Évek óta hallani a kiberháborúról. Országok hoznak létre kibervédelmi szervezeteket, próbálják kitalálni a védelmi és támadási stratégiákat. De mi az a kiberháború? Létezik olyan? Szerintem nem.
Ahhoz, hogy megérthessük a kiberháború lényegét, először tisztázni kell, mi az a háború. A háború nagyméretű erőszakos összeütközés. A háború célja a szembenálló felek erővel történő érdekeinek érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése. Egy háború a hadüzenet bejelentésével, illetve ennek hiányában az első harci érintkezést követően a hadiállapot kihirdetésével kezdődik. A háború folyamán a harcoló felek megállapodhatnak a harcok felfüggesztésében, ezt tűzszünetnek nevezzük. A tűzszünet addig tart, amíg a határidő le nem jár, vagy valamelyik fél egyoldalúan meg nem szegi a megállapodást. A háborút hivatalosan akkor tekinthetjük lezártnak, ha a harcoló felek békét kötnek egymással. (wikipédia)
Ha ezeket a meghatározásokat át akarjuk vezetni a kiberháborúra, komoly problémákkal kerülünk szembe. Alapjaiban azt mondhatnánk: a kiberháború az, amit a kibertérben, vagyis információs rendszerekben, rendszereken keresztül, és rendszerek ellen vívunk. Gyakorlatilag informatikai összecsapásokról beszélünk. Látszólag csak a „csatatér” változott.
De sok minden nem stimmel. A fentiek alapján a háborúban ismert a támadó, a megtámadott, és a cél. Egy kibertámadás esetében sokszor csak a megtámadott felet ismerjük, nem tudhatjuk ki támadott, és nem tudhatjuk, miért. Ha csak fel nem fedik magukat és szándékaikat.
Ha megnézzük a kibertámadások eddigi rövid történelmét, a kép nagyon vegyes. Betörési kísérletek, túlterheléses támadások, kommunikáció- és hálózatleállítások. Oda-vissza csapások, egymás gyenge pontjainak keresése. Információ-szerzés, hátsó ajtók kialakítása későbbi támadások végrehajtására. Tudtuk, hogy voltak támadások, ismertük a célt is. Megnevezték a valószínű támadókat is, de bizonyítékok hiánya miatt mindent tagadtak. Így történt a Pentagon szervereinek feltörése esetén, így történt az orosz-észt támadások esetén is. Nem volt számonkérés, nem volt békekötés, csak elhaltak az események. Talán csak látszólag, talán csak egy időre.
Ezért a megszokott meghatározások és elvek szerint kiberháború nem létezik. Viszont valóban vannak kibertámadások, lesznek kiberütközetek, és szükséges a kibervédelem. De kiberháborúról nem beszélhetünk. De akkor minek nevezzük?
Maradjon az ami, Helyesebb ha kibertámadásokról , kibercsatákról, kibevédelemről beszélünk. Ha jobban megnézzük, ez igazi diverzáns csatatér, partizánháború, beszivárgó speciális egységek küzdőtere. Itt nem hidakat kell robbantani, hanem adatokat törölni. Nem útjelző táblát kell elfordítani, hanem szervereket elérhetetlenné tenni. Nem telefonkábeleket átvágni, hanem terheléses támadásokat indítani.
Beszélhetünk megelőző csapásról, mint Irán és a Stuxnet vírus esetében. Az ellenfél rendszereiben olyan károkat okozunk, amely rontja annak védelmi, vagy támadási képességeit, vagy visszaveti a fejlődésben.
Lehet szó klasszikus első csapásról. A szárazföldi csapatok indulását megelőzi a légierő első csapása. Ez fogja megelőzni a kiber elsőcsapás, amelynek célja, a védelmi rendszerek kikapcsolása, a kommunikáció akadályozása, vagyis a valódi támadás biztosítása.
Lehet szó klasszikus diverzáns tevékenységről, ahol ott akadályozzuk az ellenfelet a kibertérben, ahol csak lehet. Támadhatjuk az államigazgatási szervereket, a banki rendszereket, meg lehet bénítani a kommunikációt, elérhetetlenné válnak egységek és szervezetek. Fennakadásokat lehet okozni a mindennapi életben. El lehet bizonytalanítani a lakosságot, akár hamis üzenetek küldésével, akár a forgalomirányító lámpák zavarásával.
A kibercsata igazán nem a reguláris haderő, hanem inkább a civil harcosok területe. Nincs feltétlen szükség bázisokra, támadás bárhonnan indítható, ahol internet kapcsolat van. Nincs szükség támadási irányokra, mert látszólag a vonal végén ott a célpont. De szükség lehet álcázásra, menekülési útvonalakra.
Viszont a kiberküzdelem az állandó megújulást követeli. Itt nincsenek fegyverrendszerek, amelyek 20-30-40 évig uralják a területet. A kibertérben napról napra változhatnak a szabályok, az eszközök és a módszerek. Feltűnhetnek és avulhatnak el napok alatt. A fegyvereket felváltotta a vírus, a féreg, a hátsó ajtó, a túlterhelés. A támadó valahol messze fizikai biztonságban van.
Nem új háborút kaptunk, hanem a háború kapott új felületet. Ahogy a háború a XX. században új teret nyert a víz alatt és a világűrben, úgy nyer a XXI. században teret a kibertérben.
Ezt láttad már?
Szombati Dizájn: kiborg tetoválás
Kult ajánló:
A közeljövő San Franciscójában egyre jobban eluralkodik az emberek folyamatos megfigyelésére támaszkodó ellenőrzés. A paranoia, a félelem, és a magánélet egyre durvább megsértései nemcsak az utcákon, de az iskolákban és hivatalokban is jelen vannak, és az emberek tűrőképességének határait feszegetik. Cory Doctorow - Kis testvér
