Amikor a fantasztikus művekben a klónozás bukkan fel, az alkotók már nem annak egyszerű problémáival foglalkoznak, hanem a végletekkel. Tökéletesen kiforrott módszerek, gyorsaság, megbízhatóság. Csak egy megrendelés, egy minta, és indulhat a másolás. Minden, amire azt hisszük, szükségünk van.
Ennek tökéletes esszenciája A hatodik napon című film. Adam Gibson (Arnold Schwarzenegger) helikopterpilóta boldogan él családjával, ám egy nap – éppen egy olyan napon, amikor súlyos balesetet érte – rá kell jönnie, hogy eddigi boldogsága átmeneti volt, és valaki elvette tőle. Hogy ki? Adam Gibson. Önmaga tökéletes mása költözött be a házába, felesége és gyermeke mellé. A férfi azonban ragaszkodik az életéhez: meg akarja tudni, ki játszik vele, és milyen játékot. Hamarosan ráébred, hogy balesete után halottnak hitték, és egy cég elkövette a legsúlyosabb vétséget. Klónozta őt. A nagyvállalat természetesen mindent megtenne, hogy eltüntesse bűne nyomait.
Tehát ez a kép él az átlagemberben a klónozásról. Ez azonban már messze túllép annak hatáskörén. Itt már nemcsak klónozásról van szó, hanem fizikai és szellemi másolatkészítésről. Ez más tudományágak és más módszerek fejlődését is megköveteli. A klónozás elméleti alapja egyszerű. A tudományos nevén szomatikus sejtmagátvitel lényege, mint azt az elnevezés is mutatja, hogy az örökítendő genetikai anyagot tartalmazó sejt magját átültetik egy petesejtbe, melynek eredeti genetikai anyagát eltávolították. Az így keletkező embrió pontos genetikai másolata lesz annak a sejtnek, melyből a mag származik.
Amiről itt írok, az szigorúan csak egy gondolatkísérlet, egy játék. Vegyünk egy harmincéves férfit, akinek elő szeretnénk állítani a klónját. Egy olyan tökéletes másolatot, hogy még az édesanyja és a felesége sem tudja megmondani, melyik az eredeti.
A tökéletes másolat előállítását bontsuk négy lépcsőfokra. Ez a négy különálló problémakör sok száz és ezer kérdést vet fel, amelyekre a tudománynak választ kellene adnia. És a legtöbbnél még csak tippünk sincs a válaszra.
A probléma első két lépcsőfoka a mintavétel és a klónozás. A klónozáshoz szükséges a sejt két alkotórészének, a petesejtnek és a sejtmagnak a beszerzése. Elméletileg az utóbbi nem okoz problémát, a klónozandó személy egy tetszőleges sejtje alkalmas rá. A problémát inkább a petesejt jelenti. Szükség van egy petesejt donorra. Aki egy kicsit is ismeri a mesterséges megtermékenyítés módszerét, az tudhatja, nem egy egyszerű folyamat. Gyógyszeres kezeléssel érik el a nőnél, hogy egyszerre több petéje érjen be, és a folyamatos megfigyelés után a megfelelő érettségű petéket altatásban, a méhszájon át távolítják el egy kisebb műtét keretében. Érthető módon nem tolonganának a nők azért, hogy donorrá váljanak más klónozásához.
Ennek a problémának több megoldása is lehetségesnek látszik. Az első a klasszikus módszer: ahogy mondani szokták, mindig létezik az a távolról is jól látható összeg… A másik megoldás az lehetne, ha megoldanák a petesejtek mesterséges előállítását.
A harmadik reménybeli út az őssejtek alkalmazása. Ezek a fejlődés korai szakaszában lévő sejtek, melyekből számtalan sejttípus hozható létre, ezért tekintenek rájuk nagy reménnyel a szakértők. A felnőtt őssejtekkel folytatott kísérletek katasztrofális eredményeket hoztak, az érett szövetekből származó sejtekkel készült embriók kevesebb mint öt százaléka élte túl a fejlődés kezdeti szakaszait. Ezért fordultak a kutatók az embriók őssejtjeihez. Ez rengeteg vitát váltott ki, erkölcsit és szakmait egyaránt. Még az egyházak is megszólaltak a kérdésben.
