Csak álom vagy realitás, hogy újra mamutok kószáljanak Szibériában, dodok totyogjanak Ausztráliában,, kwaggák legeljenek Afrikában? Feltámasztható egy már nem létező faj?
A Jurassic World egyik mondata nagyon érdekes volt: „Többet tudtunk meg genetikából egy évtized alatt, mint a csontok kiásásából egy század alatt.” Sőt, azt is elmondhatjuk, az elmúlt évtizedben többet tudtunk meg, mint a DNS és a gének felfedezése óta összesen. A genetika egy elképesztően széles skálát felölelő tudományág, mégis szinte mindig visszatérünk a dinók klónozásához. De a dinók túl régen éltek. Sokan még azzal sincsenek tisztában, mennyire hosszú ideig éltek a Földön. Például a Tyrannosaurus rex, amely 65 millió éve tűnt el, időben közelebb van hozzánk, mint a Stegosaurushoz, amely a „dinókor” közepén, 150 millió éve élt.
Pedig vannak olyan fajok is, amelyek csak alig néhány éve tűntek el. A mamutok utolsó ismert példányai 3600 éve éltek egy szigeten. A dodó az 1600-as években tűnt el. Az erszényes farkas utolsó példánya 1936-ban pusztult el egy ausztrál állatkertben. Ezeket talán egyszerűbb lenne klónozni.
A fajok kihalása pontosan olyan természetes jelenség, mint az egyedek halála. Különböző becslések szerint a Földön eddig élt fajok 95-99 százaléka kipusztult. Nemcsak nagy természeti katasztrófában tűntek el ezek a fajok, hanem évmilliók után egyszerűen leléptek az élet színpadáról. A leletek tanúsága szerint egy átlagos faj élettartama 1-10 millió év, utána bekövetkezik a vég, az extinkció, vagyis a kihalás.
Egy új tudományág van születőben, amelynek egyelőre nincs hivatalos neve, általában de-extinktcióként hivatkoznak a kutatási témára. Ezen a területen dolgoznak azok a kutatók, akik mára kihalt fajokat szeretnének visszahozni. A hivatalos meghatározás szerint eltűntnek tekintendő az a faj, aminek 10 éve nem láttak. A kihalt listára azok kerülnek fel, amelyeknek 50 éve nem bukkant fel élő egyede. Ha kihalt fajokat akarunk visszahozni, három lehetséges módozatot ismerünk.
Az első ilyen a visszatenyésztés. Ez abban az esetben működik, ha közeli rokon fajokban megtalálható a kihalt állat génkészlete, és megfelelő tenyésztéssel visszaállítható az adott faj. Ez a „legegyszerűbb”, legnagyobb sikerrel kecsegtető megoldás, hiszen a kutatóknak élő genetikai anyaggal kell dolgozniuk. Ezzel a módszerrel szeretnék például az eurázsiai vadlovat és az őstulkot is életre kelteni. Dél-Afrikában így próbálták létrehozni a kvaggát. A kvagga az alföldi zebra egy kihalt alfaja, abban különbözött a többi zebrafajtól, hogy a megszokott sávos minta kizárólag a teste első részén volt látható. Célirányos tenyésztéssel már sikerült több, ehhez megszólalásig hasonló zebrát kitenyészteni. A módszernek van egy óriási hátránya. Elsősorban a megjelenést, a külső jegyeket próbáljuk meg visszahozni, de fogalmunk sem lehet arról, belső tulajdonságaiban milyen volt az az állat. Tényleg kvaggát kaptunk, vagy csak egy kevéssé csíkos zebrát?
A másik módszer a klasszikus klónozás. Ha rendelkezésre áll a sejtmag, egy közeli rokon faj petesejtjébe ültetve létrehozhatjuk a kihalt állat klónját. Ezzel a módszerrel szeretnék visszahozni például a mamutot és az ausztrál erszényes farkast. Abban reménykedtek a kutatók, hogy a Szibériában megfagyott mamuttetemekből sikerül ép sejtmagot kinyerni. Jelen pillanatban legalább három tudóscsoport munkálkodik a mamut klónozáson, de eddig nincs eredmény. Nagyobb sikerrel kecsegtetett az erszényes farkas klónozása, mert több olyan példányt is találtak, amelyeket tartósítottak. Hogy innen sem kaptunk sikeres eredményt, annak érthető az oka. A klónozás nagyon bonyolult eljárás, még egy fajon belül, élő egyedek felhasználásával sem sikerült. A legendás bárány, Dolly a 277. kísérleti eljárás eredménye lett. De emellett életében is betegségekkel küzdött. Vagyis egy tökéletesen kifogástalan alapanyag esetében is nagyon nehézkes a módszer.
