Toochee

Előző írásomban egy gondolatkísérletben azt vettem számba, miért is nem működhet a mindennapi életben a láthatatlanság úgy, ahogy mi szeretnénk. De vegyük kicsit komolyan a kérdést.

A továbbiakban beszéljünk egyszerűen csak a látható fényről, mert amit erről állítunk az a többi elektromágneses hullámra is igaz, legyen az bármilyen frekvenciájú. A valódi láthatatlanság az, ha egy tárgyon úgy halad át a fény, hogy nem töri azt meg. Ebben az esetben nem verődik vissza róla, és tökéletesen látszik a tárgy mögött minden, hiszen az azokról visszaverődő fény szintén akadálytalanul jut el a néző szemébe.

Az újságot vagy az újságosnál veszsük meg, vagy előfizetünk rá. Elő lehet fizetni csekken, a kiadónál, és a postán is. Az előfizető időnként megújítja az előfizetését, levelezik, csekket kap, befizet, olvas és kezdődik az egész elölről. Sokan vannak, akik nem szeretnek előfizetni és előre fizetni, de kényelmetlen minden hónapban az újságosnál sorba állni, pénzt keresgélni, stb. De lehetne ezt olyan egyszerűen is, mint ahogy a villany- vagy a gázszámlát intézzük.

Magyarországon először (és jelenleg egyedül) a közel harmincéves, 250. számát januárban ünneplő Galaktika magazin vezette be, hogy a hagyományos előfizetői konstrukciók mellett az újság megvásárolható, csoportos beszedési megbízáson, más néven közüzemi megbízáson keresztül.

Az ügylet végletekig egyszerű. A kiadótól kapott űrlappal mindössze egyszer kell elmenni a bankba, és leadni a csoportos beszedési megbízást. Ezzel minden gondunk véget ért. A lapot még kedvezményesebb áron kapjuk, a posta házhoz szállítja, a bank minden hónapban automatikusan átutalja a magazin árát. Költség és kényelem szempontjából egyaránt a leghatékonyabb. Nekünk nincs más gondunk, mint az olvasás.

Külön érdekes, hogy a Galaktika előfizetőinek több mint kétharmada nő, a felmérések alapján azért, mert valamelyik férfi családtagjuknak (férjüknek, fiúknak, apjuknak) veszik ajándékba.

Ne hagyd ki a többit sem.

Gond merült fel a környezetbarát hibridhajtású autók esetében: elektromos meghajtás esetén csaknem teljesen hangtalanok. Emiatt több gázolásos baleset történt már. Vicces, de később sok problémát okozó megoldást találtak a Lotus mérnökei.

Bár a keresztény kultúrkör a Bibliából ismeri a történetet, a özönvíz a leggyakoribb a legendák között. Gyakorlatilag minden ókori kultúrában létezik történet egy nagy áradásról, amelyet csak néhány ember élt túl egy nagy bárkában. Több mint 230 özönvíz legenda tartalmazza ugyanazokat az elemeket, sugalmazva, hogy a történelmi forrásuk egy és ugyanaz, ami a múltban mély benyomást tett a katasztrófa túlélőire. Sokan ezért állítják, hogy az özönvíz, úgy ahogy leírták megtörtént. De egyáltalán megtörténhetett?

Nézzünk szembe a tényekkel, gyermekkorunk óta egyik legnagyobb vágyunk a láthatatlanság. Hány olyan szituációba kerülünk nap mint nap, amikor mit nem adnánk Harry Potter köpenyéért! Hány film született ennek előnyeiről és hátrányairól! És mégis vágyunk rá szüntelen.

Pedig ha vesszük a fáradságot, és alaposan végiggondoljuk az egészet, rá kell ébrednünk, a láthatatlanság nem is hatásos. Közelről legalábbis semmiképpen. Távolabbról már igen. Nézzük meg néhány kérdését a problémának!

Kicsit furcsán hangzik a számítástechnikában megszokott "nyílt forráskódú" jelző egy autó esetében. A kifejezés egy új gondolkodásmódot takar, amely megváltoztathatja a városi autóbirtoklást, és csak különleges szerződés keretében lehet majd bérelni.

Az angliai Riversimple kifejlesztett egy hidrogéncellás mini városi autót. Az autóversenyzői múlttal rendelkező cég által tervezett és épített jármű olyan paraméterekkel rendelkezik, amely sokak érdeklődését felkeltette, mert valóban használható alternatívát kínál a városi autózásra.

Az SF filmek hatására egyre elfogadottabb gondolat a világűr meghódítása, benépesítése. Az egyik nap ismét azt halottam, hogy a túlnépesedés megakadályozásnak lehetőségét látják az űr gyarmatosításában: a „felesleges” embertömegek létesítsenek új életteret maguknak. Ennek az elméletnek egyetlen apró akadálya van: a számok.

