Meghökkentő, megdöbbentő, és egészen elképesztő ötletek is születnek, hogy a klímaváltozástól megmentsük a civilizációnkat. Némelyik elképzelt projekt a megvalósíthatóság határát súrolja, de az elképzelés igazán sci-fibe illő.
Radikális ötletek is születnek a globális felmelegedés megállítására. De mindegyik közül kiemelkedik egy, amely első hallásra egyszerű, de a kivitelezése az emberiség valaha volt legnagyobb kihívása lenne.
A klímaváltozás elleni harc célja, a Föld átlaghőmérséklet növekedésének megállítása. Ez két esetben lehetséges. Az egyik az emberi beavatkozás, ha csökkentük a légkör szén-dioxidot tartalmát. A másik egy természetes, ember által nem befolyásolható folyamat, ha csökkenne a napsugárzás intenzitása. Bolygónk nagy globális lehűléseiben gyakran volt szerepe annak, hogy kevesebb napsugárzás érte a Földet.
De nem csökkenthetnénk esetleg mi? Számítások szerint, ha csupán két százalékkal csökkenne a minket érő sugárzás, a hőmérséklet visszaállhatna az ipari forradalom előtti szintre. Dr. Roger Angel egészen egyszerű ötlettel állt elő, amelynek kivitelezése mégis az emberiség legnagyobb kihívása lenne.
James Roger Prior Angel világhírű brit születésű amerikai csillagász, a csillagászati és optikai tudományok professzora, az Arizonai Egyetemen oktatója, több díj birtokosa. A professzor terve egy elképesztő geomérnöki kihívás.
Az elképzelése szerint egy napernyőt kellene állítani a Föld és a Nap közé. Egy pajzs az űrben. Egy 60 centiméter átmérőjű lencsékből álló hatalmas felhő. Egy olyan területre lőnék ki ezeket, amely mintegy 1,6 millió kilométerre van a Földtől. Ez a hely az egyik Lagrange pont, ahol a Nap és a Föld együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest nyugalomban maradhat. Az ebben a pontban elhelyezett test helyzete fix marad a másik kettőhöz képest, ebből a szempontból hasonló a geostacionárius pályához.
A lencsék itt keringenének a Nap körül, átengedik a Nap fényét, azonban egy kicsit megtörik azokat, így egy töredék része elkerülné bolygónkat. A lencséknek olyan önműködő robot kerete lenne, amelyek napenergia segítségével a helyükön tartanák a lencséket. Ez a felhő egy 2,5 millió négyzetkilométeres ernyőként működne, amely pont annyi napfényt térít el, amennyi kiegyensúlyozná a felmelegedés hatásait.
A terv maga egyszerű, de a kivitelezése a lehetetlennel határos. Ennek ellenére a tervet komolyan vették és számításokat végeztek a megvalósíthatóság ellenőrzésére. A professzor már megtervezte a lencsék felületét, hogy azok megfelelően szórják szét a fényt. Elkészült a lencse prototípusa, és megfelelően működött.
A kivitelezés nehézségeiről nézzünk néhány borzasztó számot. 16 trillió lencse adná ki a 2,5 millió négyzetkilométert. Ha 16 trillió olyan üveglencsét kellene az űrbe feljuttatni, mint amilyen a prototípus, annak a költsége 1,4 kvadrillió dollár lenne. Kiírva 1,4 000 000 000 000 000 000 000 000 dollr. Ez nagyobb összeg minta bolygónk teljes éves költségvetése. Szó sem lehet nehéz üveg lencsékről, mert azok űrbe küldésébe a teljes világ tönkremenne.
Angel professzor elképzelése szerint szuperkönnyű és olcsó lencsékre lenne szükség. Olyanra, amelyek súlya kevesebb, mint 30 gramm és mindössze 1 mikron vastagságú. Ez a haj átmérőjének tizenötöd része. Ezt elméletileg szilíciumból lehetne növeszteni. Laborban sikerült is a lencsét elkészíteni két centiméteres átmérővel. Vagyis elméletileg kivitelezhető, megfelelő gyártási technológiával elképzelhető a tömeggyártás.
A következő kihívás az űrbe juttatás, mivel a lencsék rendkívül törékenyek. A hagyományos rakéta rázkódása összetörné a lencséket, drága és környezetszennyező. Használhatóbb alternatíva a mágneses gyorsítás, az elektromágneses ágyú. Folyamatos gyorsítással meg lehetne kímélni a lencséket, működése gazdaságos, és környezetkímélő. Bár ez a technológia is csak kísérletezés alatt áll. Angel becslése szerint a világ különböző pontjain húsz ágyúra lenne szükség, egy méter átmérőjű és másfél kilométer hosszú csővel. A hegyekbe beásott ágyúk 40 000 km/óra sebességre gyorsítanák a lövedékeket. Minden egyes lövedékben 800 ezer lencse lenne. Ráadásul a lövedék belsejében vákuumra van szükség, mert a gyorsulás okozta lökéshullám tönkretenné a lencséket.
A tervvel kapcsolatban sok a kétely. Hogyan juttatnák el 1,6 millió kilométer távolságra. A meteorok sok kárt okozhatnának a lencsékben, egyúttal óriás mennyiségű űrszemét keletkezne. Biztosítani kellene a lencsék folyamatos utánpótlását is.
Van még egy fontos kérdés: hogy reagálna a Föld élővilága az új feltételekre.
A környezeti szimulációk szerint nappajzs működőképes lenne, három évtized alatt elkészülhetne. De csak akkor működhetne, ha már most, ha most megállítanánk a szén-dioxid szint növekedését. A terv elég őrült, de ha nincs más megoldás, utolsó kétségbeesett ötletnek jó lehet.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint 95,000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