Azt azonban kevesebben tudják, hogy a világhírűvé vált példányon túl további négy klón is készült Dollyból, a bárányból. Az „egység” – amelynek neve: Dollyk – tagjai tökéletes genetikai másolatai az eredeti klónnak. Az első Dolly egészsége nem volt kifogástalan, korai ízületi gyulladás kínozta, tüdeje is megbetegedett, ezért elaltatták. De Dolly mégiscsak él, Keith Campbell háziállatként tartja a négy másolatot a Nottinghami Egyetemen.
Természetesen a klónozási kísérletek azóta sem álltak le. Sikeresen klónoztak már kutyát, lovat, marhát, macskát. Klónok huszonhat generációját hozták létre egyetlen egérből japán kutatók: a sikeres kísérlet reményeik szerint utat nyithat a haszonállatok tömeges mesterséges szaporítása felé. A kóbei Riken Fejlődésbiológiai Kutatóközpont csapata összesen 598 egészséges egyedet klónozott hat év alatt. A klónozott egerek élettartama és szaporodási képessége teljesen normális volt, és a klónok elhanyagolható eltérések mellett alapvetően azonos biológiai felépítéssel rendelkeztek, mint az eredeti állat. 2010-ben viadorbikát klónoztak Spanyolországban Az újszülött borjú – amely a Got nevet kapta – a bikaviadalokban szereplő izmos, nagy szarvú fajta egy neves egyedének pontos másolata. 2011-ben Dél-Koreában klónozott prérifarkas született.
Egy ausztrál kutatócsoport egy kihalt békafaj sejtmagját sikeresen ültette be egy másik békafaj petesejtjébe. Bár az osztódás embriófázisban megállt, mégis óriási eredmény, mert a sejtmag egy 70-es években lefagyasztott és elfelejtett mintából származott. Vagyis van remény egy „halott” minta felélesztésére. „Halott sejteket élővé reaktiváltunk, és a folyamatban életre keltettük a kihalt béka genomját. Most rendelkezésünkre állnak a kihalt faj friss sejtjei, melyeket felhasználhatunk a jövő klónozási kísérleteiben” – mondta a projekt vezetője.
A harmadik módszer a genomszerkesztés. Ha ismerjük a kihalt faj genomját, egy hasonló fajban célzott mutációval bevisszük a kihalt lény tulajdonságait. Például a mamut egy olyan elefánt, amely nagyobb méretű, bundája és vastag zsírrétege van, a füle kisebb. Ha ezeket a tulajdonságokat egy elefántembrióban sikerül átírni, végül mamuthoz juthatunk.
Ez a technológia még eléggé elméleti síkon mozog, az ötletekben több a fantázia, mint a tudományos tény. De itt is értek már el komoly eredményeket. A Texasi és Melbourne-i Egyetem kutatói az erszényes farkas egyik génjét egy egér embriójába fecskendezték, amelyben aztán a gén porcszövetet képzett. A mintákat egy száz éve múzeumban őrzött, tartósított tetemből nyerték. A kísérlet bebizonyította, hogy ugyanaz a gén felelős mindkét állatban a porcképzésért. Ez csupán egyetlen gén.
A genomszerkesztéshez információ kell. Az első gyapjas mamut genomtérképet 2008-ban publikálták, de az erősen hiányos volt. Idén áprilisban a Chicagói Egyetem kutatói három ázsiai elefánt és két gyapjas mamut genomjából elkészítették a pontos leírást. A két faj közeli rokon, mégis 1,4 millió DNS-bázispár különbség volt a két genomban, amelyek 1600 gén felépítését módosították. Vagyis az elefánt-DNS-nek 1600 génjét kellene mutációval módosítani, hogy létrehozzuk a mamutot.
Talán így már jobban látszik, milyen óriási munka is egy kihalt faj újraélesztése. Nem tudni, melyik a legjobb módszer, de még az is lehet, hogy fajtól függően más módszer lehet sikeres. De az már látszik, hogy még érdemes lenne menteni a menthetőt. Létre kell hozni olyan szövetbankokat, amely a kihalófélben lévő állatok szöveteit tárolnák megfelelő módon, hogy a későbbi korokban legyen alapanyag a kutatáshoz. Talán ők majd feltámaszthatják azokat a fajokat, amelyeket mi kipusztítunk.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint hetvenötezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
