Toochee

A Pont du Gard római kori vízvezeték Franciaország déli részén, Remoulins mellett, Gard megyében.

Magyar fordításban a név a Gard folyó hídját jelenti, de a Gard folyót (amely a megyének is nevet adott), ma már nem így hívják, hanem Gardonnak.

Sok fejlesztő keresi a megoldást a nagyvárosi közlekedési problémákra. Legyen viszonylag gyors, kényelmes, könnyű, és környezetbarát. Egyre több tervező kötelezi el magát az ember hajtotta szekezetek mellett. Így tett Luis Alberto Cordoba Dorantes is.

Horrorisztikus látvány egy amerikai barlangban.

Egy srác 12 képet készített magáról, ebből összeállított egy 2012-es naptárt, és ezt adta a barátnőjének. Ez egy valóban romantikus lépés, de ha komolyan gondolta, akkor ő a legnagyobb idióta a világon. Ha viccnek szánta, akkor egy jó poén és remekül kifigurázza, milyen idióta pózokban és helyzetekben szokták a szexi lányokat fotózni. Annak mindenesetre csak örülhetünk, hogy csak fél-aktot vállalt be.

Egyelőre még felbonthatatlan az ellentét a mobiltelefon mérete, a képernyő mérete , és az ujjak mérete között. A jövő azt ígéri, hogy egyszer majd hologramot vetít a levegőbe, és a telefon pedig felismeri a hangunkat és gesztusainkat. Valamivel hamarabb számíthatunk feltekeredő, vékony, hajlékony képernyőkre hordozható készülékeinkben. De addig mit tegyünk?

Egy fiatal ipari dizájner, Kristan Ulrich Larsen érdekes okostelefon-tervvel állt elő. A készüléknek három képernyője van, amelyek összecsukhatóak, és funkciótól függően lehet azokat nyitni és csukni. Az ötlet több mint elgondolkodtató.

Bizonyos körökben nagy coolság drága autókkal elhagyatott utakon száguldozni, akár a filmekben. Csak arról az apróságról felejtkeznek el gyakran, hogy a filmekben a látszólag céltalan száguldást a kaszkadőrök ezerszer elpróbálták. Az utat ismerik mint a tenyerüket, pontosan tisztában vannak autójuk képességeivel, az utat lezárták és rendőrök biztosítják.

Épp emiatt szoktak ezek az amatőr száguldások csúfos véget érni. Az itt látható képeken a világ legszerencsésebb fickójának autója látható. Autóval száguldott az erdei úton, csak arra nem számított, hogy a területre vezető utat sorompóval szokták lezárni. Sofőrünknek azonban az átlagosnál nagyobb pechje volt, mert a sorompó kivételesen félig nyitva volt. Ahelyett, hogy összetörte volna a sorompót, a masszív vascső egyszerűen felnyársalta az autót. A cső vége az utastérben, a vezetőülésnél állt meg.

Február 30. a mai naptárakban nem létező nap. A Gergely-naptárban és a korábbi julián naptárban a február valójában 28 napos, szökőév esetében pedig 29 napos hónap. Ugyanakkor a történelem során a Szovjetunióban kétszer, Svédországban pedig egy alkalommal előfordult, hogy jegyeztek február 30-át. Tizenkét alkalommal a Római Birodalomban is 30 napos volt a február, azonban maga a "február 30." megnevezés jóval későbbről származik.

Idén 79. alkalommal rendezik meg a híres Citromfesztivált a Francia Riviérán, Menton városában.

Az emberiség történetének legaljasabb, legbűnösebb fogalma. Azonban mégsem tudjuk lezárni a múltat, mert a rabszolgaság ma is él.

Képzeletünkben többféle módon jelenik meg a rabszolgaság, Afrikai férfiak talpig vasban robotolnak az USA déli államainak gyapotföldjein. Vagy a római birodalomban szolgálnak, dolgoznak a földeken, harcolnak az arénában. Esetleg Juda Ben Hurként húzzák az evezőt.

Mert a rabszolgaságot a múlt bűnének gondoljuk. Egy olyan szennyfoltnak, amely kitörölhetetlenül bemocskolja az emberi történelmet. De a rabszolgaság él, csak nem nyíltan, hanem rejtve. Bár a világ összes államában tiltják, sok helyen mégis hallgatólagosan elfogadják, a hatóságok félrenéznek. És vannak a rabszolgaságnak olyan formái, amiket csupán más névvel illetünk újabban.