A Pont du Gard római kori vízvezeték Franciaország déli részén, Remoulins mellett, Gard megyében.
Magyar fordításban a név a Gard folyó hídját jelenti, de a Gard folyót (amely a megyének is nevet adott), ma már nem így hívják, hanem Gardonnak.
A háromszintű "híd" összesen 49 méter magas.
- Alsó szint: 6 ív, 142 méter hosszú, 6 méter széles, 22 méter magas
- Középső szint: 11 ív, 242 méter hosszú, 4 méter széles, 20 méter magas
- Felső szint: 35 ív, 275 méter hosszú, 3 méter széles, 7 méter magas
A legalsó szinten út vezet át, a legfelső szint tetején van a vízvezeték, amely 1,8 méter magas, 1,2 méter széles és a lejtése 0,4%.
A Pont du Gard feltehetően 19 körül épült; az építést Augustus vejének, Marcus Vipsanius Agrippának tulajdonítják. Az építmény rendeltetése, hogy a Gard folyó völgyén keresztül szállítsa a vizet, és része egy 50 km-es vezetéknek, amely az Uzès melletti forrásokból Nemausus római városba (Nîmes) vezetett.
A teljes vízvezeték lejtése 34 cm/km (1/3000), a teljes szintkülönbség 17 méter, és az átbocsátó képessége naponta 20,000 köbméter.
Az építéshez egyáltalán nem használtak meszet. A vízvezeték köveit vaskampók fogják össze; a kövek között vannak 6 tonnásak is. Az építőanyagokat csigás emelőkkel vitték fel. Úgy tartják, hogy az építkezés három évig tartott és 800-1000 ember dolgozott rajta.
A 4. századtól kezdve a karbantartást elhanyagolták és a vezeték kétharmada eltömítődött. A 9. században már használhatatlan volt, és a környékbeliek saját céljaikra kezdték használni a köveket. Ennek ellenére, a Pont du Gard nagyobbik része érintetlen maradt.
A középkortól a 18. századig a vízvezetéket közönséges hídként használták. A középső szint pilléreinek szélességét csökkentették, hogy a gyalogosforgalomnak helye legyen, de ez veszélyztette a szerkezet stabilitását.
1702-ben helyreállították a pillérek eredeti szélességét, hogy megmentsék a vezetéket. 1743-ban egy új híd épült az alsó szint ívei mellett, így a forgalom erre az új hídra terelődött.
A vízvezetéket, amely ekkorra már kiemelt látványosságnak számított, a 18. században helyreállították, majd III. Napóleon idején ismét kijavították.
1998-ban hatalmas árvíz pusztította a vidéket. A hídhoz vezető út és szomszédos létesítmények súlyosan károsodtak, de a hídnak nem nagyon lett baja. 
A francia kormány és a helyi önkormányzatok, az UNESCO és az EU támogatásával nagyméretű projektet indítottak, amely 2000-ben fejeződött be.
A vízvezeték körüli területet átállították gyalogos forgalomra, és turisztikai létesítményeket építettek, többek között egy múzeumot is. A projekt mellékhatásaként mára már nem lehetséges a vízvezetéken átsétálni.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint tízezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Miért zabáljuk a csokit?
Napi videó: Repülés Amerika felett
Korábbi bejegyzésekből ajánljuk:
Legszebb építmények: A legnagyobb boltíves kőhíd
A természet csodái: A kínai Tündérhíd
(via greatbuildings,wikipedia)