De lehet, hogy nem csak az őssejtek felé kell fordulni. Érdekes fejlemények történtek múlt év őszén. A pittsburghi egyetemen granulocitákkal, azaz a fehérvérsejtek egy fajtájával kísérleteztek. Klónozásra sokkal alkalmasabbnak bizonyultak, mint az őssejtek. Egy kifejlett granulocitából sikerült egeret klónozniuk. Az érett sejt 35-39%-os sikerrel fejlődött korai embrióvá, úgynevezett blasztocitává, ami alig marad el az embriói őssejtek által produkált százalékoktól. A kísérletet hatszor ismételték meg a tévedések kizárása érdekében. A fenti fejlett sejtekből hozták létre a két klónozott egérkölyköt is, amelyek azonban a születés után néhány órával elpusztultak.
Ezekből a számokból látható a probléma is. A klónozás hétköznapibbá válásához ki kell dolgozni egy olyan módszert, ami nem jár selejttel. Elfogadhatatlan etikailag és emberileg egy olyan arány, hogy 100-200 kísérletből mindössze egy sikerüljön. A módszer, hogy olcsó, hatékony és emberileg védhető legyen, nem tűrheti a hibát. Ettől jelenleg még messze áll az orvostudomány.
A klónozás túl sok sikertelen próbálkozással jár. Az egészséges utódok létrehozásának esélye például meglehetősen alacsony. Dolly születése rendkívül hosszú folyamat és rengeteg sikertelen kísérlet eredménye volt. Dollyt csak 1996-ban sikerült létrehozni: akkor skót tudósok egy hatéves bárány egyik tőgysejtjének genetikai anyagát ültették be egy „üres”, vagyis magjától megfosztott petesejtbe. A béranya-bárány méhébe beültetett embrió normálisan fejlődött. A kutatók 277 petesejtet használtak fel, 29 embriót hoztak létre, amelyekből mindössze három bárány született, és csak egy maradt életben. Prometea, az első klónozott ló a 328. próbálkozásra született meg. Az 1998 nyarán honolului kutatók által bemutatott egér-klónok esetében már minden ötvenedik próbálkozás sikeres volt.
Hírek szerint 1998 decemberében koreai tudósok egy harmincéves nőt klónoztak a Dolly-technikával, és a klónját harminckét-sejtes stádiumban (a petesejt 5. osztódása után áll 32 sejtből) megsemmisítették. A próbálkozások számáról szerényen hallgattak.
Miért fontos a selejtmentes klónozás? Egyszerű etikai kérdés. Mert nincs jogunk úgy létrehozni egy ember másolatát, hogy előtte több tucat, vagy éppen több száz sikertelen másolatot hozunk létre. Egy szülő hogy birkózna meg azzal a lelkiismereti kérdéssel, hogy gyermeke 158 korcs, életképtelen, kétfejű, négylábú, nyitott gerincű, vagy csak egyszerűen életképtelen ikertestvér árán született meg. Ez túlságosan emlékeztet a náci emberkísérletekre.
Egyéb problémák is vannak. Dolly például rendkívül gyorsan öregedett, ízületi bántalmak kínozták, ezért hatévesen el kellett altatni. Egy bárány átlagos élettartalma 12-13 év, ő ennek csak a felét élte meg. Sok más klónozott állatnál is idő előtt jelentkeztek az öregedés tünetei. Ha ezt nem sikerül kiküszöbölni, van-e jogunk olyan embert létrehozni, amely évtizedekkel kevesebbet élhet, mint természetes kortársai.
Ezt láttad már?
Zsenik és értelmi fogyatékosok
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra).
