Amikor harci robotokról beszélünk, kapásból a Terminátor jut az eszünkbe. Terminator, C3PO, Solo a tökéletes katona, Data a Star Trekből. De miért emberszerűek?
Androidokkal hadakozunk, és android katonákat vetünk be. Ezerféle képpen nézhetnének ki, sokkal praktikusabb tulajdonságaik lehetnének, mégis olyanok, mint mi. Csak fémből. De miért? Többféle válasz is adható a kérdésre, amely akár külön, kár összességében is igaz lehet.
Egyszer valaki azt mondta, két féle dologtól félünk igazán: amelyik teljesen idegen tőlünk, és amelyik hasonlít ránk. Az ismeretlentől atavisztikus módon rettegünk, mert genetikailag ez az ösztön védelmez meg minket. Nem tudjuk, mire számíthatunk. A hozzánk hasonlóktól pedig pont azért félünk, mert tudjuk, mire számíthatunk. Kivetítjük rájuk a legrosszabb tapasztalatainkat, és lelkünk mélyének saját gonoszságát és embertelenségét.
Ez az elmélet rögtön megmagyarázza, miért is rettegtünk a nyolcadik utastól az Alienből. És magyarázatot ad a robotokkal szembeni félelmünk mindkét aspektusára is.
Szintén visszaköszönnek a mesék és mítoszok klasszikus archetípusai is. A szörnyek gyakran ember formájúak, mégis embertelenek. Gondoljunk csak a sárból tapasztott gólemre, az életre kelt bábukra és szobrokra, és természetesen nem felejthetjük a zombikat sem. Teljes élettelenség, mégis mozog. A történetekben – ritka kivételektől eltekintve – ezek a teremtmények mindig gonoszak.
Szintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi aspektusokat. Egy egész korszakot neveztünk el páncélos vitézeinkről. A lovagkor vértes lovagjai a korabeli tankokat jelentették.
Nem tekinthetünk el attól a ténytől sem, hogy ezen a bolygón az egyetlen értelmes faj vagyunk, és nem háborúzunk idegen fajokkal sem. Tehát ez ember egyetlen valódi ellensége önmaga. Robotellenfeleinket sem képzeljük el másként. Ha más lényekkel is meg kellene küzdenünk élőhelyünkért, talán ellenséges robotok is jobban hasonlítanának rájuk.
Hivatkozhatunk még egy pszichológia érvre is. Számunkra a fém a hidegség egyik megtestesülése. A szobrok esetében is gyakran említjük a hideg-rideg szépségüket. Ugyanakkor a ridegség egyúttal az embertelenség szinonimája is.
Filmes szempontból sokkal érthetőbb egy android felbukkanása. Mint a föld egyetlen színjátszásra és dialógus-magolásra képes faja, csak ember játszhat robotot. Nincs másra szükség, egy műanyag vagy fém – esetleg papírmasé – páncélra. Az egyetlen feladat, hogy a páncél kellően gépies legyen, és elrejtsen minél több emberi vonást.
Az igazi android semmiben sem különbözik az embertől, ergo a színész tökéletesen alkalmas az android eljátszására. Olcsó és hatékony módszer. Ha kicsit idegenebbre akarjuk venni a fazont, akkor kap egy fémszínű sminket. Csak jó bőr kell hozzá, hogy órákon keresztül bírja a festéket, illetve jó fenék, hogy bírja a hajnali két-három órás sminkelést. Ez a trükk Fritz Lang Metropoliszától napjainkig bevált.
A tökéletesen emberszerű gépnek van még egy kiváló lélektani hatása. Mindig aggodalmat keltett az emberekben a beszivárgó ellenség gondolata. Diverzánsok az egyenruhánkban, kémek a polgáraink között. Van-e rémisztőbb annál, mint hogy egy lélektelen gyilkológépet rejt az élő hús és bőr?
Ha azonban tudományos, vagy használhatóság szempontjából közelítünk a harci robotok felé, bele kell ütköznünk saját tökéletlenségünkbe. Lassúak vagyunk ügyetlenek, korlátozott képességűek. Akkor már miért ne válasszunk egy sokkal jobb konstrukciót?
A kerék gyors, de csak szilárd, és viszonylag egyenletes terepen használható. A lánctalp tágabb lehetőségeket biztosít, de nehéz és lassabb. Marad a láb, szinte minden terepre alkalmas, lehet vele lépcsőzni, ugrani. hirtelen irányt változtatni.
De ha már láb, akkor miért örökítsük át saját gyengeségeinket. Illene egy kicsit felturbózni. Az én a robot feltúrbózott, szinte már repkedve ugráló robotjai sokkal jobb választást jelentenek. De ha igazán praktikus harci robotot akarunk, akkor álljon négy lábon, mert az sokkal stabilabb, egyenletesebb a mozgás, nem igényel folyamatos egyensúlyozást. Legyen gyors, mint egy gepárd, ugorjon, kússzon, mint egy macska. És harcoljon, mint egy ember.
Erre egy remek példa AMEE a Vörös bolygó című filmben. A tesztgrafika:
És hogyan működne a valóságban? Néhány lenyűgöző példa a filmből:
Ennél talán egy hat végtagú konstrukció a jobb, mert négy láb csak az állásé. Mint egy Kentaur. Bár semmi sem indokolja, hogy a felső testnek elől kell lenni. Praktikusabb középen, sőt elképzelhető egy mozgatható, áthelyezhető felső test is. De mi korlátoz bennünket, hogy kettőnél több keze legyen? Semmi.
Akit bővebben érdekel a téma ma 16:40-kor a Radio Café 98.6 Utasellátó című műsorában erről fogok beszélgetni.
Ezt láttad már?
Robot helyettesíti a gyereket az iskolában
Napi Kult ajánlat:
A távoli jövő számunkra már teljességgel idegen világában elképesztő technikai szinten élnek egymás mellett természetes és mesterséges lények, hexkapukon át közlekednek a bolygók, csillagok közt, és kedvükre alakítják környezetüket. Az aszteroidák birodalma azonban egészen más: szinte feudális viszonyok uralkodnak, s lakói elzárkóznak minden kapcsolat elől a gépi létformákkal és a fejlett technikával egyaránt. Daminen Broderick - Lenni vagy nem lenni
