Ég veled Tibi csoki. Búcsúzunk Túró Rudi. Büszkék voltunk a magyar termékekre, igazi nemzeti büszkeség düllesztette keblünket. De most vége, megfosztanak minket ezektől.
Ezek már nem magyar termékek, csak hazai termékek. A kormány a szerdai ülésén elfogadta a magyartermék-rendeletet. Az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül.
A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint az minősül magyar terméknek, ha a növényi eredetű élelmiszer alapanyagait belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték. Az állati eredetű élelmiszerekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig Magyarországon ejtették el.
A rendelet a magyar termék megjelölésen kívül tartalmaz még átmeneti kategóriákat is. Azokat a termékeket, amelyek magyar és külföldi alapanyagot is tartalmaznak, ám Magyarországon gyártják azokat, az úgynevezett hazai termék kategóriába sorolják. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint például a hurka valószínűleg nem magyar termék, hanem csak hazai, amelyben a rizs nagy valószínűséggel külföldről származik.
Őszintén tisztelem pártunk és kormányunk azon erőfeszítését – hogy amit csak lehet – beskatulyázni és magyarítani akar. De valahogy mindig az az érzésem, hogy a legtöbb dolgot nem sikerül beskatulyázni, hanem a skatulyák falán mázolódik szét az erős – kormányzati – nyomástól.
Már évek óta kérdés, hogy mi magyar termék, és mi nem. Már régóta tudjuk, hogy a klasszikus magyar márkák furcsán válnak nemzetközivé. A reklámokban domborítják magyarságát, pedig már nem is nálunk készül. Például Szlovákiában készül a Tihany Camembert sajt, és még lehetne sorolni a példákat.
Nézzük az új rendeletet: az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül. Az elv szép, de megvalósíthatatlan ez az árja gondolkodás. Ugyanis nem vagyunk világbirodalom: nem terem meg minden anyaföldünk májusi eső verte, júniusi nap sütötte kebelén. A Viktoriánus Angliában még elképzelhető a dolog, de itt, Európának e piciny szegletében kivitelezhetetlen.
Mielőtt bárki is megvádolna, nem a liberális dac beszél belőlem, csak a józan gasztronómia rajongó, aki sűrűn megfordul a konyhában, ismeri az ételek alapanyagait, összetevőit.
Vegyük csak gyermekkorunk maghatározó édességeit: a mogyorós csokit, a sport szeletet, vagy a Tibi csokit. Egyik sem lehet többé magyar termék, ugyanis hazánk kakaóbab ültetvényei finoman szólva is csekélyek. A különböző füvészkertekben található néhány példány nem fedezi a hazai igényeket. Ez a gond a Túró Rudival is. Hiába adta a nemzeti Riska, amely az Alföld pusztáin legelt, és igaz magyar baktériumok altatták túróvá tejét. Az a fránya roppanós csoki réteg kiveti a nemzet testéből.
És sajnos nem csak a hurkával van a gond, hanem a Gyulai kolbásszal, a Téli szalámival, a Turista szalámival, a Zala felvágottal, és még sok-sok hústermékkel is. Mert hiába hizlalták mangalicáinkat a Bakony alján, hogy friss húsként végezzék a húsüzemekben, hiába makói a hagyma, szegedi a paprika. Sajnos szinte mindenben van bors. És ugyebár mekkora borsnagyhatalom Magyarország? Semekkora.
De ezt sajnos még fokozni is lehet. Nagyon sok mindenben van cukor. Több mint 20 éve még 12 cukorgyár működött Magyarországon, amiből mára csupán egy, a kaposvári maradt talpon. Hogyan fogja ez az egy gyár kielégíteni Magyarország teljes cukorigényét? És ha nincs magyar cukor, nincs magyar almás rétes, palacsinta, túrós táska, és kakaós csiga sem. Ja, csiga már amúgy is számkivetett a kakaó miatt.
De ha mindez nem elég, jöjjön a végső döfés. Mi az, ami mindenben van? Mi az, aminél még a király édesapánkat is jobban szeretjük? Bizony, a só. Hány magyar működő sóbánya van? Valamivel kevesebb, mint cukorgyárunk.
És itt véget ér számolásunk. Mert hiába kell csak egy csipet só az áldott, magyar, augusztus huszadikai kenyérbe, a 99,9 százalék az mégsem száz százalék. A kormány egyetlen rendelettel megszüntette az összes magyar élelmiszert. Marad a sok-sok hazai termék, de az ugyebár mégsem ugyanaz.
Csatlakozz a közel kilencezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Napi videó: Hajszárítás, avagy brutálbasszus az autóban
Korábbi bejegyzésekből ajánljuk:
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra)
