A tűzhal a tengeri akváriumok ékessége, sokak véleménye szerint a legszebb hal a világon. Az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati részén őshonos. De ez a gyönyörű hal a világ másik felén ökológiai katasztrófát okoz.
A tűzhal a testéből kiálló antennaszerű nyúlványairól ismerhető fel. Éjszaka 50 méteres vízmélységig aktív, nappal elrejtőzik a lagúnák szirtjeinek rejtekében. Őshonos élőhelyén garnélarákokkal és sziklarákokkal táplálkozik, és nem nő húsz centiméternél nagyobbra.
A nagy floridai zátony a harmadik legnagyobb korallgát a világon. A korallok még ott vannak, de kevés a hal. Mintha egy tengeri sivatagban úszna az ember. A floridai korallok pusztulásának több oka is van: korallfehéredés, túlhalászás, a szárazföldi nitrát-szennyezés, a globális felmelegedés, üledék lerakódás, az óceánok savassága. De a legújabb, és egyik legveszélyesebb oka ismét az ember.
Ezeket a kopár zátonyokat a tűzhal tisztította meg a gazdag élővilágtól. De hogy kerülnek ide a tűzhalak? A kutatók sejtése szerint a tengeri akváriumok lakói kerültek bele itt az óceánba. De nem kell Nemo-féle szöktetésre gondolni: az emberi ostobaság a bűnös.
A kisállat-kereskedésekben jó ötletnek tűnt tűzhalakat tartani. Gyönyörűek, látványosak a tengeri akváriumban, és nem is túl nagyok. De később az akváriumok tulajdonosainak rá kellett ébredniük, hogy a tűzhalak egyre nagyobbra nőnek, és kérlelhetetlen tengeri csúcsragadozók: mindent felfalnak, ami náluk kisebb. Felzabálják az akvárium többi lakóját. Elég volt csupán néhány felháborodott akvárium tulajdonos, aki mérgében a tengerbe engedte tűzhalát. A becslések szerint valamikor 1985 táján történt, hogy néhány ivarérett egyed az óceánba került. Ezzel kezdődött minden idők egyik legnagyobb tengeri inváziója.
A tűzhalak telhetetlen ragadozók, amit az őshonos halak egyáltalán nem ismernek. Rengeteg halat és rákot esznek, amik a helyi élővilág szerves része. Akármerre vadászik, szétrombolja a táplálékláncot. Nem csak Floridában van veszélyben a tenger, hanem Észak- és Dél-Amerika keleti partvidékén végig. A kilencvenes években még csak Florida csúcsán találkoztak vele. A kétezres évektől meghódította egész Floridát, az északi partvidéket. Robbanásszerűen elszaporodott, napjainkra a Mexikói-öbölben, és a Karib-tengeren bárhol találkozhatunk velük. Dél-Amerika partjainál már Argentínáig eljutottak. Kevesebb, mint három évtized elég volt, hogy mindent megszálljanak, és kiirtsák az őshonos kisebb halakat. Ha megszállnak egy újabb korallzátonyt, hetven-kilencven százalékkal csökken az őshonos halállomány.
Tökéletesen alkalmazkodott az új vizekhez. Már nem csak a sekélyvizekben él, hanem akár 300 méteres mélységben is megtalálható. Bárhol megélnek, és nagyon szaporák. A nőstények négynaponta 30 000 ikrát raknak, így egy év alatt nőstényenként akár 2 000 00 ikrával is számolhatnak.
De nem csak a számuk növekszik folyamatosan, hanem a méretük is. Míg őshonos vizekben 8-10 centiméteresek, Floridában 40-50 centiméteres példányokat fognak. Minél nagyobbak, annál nagyobb állatokat tudnak felzabálni.
Ma már a kereskedelmi halászok is döbbenten állnak az invázió nagysága előtt. A floridai rákhalászok kétségbe vannak esve. Egy idős halász mesélte, hogy negyven évig nem is látott tűzhalat, de napjainkban akár 500-600-700 tűzhalat is kifognak naponta.
A tűzhal titkos fegyvert rejteget. A háti úszósugarak valójában hatalmas tüskék. Tűhegyesek, és amint felsérti az áldozat bőrét, a tüskében lévő mérget áldozatába fecskendezi. Ez is az egyik oka döbbenetes ütemű terjedésének: a potenciális ragadozók inkább nem támadnak. De a méreg nem csak a ragadozókra veszélyes. Nem kíméli a halászokat, a búvárokat, és az úszókat sem. Egy könnyű kis karcolás, a seb befeketedik, és hamarosan jön a lüktető fájdalom, mintha satuba szorítanák a sérült részt. A végtag felforrósodik, megdagad, szinte pattanásig feszül a bőr. Súlyos esetben akár egyhetes kórházi ápolás a vége.
Hogy lehet felszámolni ez a katasztrófát? Erről már lemondtak a kutatók. Csak abban reménykednek, hogy útját tudják állni a további terjeszkedésnek, és ritkítani tudnak az állományon. A halászok annyit fognak ki, amennyit csak lehet, és különböző kezdeményezésekkel próbálják rávenni az embereket a hal fogyasztására. Szerencsére a tűzhal különösen jóízű: húsa fehér és édes. A veszélyes tüskék ellenére egy kis odafigyeléssel könnyen tisztítható. A nagyra nőtt példányok húsmennyisége már jelentős, nagy szeletben leválasztható. De ez édes-kevés ahhoz, hogy az Atlanti-óceán nyugati partjának élővilágát megmentsék.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint 95.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
