Toochee

Nílusi sügér: nagyméretű, sügérszerű ragadozó. Nem agresszív: ami nem fér bele a szájába, azt nem támadja meg. Általában a helyi tápláléklánc csúcsán áll, halakat fogyaszt, beleértve a saját fajtársait is, de emellett rákokat, rovarokat, és a fiatal példányok planktont szűrögetnek. Igazi szörnyeteg, hossza közel két méter, elérheti a 200 kg-os tömeget is. Hivatalos rekordmérete 176 kg, de egy Viktória-tavi példányról állítják, hogy 251 cm hosszú és 232 kilogrammos volt.

A legnagyobb ragadozó a tóban. Szinte minden más halat megeszik. És a többi hal mérete nem nagyobb a nílusi sügér szájánál. Ez a hal okozta a világon a gerincesek eddigi legnagyobb, tömeges pusztulását. De hogyan került a tóba?

A történet ötven évvel ezelőtt kezdődött. A Viktória-tóban csak kisméretű halak éltek, nem voltak igazán jók élelmiszernek. Kifogásuk a halászoknak sok vesződséggel járt, de a kis halak húsa kevés. Jó ötletnek tűnt idehozni a nagyobb és ízletesebb nílusi sügért. Azonban senki sem ismerte az új jövevény étvágyát.

Az 1970-es és 1980-as években a halászok nem győzték befogni a hatalmas halakat. Nagy volt a boldogság. Elképesztő és szinte elképzelhetetlen mennyiségben fogták. A lakosságot ellátták a hal húsával, de ez lett Uganda első számú exportterméke, még a kávét is megelőzve. Óriási hatása volt a környék gazdaságára.

De amikor egy hal ekkorára nő, egyszerűen minden mást felzabált maga körül. A Viktória-tó a zoológusok között arról ismert, hogy az evolúció során 400-800 olyan halfaj alakult ki benne, ami csak itt található meg. A nílusi sügér csaknem a felét elpusztította ezeknek a fajoknak. A kilencvenes évekre annyi halfajt végzett ki, hogy a térség halászata visszaesett. Annyira domináns a jelenléte a tóban, hogy szinte mást már nem is fognak.

Ezen a vidéken a húsfogyasztás 50 százalékát teszi ki a halhús, ezért nagyon fontos a fenntartható halászat. De a tóban az egész ökoszisztéma drámaian megváltozott. A kis halak eltűnésével eltűnt a sügérek fő tápláléka is, ezért a sügérek száma is csökkent. Mi lesz, ha tovább hanyatlik a nílusi sügér halászata? Milliók élete és megélhetése forog kockán.

A Viktória-tó egy olyan evolúciós kincs volt, amit nem lett volna szabad hagyni elpusztulni. Most azon dolgoznak, hogy a fajokat megmentsék a kihalástól. A tóban próbálnak olyan területeket kialakítani, ahol más fajok megbújhatnak a sügér elől. Új egyensúlyi állapotot kell kialakítani.

Rádióadókkal láttak el sügéreket, hogy követni tudják az életüket. Kiderült, hogy méretükhöz képest viszonylag kis területen élnek. Akár hatvan méteres mélységig is otthon érzik magukat. De felismertek egy fontos tényt is: a sügér a hűvösebb, oxigénben gazdagabb vizet kedveli. A tudósok és kutatók a fajok túlélőit keresik az alacsonyabb vizű, növényzettel benőtt, melegebb, ezért oxigénben szegényebb vízben. Ide nem jutnak el a nagyméretű halak.

Bizonytalan, hogy sikerül-e az egyensúlyt kialakítani, vagy hogy visszatér-e a halászat aranykora. De az egyensúly visszaállítása hosszú idő. És nem csak ez az egy ökológiai katasztrófa sújtja a tavat.

A tóban feltűnt a közönséges vízijácint. Ez egy Amerikában őshonos növény, ami nálunk is népszerű a kerti tavakban. A közönséges vízijácintot először a belga gyarmatosítók telepítették be Ruandába, hogy szebbé tegyék gyarmataik vizeit. Azonban a növény tovább terjeszkedett, és 1988-ban elérte a Viktória-tavat is.

A közönséges vízijácint szabadon lebeg a víz felszínén. Igen gyorsan nő és terjeszkedik. Annyira, hogy kéthetente megduplázza állományát. Térhódításával ellepi a vizeket, kiszívja azokból az oxigént, ennek következtében a halak megfulladnak.
 

Ökokatasztrófák: Ami kezdetben jó ötletnek tűnt, abból később komoly ökológiai krízis lett. A szakemberek már abban is kételkednek, fel tudják-e valaha számolni a környezeti károkat. Sorozatunkban az ember legnagyobb ökológiai tévedéseit mutatjuk be.
Öko-katasztrófák: az ázsiai ponty
Ökokatasztrófák – vaddisznó gyilkolás
Szörnyeteg az akváriumból
Eltűnik a narancs?

Gondot jelent, hogy a növény nagy területeket foglal el a vízfelszínből, zavarja a hajóközlekedést és a halászatot, szennyezi az ivóvizet, és akár az élővilág eltűnését is okozhatja egyes területeken. A probléma mértékét jelzi, hogy a közönséges vízijácint 1995-ben az ugandai partszakasz 90%-át fedte be. Ahogy a világ sok területén, itt is próbálták eltávolítani a vízből, de szinte gyorsabban szaporodik, mint ahogy kihalásszák, miközben a parton hatalmas rothadó jácinthalmok éktelenkednek. Az erejükből csupán annyira telik, hogy a kikötőket és a települések partvidékét próbálják tisztán tartani.