Amikor az emberklónozás bukkan fel a különböző filmekben, az alkotók már nem annak egyszerű problémáival foglalkoznak, hanem a végletekkel. Tökéletesen kiforrott módszerek, gyorsaság, megbízhatóság. Csak egy megrendelés, egy minta, és indulhat a másolás. Minden, amire azt hisszük, szükségünk van.
Ennek tökéletes esszenciája A hatodik napon című film (A sztori nem nagy durranás, de a felvetett problémák teljesen hitelesek). Adam Gibson (Arnold Schwarzenegger) helikopterpilóta boldogan él családjával, ám egy nap – éppen egy olyan napon, amikor súlyos balesetet érte – rá kell jönnie, hogy eddigi boldogsága átmeneti volt, és valaki elvette tőle. Hogy ki? Adam Gibson. Önmaga tökéletes mása költözött be a házába, felesége és gyermeke mellé. A férfi azonban ragaszkodik az életéhez: meg akarja tudni, ki játszik vele, és milyen játékot. Hamarosan ráébred, hogy balesete után halottnak hitték, és egy cég elkövette a legsúlyosabb vétséget. Klónozta őt. A nagyvállalat természetesen mindent megtenne, hogy eltüntesse bűne nyomait.
Tehát ez a kép él az átlagemberben a klónozásról, egy délután alatt tökéletes másolat készíthető egy emberről. Na jó, legyen pár nap. Ez azonban már messze túllép annak hatáskörén. Itt már nemcsak klónozásról van szó, hanem fizikai és szellemi másolatkészítésről. Ez más tudományágak és más módszerek fejlődését is megköveteli.
A klónozás elméleti alapja egyszerű. A tudományos nevén szomatikus sejtmagátvitel lényege, mint azt az elnevezés is mutatja, hogy az örökítendő genetikai anyagot tartalmazó sejt magját átültetik egy petesejtbe, melynek eredeti genetikai anyagát eltávolították. Az így keletkező embrió pontos genetikai másolata lesz annak a sejtnek, melyből a mag származik.
Dolly, a klónbárány
Amiről itt írok, az szigorúan csak egy gondolatkísérlet, egy játék. Vegyünk egy felnőtt, mondjuk középkorú férfit, akinek elő szeretnénk állítani a klónját. Egy olyan tökéletes másolatot, hogy még az édesanyja és a felesége sem tudja megmondani, melyik az eredeti.
A tökéletes másolat előállítását bontsuk négy lépcsőfokra. Ez a négy különálló problémakör sok száz és ezer kérdést vet fel, amelyekre a tudománynak választ kellene adnia. És a legtöbbnél még csak tippünk sincs a válaszra.
Mintavétel és klónozás
A probléma első két lépcsőfoka a mintavétel és a klónozás. A klónozáshoz szükséges a sejt két alkotórészének, a petesejtnek és a sejtmagnak a beszerzése. Elméletileg az utóbbi nem okoz problémát, a klónozandó személy egy tetszőleges sejtje alkalmas rá. A problémát inkább a petesejt jelenti. Szükség van egy petesejt donorra. Aki egy kicsit is ismeri a mesterséges megtermékenyítés módszerét, az tudhatja, nem egy egyszerű folyamat. Gyógyszeres kezeléssel érik el a nőnél, hogy egyszerre több petéje érjen be, és a folyamatos megfigyelés után a megfelelő érettségű petéket altatásban, a méhszájon át távolítják el egy kisebb műtét keretében. Érthető módon nem tolonganának a nők azért, hogy donorrá váljanak más klónozásához.
Ennek a problémának több megoldása is lehetségesnek látszik. Az első a klasszikus módszer: ahogy mondani szokták, mindig létezik az a távolról is jól látható összeg… A másik megoldás az lehetne, ha megoldanák a petesejtek mesterséges előállítását.
A harmadik reménybeli út az őssejtek alkalmazása. Ezek a fejlődés korai szakaszában lévő sejtek, melyekből számtalan sejttípus hozható létre, ezért tekintenek rájuk nagy reménnyel a szakértők. A felnőtt őssejtekkel folytatott kísérletek katasztrofális eredményeket hoztak, az érett szövetekből származó sejtekkel készült embriók kevesebb mint öt százaléka élte túl a fejlődés kezdeti szakaszait. Ezért fordultak a kutatók az embriók őssejtjeihez. Ez rengeteg vitát váltott ki, erkölcsit és szakmait egyaránt. Még az egyházak is megszólaltak a kérdésben.
De lehet, hogy nem csak az őssejtek felé kell fordulni. Érdekes fejlemények történtek néhány éve. A pittsburghi egyetemen granulocitákkal, azaz a fehérvérsejtek egy fajtájával kísérleteztek. Klónozásra sokkal alkalmasabbnak bizonyultak, mint az őssejtek. Egy kifejlett granulocitából sikerült egeret klónozniuk. Az érett sejt 35-39%-os sikerrel fejlődött korai embrióvá, úgynevezett blasztocitává, ami alig marad el az embriói őssejtek által produkált százalékoktól. A kísérletet hatszor ismételték meg a tévedések kizárása érdekében. A fenti fejlett sejtekből hozták létre a két klónozott egérkölyköt is, amelyek azonban a születés után néhány órával elpusztultak.
Ezekből a számokból látható a probléma is. A klónozás hétköznapibbá válásához ki kell dolgozni egy olyan módszert, ami nem jár selejttel. Elfogadhatatlan etikailag és emberileg egy olyan arány, hogy 100-200 kísérletből mindössze egy sikerüljön. A módszer, hogy olcsó, hatékony és emberileg védhető legyen, nem tűrheti a hibát. Ettől jelenleg még messze áll az orvostudomány.
(folytatás következik)
Csatlakozz a több mint háromezres közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott találsz meg, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Csalás vagy utolsó esély a kriogenika?
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra)
