Toochee

Gond merült fel a környezetbarát hibridhajtású autók esetében: elektromos meghajtás esetén csaknem teljesen hangtalanok. Emiatt több gázolásos baleset történt már. Vicces, de később sok problémát okozó megoldást találtak a Lotus mérnökei.

Vajon hány barátunk van? Hogyan veszíti el az internet korában ez a szó az igazi jelentését: barát? Milyenek a kapcsolati viszonyok? Megszabadulhatunk az álbarátságoktól?

Egy rövid eszmefuttatásomban próbálok ezekre a kérdésekre választ keresni a netidők blogjában.

Ne hagyd ki a többit sem.

Nézzünk szembe a tényekkel, gyermekkorunk óta egyik legnagyobb vágyunk a láthatatlanság. Hány olyan szituációba kerülünk nap mint nap, amikor mit nem adnánk Harry Potter köpenyéért! Hány film született ennek előnyeiről és hátrányairól! És mégis vágyunk rá szüntelen.

Pedig ha vesszük a fáradságot, és alaposan végiggondoljuk az egészet, rá kell ébrednünk, a láthatatlanság nem is hatásos. Közelről legalábbis semmiképpen. Távolabbról már igen. Nézzük meg néhány kérdését a problémának!

Nem hiszem hogy sokan gondolkoztak már el azon, mi is lenne akkor, ha nem lenne kísérőnk a Hold? Milyen következményei lennének ennek? Tény, hogy nem lennének azok a romantikus nyári andalgó séták a holdfényben. De a következmények ennél sokkal súlyosabbak.

El lehet képzelni gonoszabb tréfát, mint fehérből feketévé válni egy fajüldöző rendszerben? Pedig megtörtént.

1973-ban Rita Hoefling élte a fokvárosi fehér háziasszonyok átlagos kiegyensúlyozott életét, és élvezte mindazt a jót, amit az apartheid rendszer a fehéreknek biztosított. Bár most divat a napbarnított bőr, évszázadok óta a bőrszín faji megkülönböztetés alapja. A huszadik század második felében Dél-Afrika a faji megkülönböztetés fellegvára volt, ahol a megkülönböztetést az állami törvények szintjére emelték. Külön éltek a fehérek és a feketék, külön buszokon utaztak, külön üzletekben vásároltak, külön padon ülhettek a parkban, külön wécét, strandot, medencét iskolát, kórházat használtak. A törvények gondosan védték a felsőbbrendű fehér fajt, az etalon a hófehér bőr volt. Itt a legkisebb bőrelváltozás is súlyos következményekkel járt. A más színűek közötti szexuális kapcsolatot bűncselekményként üldözték.

Ki ne álmodozott volna arról, hogy eljusson azokra a helyekre, amelyeket a filmekben látott. Ez ma már sokkal könnyebb, mint gondolnánk.

Generációm legmeghatározóbb filmes élményei között előkelő helyen áll, a Csillagok háborúja és az Elveszett frigyláda fosztogatói. Ámulva olvastuk, hogy Petra városa, és az ahhoz vezető kanyon nem Spielberg agyszüleménye, a Tatooin bolygó föld alatti otthonai sem Lucas fantáziáját dicsérik. Mind a két hely létezik, és ezek természet (illetve ember-) adta szépsége ihlette meg a filmeseket. Sokan gondolták akkoriban, ezt nekem is látni kell.

Kicsit furcsán hangzik a számítástechnikában megszokott "nyílt forráskódú" jelző egy autó esetében. A kifejezés egy új gondolkodásmódot takar, amely megváltoztathatja a városi autóbirtoklást, és csak különleges szerződés keretében lehet majd bérelni.

Az angliai Riversimple kifejlesztett egy hidrogéncellás mini városi autót. Az autóversenyzői múlttal rendelkező cég által tervezett és épített jármű olyan paraméterekkel rendelkezik, amely sokak érdeklődését felkeltette, mert valóban használható alternatívát kínál a városi autózásra.

Jó ideig még biztos nem. Ahogy egy amerikai humorista mondta az első nagy olajválság után: "mondták, hogy elfogy az üzemanyag. Igen, az ötvencentes. Kétdollárosból annyi van, minta fene."

