Ég veled Tibi csoki. Búcsúzunk Túró Rudi. Büszkék voltunk a magyar termékekre, igazi nemzeti büszkeség düllesztette keblünket. De most vége, megfosztanak minket ezektől.
Ezek már nem magyar termékek, csak hazai termékek. A kormány a szerdai ülésén elfogadta a magyartermék-rendeletet. Az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül.
A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint az minősül magyar terméknek, ha a növényi eredetű élelmiszer alapanyagait belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték. Az állati eredetű élelmiszerekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig Magyarországon ejtették el.
A rendelet a magyar termék megjelölésen kívül tartalmaz még átmeneti kategóriákat is. Azokat a termékeket, amelyek magyar és külföldi alapanyagot is tartalmaznak, ám Magyarországon gyártják azokat, az úgynevezett hazai termék kategóriába sorolják. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint például a hurka valószínűleg nem magyar termék, hanem csak hazai, amelyben a rizs nagy valószínűséggel külföldről származik.
Őszintén tisztelem pártunk és kormányunk azon erőfeszítését - hogy amit csak lehet - beskatulyázni és magyarítani akar. De valahogy mindig az az érzésem, hogy a legtöbb dolgot nem sikerül beskatulyázni, hanem a skatulyák falán mázolódik szét az erős - kormányzati - nyomástól.
Már évek óta kérdés, hogy mi magyar termék, és mi nem. Már régóta tudjuk, hogy a klasszikus magyar márkák furcsán válnak nemzetközivé. A reklámokban domborítják magyarságát, pedig már nem is nálunk készül. Például Szlovákiában készül a Tihany Camembert sajt, és még lehetne sorolni a példákat.
Nézzük az új rendeletet: az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül. Az elv szép, de megvalósíthatatlan ez az árja gondolkodás. Ugyanis nem vagyunk világbirodalom: nem terem meg minden anyaföldünk májusi eső verte, júniusi nap sütötte kebelén. A Viktoriánus Angliában még elképzelhető a dolog, de itt, Európának e piciny szegletében kivitelezhetetlen.
Mielőtt bárki is megvádolna, nem a liberális dac beszél belőlem, csak a józan gasztronómia rajongó, aki sűrűn megfordul a konyhában, ismeri az ételek alapanyagait, összetevőit.
Vegyük csak gyermekkorunk maghatározó édességeit: a mogyorós csokit, a sport szeletet, vagy a Tibi csokit. Egyik sem lehet többé magyar termék, ugyanis hazánk kakaóbab ültetvényei finoman szólva is csekélyek. A különböző füvészkertekben található néhány példány nem fedezi a hazai igényeket. Ez a gond a Túró Rudival is. Hiába adta a nemzeti Riska, amely az Alföld pusztáin legelt, és igaz magyar baktériumok altatták túróvá tejét. Az a fránya roppanós csoki réteg kiveti a nemzet testéből.
