Toochee

Amióta az első autókat megépítették, azóta törik a fejüket a mérnökök és feltalálók, milyen egyéb célokra is lehetne használni a "lónélküli szekereket". A 80-100 évvel ezelőtt élt embereknek sem volt rosszabb a fantáziájuk, mint a maiaknak, ők is képesek voltak különleges, sőt egyenesen extrém járgányokat építeni. Ezekből sem lett semmi, legtöbből semmisem maradt, de fényképeken fennmaradt az emlékük.

A Guoliang nevű kis falu Kínában Henan tartomány északnyugati sarkában, a Taihang hegységben található. A falu egészen különleges helyen épült. Magas hegyek veszik körül, amelyek teljesen elzárják a külvilágtól.

A faluhoz vezető út évszázadok csak egy meredek és veszélyes lépcsősor volt, amelyet "Ti Tian"-nak, vagyis égi létrának neveztek. A falu létezéséről mindössze néhány éve, az internet révén tud a világ.

Ez a furcsa elzártság az évszázadok folyamán csak jót tett a falunak, egyfajta védettséget adott a világ zűrzavaraival szemben. A lakók kecsketenyésztésből és gyógyfűtermesztésből éltek. De a mintegy háromszáz falusi véget akart vetni az elszigeteltségnek. A faluban nem volt víz villany és telefon sem. A huszadik század ellenére sem éltek jobb körülmények között, mint a középkorban. Miután kormányzati segítségre hiába vártak, a falusiak kétségbeesett tettre szánták el magukat: alagutat fognak a sziklába vájni. Csákányokat, kalapácsokat, és vésőket vásároltak, és a Shen Mingxin, a falu elöljárójánakvezetésével 13 ember 1972-ben nekikezdett a munkának.

Valahol Oroszországban fényképezték le ezt a Lexust. A fantasztikus itt most szó szerint érthető, mert egy komplett fantasy világot festett a művész az autó karosszériájára. Ez a fajta művészet nagyon népszerű lenne az autósok körében, de csak kevesen engedhetnek meg maguknak egy ilyen drága alkotást. Ez a festmény, ha megrendelésre készült, milliókba kerülhetett. Ezzel rendesen megemelte az autója értékét.

Hollandia talán legvarázslatosabb települése. Egy falu, ahol se utak, se autók nincsenek, csak csatornák és csónakok. Ez Hollandia Velencéje: Giethoorn.

Persze ez ma már csak költői túlzás, hogy nincsenek utak, mert a település terjeszkedik, de nem is oly rég még igaz volt.

Ezen az asztalsimaságú területen 1170-ben egy nagy árvíz pusztított, és szinte minden elpusztult.

Egyre nagyobbak a repülőterek, egyre távolabb vannak a városközponttól, és egyre nagyobbak a repülőtéren belüli távolságok is. Néha kilométereket kell gyalogolni a bejárattól a a belépésen át, egészen a repülőgép ajtajáig. Mindeközben cipeljük magunkkal kézipoggyászunkat. Sokat könnyített az utazáson, hogy feltalálták először a kerekekkel felszerelt, majd később már a kézikocsiként magunk után húzható bőröndöt. De még így sem kellemes kilométereket kutyagolni. És akkor most jöjjön a homlokon csapás pillanata.

Itt a tavasz. Ragyogóan süt a Nap, meleg az idő, csivitelnek a madarak. Mi pedig ülünk a szürke irodában, és vágyódunk az ablakon kívüli világba. Bárcsak ne idebenn kellene ülnünk, hanem felpakolhatnánk az irodát, és kiülhetnénk egy fa alá.

Tim Vinke, a neves holland dizájner úgy döntött, véget vet ennek az áldatlan állapotnak. Megalkotta "Kruikantoor" fantázia nevű irodabútorát, amely néhány mozdulattal összecsomagolható, és egyszerűen arrébb tolható, mint egy talicska. Használója ott állítja fel, ahol akarja.

Bizonyos körökben nagy coolság drága autókkal elhagyatott utakon száguldozni, akár a filmekben. Csak arról az apróságról felejtkeznek el gyakran, hogy a filmekben a látszólag céltalan száguldást a kaszkadőrök ezerszer elpróbálták. Az utat ismerik mint a tenyerüket, pontosan tisztában vannak autójuk képességeivel, az utat lezárták és rendőrök biztosítják.

Épp emiatt szoktak ezek az amatőr száguldások csúfos véget érni. Az itt látható képeken a világ legszerencsésebb fickójának autója látható. Autóval száguldott az erdei úton, csak arra nem számított, hogy a területre vezető utat sorompóval szokták lezárni. Sofőrünknek azonban az átlagosnál nagyobb pechje volt, mert a sorompó kivételesen félig nyitva volt. Ahelyett, hogy összetörte volna a sorompót, a masszív vascső egyszerűen felnyársalta az autót. A cső vége az utastérben, a vezetőülésnél állt meg.

Sajnos az állatok jogai nem terjednek ki arra, hogy méltóságukban is védve legyenek. Például ne legyen kiszolgáltatva a gazdája kénye-kedvének, ne öltöztethesse mindenféle idióta ruhába, elmebeteg jelmezbe.

Mert ha egy ember úgy dönt, hogy hülyét csinál magából, lelke rajta, de hogy a védtelen kutyával teszi ugyanezt, az minden kritikán aluli. Sajnos egy kutya nem hordhat táblát a nyakában: "Én kérek elnézést, a gazdám egy idióta!"