(Természetesen most felejtsük el azt, hogy jelenleg mennyire nevetséges szinten áll az űrkutatásunk 50 évvel azután, hogy - először, és még sokáig utoljára - a Holdon jártunk.)

Nem csak a föld népessége gyarapodik, hanem a növekedés üteme is. Jelenleg a Föld népessége évente (különböző becslések szerint) 75-80 millió fővel nő. Vagyis az elképzelés szerint évente ennyi embert kellene az új gyarmatokra szállítani.

Ha képesek lennénk 100.000 fő befogadására alkalmas óriási űrhajókat építeni, akkor a jelenlegi számok alapján évente 750-800 ilyen hajót kellene indítani. Ha az utazás évekig tart, akkor a flottának az utazás oda vissza idejével arányosan kell nőnie. Vagyis ha az űrgyarmatra az utazás öt évig tart, akkor az oda-vissza út 10 évet vesz igénybe, tehát tízszer ennyi, vagyis 7.500-8.000 óriási űrbárkára lenne szükség.

Természetesen a hajón szükség lenne 100.000 ember létszükségletének biztosítására: élelem, víz, elfoglaltság. Ez mind óriási tárolókapacitást követel. (kivéve, ha addigra feltalálnák az élet felfüggesztésének lehetőségét.

Természetesen ezeket a hajókat meg kellene építeni, és az űrbe juttatni. Összehasonlításul két, a maga kategóriájában legnagyobb ember építette jármű. A Tengerek Oázisa (Oasis of the Seas) nevű tengerjáró hajó 360 méteres hosszúsággal, 220 ezer tonna vízkiszorítással és 16 emeletével ma a világ legnagyobb utasszállító hajója, 5400 utast szállít közel 3000 fős személyzete. Raktárai kb. egy hétre elegendő készleteket képes befogadni.

A legnagyobb hadihajó a repülőgép-hordozó, több mint 330 méter hosszú, és a vízkiszorítása 93.000 tonna. Ezeken 5000-5500 ember él, akiknek az ellátásáról folyamatos utánpótlással gondoskodni kell: Heti rendszerességgel rakodnak át igen komoly készleteket. Az űrrepülőgép szállítási kapacitása 100 tonna. Lehet számolni…

Még egy apró, de annál fontosabb tény, amely inkább humánpolitikai kérdés. A Föld növekvő népessége legnagyobb arányban sajnos a világ legszegényebb övezeteiben, nagyvárosok nyomornegyedeiben születik meg. Tanulásra, normális életre szinte semmi esélyük sincs. Ha valaki gyarmatokat akar létesíteni, ott szakképzett munkásokra, jó szakemberekre van szüksége, nem képzetlen, iskolázatlan, írástudatlan tömegekre.

Valljuk be, vezetés és vezetés között is van különbség. Az élményautózás túl ritkán jut osztályrészül, inkább csak rutin jut ki a mindennapokon. Az önállóan működő autó igénye nem csak a dugókban való araszolással jelent meg. Már a kezdet kezdetén láthattuk, hogy sokkal jobb kényelmesen, a hátsó ülésen elterpeszkedni a sofőr mögött, élvezni a kilátást, vagy valami egészen mással foglalkozni.

Az SF filmekben régóta látni olyan városi közlekedési rendszereket, amelyben az autók önállóan vesznek részt a forgalomban, a benne ülök - még a kormánykerék előtt ülők is - csak utasok. Az előnyei kézenfekvőek.

Sajnos már nincs messze az az idő, amikor az autókba is fekete doboz fog kerülni. Az ok egyszerű. A mai modern gépjárművek, és azok elektronikus rendszerei megváltoztatták a vezetési stílust. A vezetők merészebbek, agresszívebbek lettek, a személyes biztonság növekedésével nőtt a bátorságuk is. Azonban vezetési képességeik növekedése nem áll arányban ezzel.

Ennek megfelelően nő a balesetek száma is. A töréskárból már nem lehet annyira pontosan következtetni a sebességre, a blokkolás- és kipörgésgátlók miatt sokkal kevesebb értékelhető nyom marad a balesetek helyszínén. Ezért a közlekedési hatóságok és a biztosítók szeretnék elérni, hogy minden autóba kerüljön fekete doboz.

A mai autókban az információk túlnyomó többsége már elektronikusan áramlik, ez minden probléma nélkül rögzíthető. A kérdésnek inkább jogi, mint technikai akadályai vannak. Ki tekinthet bele ezekbe az adatokba, és milyen feltételekkel? Mennyi időre visszamenően rögzítse azt? Mennyire ütközik ez emberi jogokba? Mert nem mindegy, hogy a balesetet megelőző tíz másodperc adatait ismerheti meg a rendőrség és a biztosító, vagy pedig a rendőr bármikor megállíthat, és az adatokból láthatja, hogy megszegtem-e a sebességkorlátozást az elmúlt fél órában.