Az ember játszotta a döntő szerepet a tízezer évvel ezelőtti kihalásában.
A XXI. századra olyan sok állatfaj pusztult ki, vagy került a kihalás szélére, hogy a szakemberek már egy újabb nagy kihalásról beszélnek. Ennek azonban nem valamilyen kozmikus vagy természeti katasztrófa az oka, hanem az emberi tevékenység. Az elmúlt évszázadokban, ahogy elterjedt az ember, sok helyen a Földön úgy pusztultak ki a helyi fauna képviselői is. De ez nem csak újkori jelenség.
Az ember játszotta a döntő szerepet a pleisztocén megafauna tízezer évvel ezelőtti kihalásában.
A pleisztocén megafauna alatt azokat a nagy testű emlős-, madár- és hüllőfajokat értik, amelyek a pleisztocénben éltek és a jelenkor (holocén) beköszönte előtt haltak ki.
Minden földrésznek megvolt a maga jellegzetes megafaunája, de közülük csak Afrikáé maradt fenn a mai napig.
A pleisztocénben élt óriások eltűnése a nagy kihalások egyik legérdekesebb talánya. Ekkor halt ki a gyapjas mamut, a kardfogú tigris is.
Eurázsiából eltűnt a barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna, Homotherium, gyapjas orrszarvú, gyapjas mamut, óriásszarvas, sztyeppei bölény.
Amerika állatvilága hihetetlenül gazdag volt. Erre a különleges faunára nyugodtan mondhatjuk, hogy itt a valóság tényleg felülmúlta a képzeletet. Gazdagsága a mai Afrikáéval vetekedett: tevefélék (nyugati teve, hosszúfejű láma), lófélék (nyugati ló, mexikói ló), antilopok, rövidfejű medvék, észak-amerikai tapír, hosszúszarvú bölény, sztyeppei bölény, gyapjas mamut, amerikai mamut, egy törpemamut, amerikai masztodon, kardfogú macskák, amerikai oroszlán, észak-amerikai gepárd, földi lajhárok, óriáslajhár, óriásfarkas, óriáshód, óriás tatu (glyptodon), óriáskondor.
A kihalási hullám okára több elmélet is volt: magyarázták a klímaváltozással, az ember terjeszkedésével, a túlzott vadászattal, járványokkal.
A tudósok számítógépes szimulációval eredtek a jelenség nyomába. Kutatók több ezer forgatókönyvet futtattak le, feltérképezve minden egyes faj kihalásának idejét és a különböző térségek benépesülésének dátumát. Az adatokat az elmúlt 90 ezer év éghajlati változásaival is összevetették.
Az elemzések során a világ valamennyi régiójában egyértelműen kirajzolódott: a nagy testű állatok kihalása és az ember megjelenése egy időben történt, vagyis az ember játszotta a főszerepet a megafauna kihalásában.
Őseink jó étvágyának estek áldozatul ezek a fajok, de ennek köszönhető az emberi faj felemelkedése. Az élet története tele van ilyen történetekkel: az egyik faj felemelkedését más fajok eltűnésével járt együtt.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
