig 3000-4000 fokos hőnek voltak kitéve. A cserépedényen megolvadt a máz és porcelánná alakult. A kövek megüvegesedtek, az olvadt anyagban cirkonkristályokat találtak, amelyek csak rendkívül nagy hőmérsékleten jönnek létre.
Bármekkora is lehetett a katasztrófa, maradtak túlélők, akik elvándoroltak délre. Így születhetett meg Lót és a bűnös városokat elpusztító tüzes kéneső története. Hogy Tall El Hammam volt-e Szodoma? Talán igen, ez a hely a legvalószínűbb. De ki tudja, mit hoznak még az ásatások.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint 95.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
