Meglepő, hogy a véletlen milyen sportok kialakulását hozza el. Preoriában, a Mississippi folyón például a halakra nem horgászok, hanem vadászok mennek. A levegőben, bunkósbottal, dárdával, nyíllal vadásznak a halakra. 
Legőrültebbek ilyen halász/vadászcsoport a Preoriai Busa Vadászok csapata. Ők mindenféle elképesztő eszközökkel próbálják elkapni a halakat a levegőben: baseball- és hokiütővel, horgokkal szerelt teniszütővel, szöges ruhával próbálják elkapni a halakat a levegőben. Az interneten nagy népszerűségre tettek szert őrült ötleteikkel. De milyen halat lehet a levegőben fogni? És mit keresnek a levegőben?
A Mississippi-folyó csendesen szeli át az Egyesült Államokat. A csendes felszín azonban nem sejteti az előrehaladott inváziót, ami a mélyben zajlik. Egy lényről, amiről azt hitték kontroll alatt tartható, évről évre kúszik észak felé. Egészen addig láthatatlan, amíg egy motor hang fel nem veri a vizet. Ekkor halak tucatjai, százai ugranak ki a vízből és szelik át a levegőt. Hatalmas példányok pánikszerűen vetik ki magukat a vízből.
A hal egy nálunk is jól ismert faj, a fehér busa, amely Kínában, a Jangce-folyóban őshonos. Nagy testű, finom húsú hal. Az amúrrral együtt telepítették Magyarországra is. Külsőre egyetlen hazai halunkhoz sem hasonlít, mert szemei rendkívül alacsony fekvésűek. Innen kapta a nevét: busa, vagyis erős, széles homlokú állat.
Az Egyesült Államokban ezüst vagy ázsiai pontynak hívják. Itt nem végeztek tudatos telepítést halászati célokból, de szintén az 1970-es években került az USA déli államaiba: haltenyésztők importálták az első példányokat. A falánk hal tökéletesen alkalmas volt a víztisztító medencéket és a halnevelő telepeket ellepő alga eltakarítására.
Miért beszélünk ökológiai katasztrófáról? A haltenyésztő telepek a folyók árterületén voltak, és amikor az áradások elérték a telepeket is, a busák kijutottak a természetes vizekbe. Eljutottak a Mississippi medrébe, innen özönlötték el az Illinois és Missouri folyókat, manapság pedig már a Nagy-tavak közelében is előfordulnak. A busa megtizedelte a helyi halfajokat, és megállíthatatlanul terjeszkedik.
Rettenetesen sokat eszik, és félelmetes ütemben szaporodik. A faj egyedei 20-25 kilósra, és akár egy méteresre is megnőnek, de beszámoltak már 50 kiló körüli példányokról is. Egy kifejlett példány a testtömege 20 százalékának megfelelő mennyiséget eszik meg naponta planktonból, és évente háromszor, tíz éves korukig raknak le ikrákat.
A katasztrófát pusztán azzal okozza, hogy egyszerűen eleszi a többi faj elől a tápláléklánc legalján levő planktont és algákat. Az Illinois folyóban egyszerűen túlnőtte és leigázta a bennszülött fajokat. Itt már a hálóval fogott halak 80-90 százaléka ázsiai ponty, a többi faj pedig hanyatlásnak indult.
Érdekes, hogy a világon sehol máshol nem vetik ki magukat a busák a vízből. A biológusok valószínűsítik, hogy annak idején egy különösen ijedős szaporulat szökhetett meg. A csónakokban ülők számára fizikai veszélyt jelentenek a halak: képesek akár három méter magasra is kiugrani, 10-20 kilós becsapódó testük komoly fájdalmat, sőt sérüléseket képes okozni.
Az egyik legnagyobb veszélyt a Chicago-csatorna jelenti. Ez a viziút köti össze a Mississippi- és az Illinois-folyókat a nagy tavakkal, összekapcsolva Észak-Amerika két nagy vízgyűjtő rendszerét. Mára a busa a csatorna legrettegettebb hala lett. A csatorna partján külön generátorállomásokat építettek, amelyek a vízbe nyomják az áramot, hogy az elektromos halkerítések megállítsák a halak terjedését a tavak felé.
Ma már a busák uralják ezeket a vizeket. Az elfoglalt területen növekednek, szaporodnak, de kinövik a helyet, és újabbat foglalnak el. Mindenki attól retteg, hogy a hal áttör a Chicago-csatorna védművein, és elér a nagy tavakhoz. 2010.ben hatalmas pánikot okozott egy példány, a halat a chicagói Calumet-tóból fogták ki, ami közvetlen összeköttetésben van a Michigan-tóval.
A tavakban természetszerűleg kevesebb a táplálék, mint a folyókban. Ha azt felzabálja a busa, akkor az őshonos fajoknak, mint amilyen a sügér és a lazac, nem jut elég élelem. A nagy tavak a világ egyik legnagyobb édesvízi halászati területe, évi hétmilliárd dolláros bevétel hoz. A hal elterjedése az ágazat összeomlását okozná.
A halászok és halüzemek próbálnak átállni az új fajra, de ez csak muszáj intézkedés. A busa a helyi fajokhoz képest íztelenebb, nem kedvelik az amerikaiak, a piacon nehéz eladni. A horgászok nem fogják, a halászok sem tudnak vele mit kezdeni. Időnként tömeges lehalászásokat rendeznek az állomány visszaszorítása érdekében, de sajnos sikertelenül. Az egyik kiút amivel próbálkoznak, hogy a halakat Kínának adják el.
Ha ez így folytatódik, lehet, hogy Észak-Amerikát egyetlen halfaj fogja uralni? A Nagy-tavak megmentése érdekében már az is felmerült, hogy végleg lezárják a Chicago-csatornát, de ez más szempontokból járna óriási károkkal. A problémára egyelőre nincs megoldás.
Ökokatasztrófák: Ami kezdetben jó ötletnek tűnt, abból később komoly ökológiai krízis lett. A szakemberek már abban is kételkednek, fel tudják-e valaha számolni a környezeti károkat. Sorozatunkban az ember legnagyobb ökológiai tévedéseit mutatjuk be.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közel hatvanötezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Sajtos sokmagos falatkák
Macskaőrség: Két macska, egy kerítés
Napi videó: Buborék varázslat
Napi fotó: A segítség két véglete
(via)
