Egy kártevő a bolygó összes citrusfáját kiirthatja, jelenleg vesztésre állunk ellene. Ha nem találunk megoldást, elbúcsúzhatunk a narancslétől.
A nagyüzemi mezőgazdaság az emberiség egyik nagy teljesítménye: lehetővé teszi a nagy tömegek táplálását. A kulcs a hatékonyságban rejlik. Az adott növényre szakosodott gazdaságok alacsony költséggel hatalmas mennyiség termelésére képesek. De ezek a monokultúrák sebezhetőek, mert a kártevő-inváziók melegágyai is. Jelenleg az egyik legnagyobb veszély miatt a szakemberek nagyon komor jövőt jósolnak: egy kártevő a bolygó összes citrusfáját kiirthatja. Vesztésre állunk ellene. Ha nem találunk megoldást, elbúcsúzhatunk a narancslétől.
A floridai narancsültetvények tulajdonosai eddig is küzdöttek a kártevőkkel. A növényvédő és gombaölő szerek termékenyen tartották az ültetvényeket, az évi két permetezés segített a problémákon. Az új kártevő ellen azonban már évi tizenkettőre van szükség. Mégis azt látják, hogy az érett termés olyan mennyiségben hullik a földre, mint még soha.
Nincs rá gyógymód, a terjedése töretlen és könyörtelen. Elpusztítja a narancsot, a mandarint, a tangelót, a grépfrútot és a citromot. Nincs a fertőzésre immúnis citrusféle. Mi okozza ezt a pusztítást? Egy olyan lény, amit nem is látunk. A tettes az ázsiai citrusrovar, ami a huanglongbing, más néven a citruszöldülés nevű betegség hordozója.
A betegség bakteriális fertőzés, ami lassan végez a növénnyel. Első tünetként a gyümölcsök torzulnak el. Deformált, nincs narancs formájuk, a héjuk zöld vagy zöldes színű. Már nem fognak megérni, nem lesz élénk narancsszínük. Felvágva látszik, hogy a gerezdek nem egyformák. A fa lassan elszárad, levelei lehullnak, és öt éven belül elpusztul.
Az ázsiai citrusrovar egy apró, szúnyogszerű rovar, szívó szájszervvel rendelkezik, amelyet a növénybe szúr, és annak nedvével táplálkozik. Lényegében egy repülő fecskendő, amely fáról fára mozog, és minden táplálkozáskor baktériummal oltja be a fákat, amíg az egész gyümölcsöst meg nem fertőzi. Ezután folytatja útját.
A gazdák és a szakemberek kétségbeesve próbálják megállítani a rovart, amely fáról fára terjeszti a betegséget. A fák sorról sorra ültetése a rovar terjedését megállíthatatlanná teszi. Már néhány példány is elég a teljes katasztrófa kialakulásához. A maradék fa védelmében még az 5-6 éves, termőképességük csúcsán lévő fákat is el kell pusztítani a fertőzés legkisebb jelének láttán.
A huanglongbing, vagyis a citruszöldülés az eddigi legkomolyabb veszély immár az Egyesült Államokban is. Akár az iparág teljes felszámolását is jelentheti. Bárhol is bukkant fel eddig a világon, legyen az Kína, India, Tunézia vagy Afrika, az ottani iparág bezárhatta kapuit. 
A világ narancstermelése kb. 62 millió tonna évente, ennek egyharmada Brazíliából származik. A legnagyobb termelők még az Egyesült Államok, Európa, Kína, India. Európa (elsősorban Olaszország, Spanyolország és Görögország) és az USA fej fej mellett a második, mintegy 6,1-6,2 millió tonna körüli termeléssel. Az USA legfontosabb narancstermelő államai: Florida, Kalifornia, Texas és Arizona.
A legnagyobb baj Floridában van, ez az állam adja a termés 80 százalékát, az ágazat kilencmilliárd dolláros tétel a gazdaságban.
Döbbenetes nézni a levegőből a gyönyörű, szabályos narancsligetekbe vágott kopár foltokat, ahol eltávolították a fertőzött fákat. De ezek csak a kezdetet jelentik. Ezeken az ültetvényeken már minden egyes fa halálra van ítélve. Vannak olyan floridai gyümölcsösök, ahol a fák 99 százaléka fertőzött.
A szakemberek nagyon borúlátóak a fertőzéssel kapcsolatban. A legsötétebb jóslatok a világ narancsfáinak kilencven százalékának kivágásával is számolnak.
De talán felcsillant egy új remény: egy természetközeli megoldás a rovar szülőföldjéről, Pakisztánból. Ez az apró Tamarixia darázs. A darázs a citrusrovarba fecskendezi mérgét, megbénítja vele, majd annak alsó részén elhelyezi petéit, amelyek kikelve a citrusrovarból táplálkoznak. A Tamarixia élőhelyén egyedül a citrusrovart támadja meg. Ezzel ideális biológiai fegyver. De mi történik akkor, ha új élőhelyre költöztetik? Az új ökoszisztémában nem választ esetleg másik rovart, ezzel újabb ökológiai katasztrófát okozva? Épp ezért a darazsat, miután az Egyesült Államokba vitték, a kutatók 18 hónapig karanténban tartották és tanulmányozták, miközben számos biztonsági tesztet végeztek, hogy bizonyosak legyenek benne, egyéb organizmusokban nem okoz kárt. Ezek után gondos megfigyelés mellett engedték szabadon a darazsakat, hogy megkeressék áldozataikat.
Bár még messze a cél, de jók a kilátások. Reméljük, hogy ezek a darazsak anélkül mentik meg a világ citrusültetvényeit, hogy nagyobb kárt okoznának, mint azok, akiknek elpusztítása lenne a feladatuk.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
