El lehet képzelni gonoszabb tréfát, mint fehérből feketévé válni egy fajüldöző rendszerben? Pedig megtörtént.
1973-ban Rita Hoefling élte a fokvárosi fehér háziasszonyok átlagos kiegyensúlyozott életét, és élvezte mindazt a jót, amit az apartheid rendszer a fehéreknek biztosított. Bár most divat a napbarnított bőr, évszázadok óta a bőrszín faji megkülönböztetés alapja. A huszadik század második felében Dél-Afrika a faji megkülönböztetés fellegvára volt, ahol a megkülönböztetést az állami törvények szintjére emelték. Külön éltek a fehérek és a feketék, külön buszokon utaztak, külön üzletekben vásároltak, külön padon ülhettek a parkban, külön wécét, strandot, medencét iskolát, kórházat használtak. A törvények gondosan védték a felsőbbrendű fehér fajt, az etalon a hófehér bőr volt. Itt a legkisebb bőrelváltozás is súlyos következményekkel járt. A más színűek közötti szexuális kapcsolatot bűncselekményként üldözték.
A hetvenes években tombol az apartheid, és nyoma sem látszik annak, hogy valaha is vége lenne. Ha valaki fehér volt, az komoly létbiztonságot, nyugalmat, jólétet biztosított. Azonban egy orvosi furcsaság, egy betegség következménye, igazi drámába fordult.
Az orvosok Ritánál Cushing-kórt állapítottak meg nála, amit a mellékvesekéreg abnormális túlműködése okoz. A szerveket eltávolították, és mindenki a gyógyulásban reménykedett. Azonban nem így történt. Rita bőre elkezdett sötétedni, sötét bronzszínűvé változott.
Rita élete szó szerint egyik napról a másikra tönkrement. Bőrszíne alapján sújtotta mindaz, aminek fehér oldalát élvezte. Hiába bizonygatta orvosi igazolással, hogy ő beteg, ez a legtöbb fehért nem érdekelte. Nem engedték be fehéreket kiszolgáló létesítményekbe, ledobták a fehéreket szállító buszról. De ez fokozta személyes tragédiáját. Férje gyermekeivel együtt elhagyta, barátai elfordultak tőle, rokonai kiközösítették. Anyja még az apja temetésére sem engedte be. Elvesztette egzisztenciáját, szomszédai petíciót írtak alá, a fehér övezetben álló házából kidobták.
Cape Town-ba, a szegénynegyedbe kellett költöznie, és ott otthonra talált a korábban mélységesen megvetett feketék között. Még a Xhosa nyelvet is megtanulta.
1978-ban, ötévi száműzetés után bőre világosodni kezdett, visszatért kaukázusi jellege. Megpróbált visszatérni régi életébe, de családja már nem volt, és túl sok idő telt el. Végül egy szerény nyugdíjjal visszaköltözött Cape Townba, ahol ötvenöt évesen, magányosan, tüdőgyulladásban halt meg a szegénynegyed egyik szeretetotthonában.
Mi okozta Rita tragédiáját? A Cushing-betegek ötödénél kialakul a Nelson-szindróma, amely a bőr erős pigmentálódását, azaz barnulását okozza. Betegségéről mit sem tudott, a súlyos tünetek nagyon gyorsan (állítólag, bár ez inkább a sajtó túlzásának tűnik) egyetlen éjszaka alatt alakultak ki.