Bár olajválság van, még mindig próbálunk előre menekülni, és kapaszkodunk a fosszilis energiahordozókba. Bármilyen furcsa is, bár évről évre több olajat használunk, mégis egyre nagyobbak a készletek. A közeljövőben nem kell attól tartanunk, hogy kifogynak a készletek, csak a kitermelésük lesz egyre drágább. Ezért emelkedni fog az olaj ára, és megéri a nehezen elérhető készletek megcsapolása is.

Az SF filmek hatására egyre elfogadottabb gondolat a világűr meghódítása, benépesítése. Az egyik nap ismét azt halottam, hogy a túlnépesedés megakadályozásnak lehetőségét látják az űr gyarmatosításában: a „felesleges” embertömegek létesítsenek új életteret maguknak. Ennek az elméletnek egyetlen apró akadálya van: a számok.

(Természetesen most felejtsük el azt, hogy jelenleg mennyire nevetséges szinten áll az űrkutatásunk 50 évvel azután, hogy - először, és még sokáig utoljára - a Holdon jártunk.)

Nem csak a föld népessége gyarapodik, hanem a növekedés üteme is. Jelenleg a Föld népessége évente (különböző becslések szerint) 75-80 millió fővel nő. Vagyis az elképzelés szerint évente ennyi embert kellene az új gyarmatokra szállítani.

Ha képesek lennénk 100.000 fő befogadására alkalmas óriási űrhajókat építeni, akkor a jelenlegi számok alapján évente 750-800 ilyen hajót kellene indítani. Ha az utazás évekig tart, akkor a flottának az utazás oda vissza idejével arányosan kell nőnie. Vagyis ha az űrgyarmatra az utazás öt évig tart, akkor az oda-vissza út 10 évet vesz igénybe, tehát tízszer ennyi, vagyis 7.500-8.000 óriási űrbárkára lenne szükség.

Természetesen a hajón szükség lenne 100.000 ember létszükségletének biztosítására: élelem, víz, elfoglaltság. Ez mind óriási tárolókapacitást követel. (kivéve, ha addigra feltalálnák az élet felfüggesztésének lehetőségét.

Természetesen ezeket a hajókat meg kellene építeni, és az űrbe juttatni. Összehasonlításul két, a maga kategóriájában legnagyobb ember építette jármű. A Tengerek Oázisa (Oasis of the Seas) nevű tengerjáró hajó 360 méteres hosszúsággal, 220 ezer tonna vízkiszorítással és 16 emeletével ma a világ legnagyobb utasszállító hajója, 5400 utast szállít közel 3000 fős személyzete. Raktárai kb. egy hétre elegendő készleteket képes befogadni.

A legnagyobb hadihajó a repülőgép-hordozó, több mint 330 méter hosszú, és a vízkiszorítása 93.000 tonna. Ezeken 5000-5500 ember él, akiknek az ellátásáról folyamatos utánpótlással gondoskodni kell: Heti rendszerességgel rakodnak át igen komoly készleteket. Az űrrepülőgép szállítási kapacitása 100 tonna. Lehet számolni…

Még egy apró, de annál fontosabb tény, amely inkább humánpolitikai kérdés. A Föld növekvő népessége legnagyobb arányban sajnos a világ legszegényebb övezeteiben, nagyvárosok nyomornegyedeiben születik meg. Tanulásra, normális életre szinte semmi esélyük sincs. Ha valaki gyarmatokat akar létesíteni, ott szakképzett munkásokra, jó szakemberekre van szüksége, nem képzetlen, iskolázatlan, írástudatlan tömegekre.

Egy olyan hétköznapi fogalom, mint az eső, sokkal vadabb formában jelenhet meg, ha elhagyjuk a Földet, és kilépünk az űrbe. Más bolygók légköre más kémiai anyagokból áll, bár a légkör fizikája azonos, az itt kialakuló esők lehet, hogy nem vízpárából képződnek, nem csak veszélyesek, hanem akár halálosak is lehetnének az ember számára. Bár igazi gyilkos hatásukat talán soha nem érezhetjük. Nézzük meg a gyilkos esőket egy holdon, egy bolygón és egy csaknem csillaggá vált gázgömbön.