A Concorde nem repülhet többé. Kivonásával eltűntek a levegőből a szuperszonikus utasszállító repülőgépek. De nem végleg, már a tervezőasztalon vannak a trónkövetelők.
A hetvenes évek közepén sokan azt hitték, hogy a Concorde és orosz riválisa, a TU–144 alapjaiban változtatják meg a repülést: eljött a szuperszonikus utasszállítás korszaka. Azonban gyorsan kiderült, hogy a kontinenseken belül egyszerűen túl kicsik a távolságok ahhoz, hogy ki lehessen használni a repülőket. Az még gyorsabban kiderült, hogy az emberek egyáltalán nem hajlandóak tolerálni a hangrobbanás ablakrezegtető dörrenését. Hamar megszületett a döntés: csak az óceán felett, a partoktól távol léphető át a hanghatár. Ez érzékenyen érintette a gépek repülési idejét.
Aerion
A fejlődés egyik ága azonban mégis ebbe az irányba halad. Az Aerion cég 2014-re ígéri egy forradalmian új koncepción alapuló szuperszonikus polgári gép piacra dobását, megteremtve ezzel egy új osztályt, az SSBJ-t. A környezetbarát csoda 1,6 Machos végsebességre képes. Utazási magassága 11 ezer méter, utazási sebessége 1700 kilométer óránként. Hatótávolsága csúcssebességen 7800 kilométer. 12 utas szállítására alkalmas. Ára nyolcvanmillió dollár. Az első példányt már kifizette egy dubaji sejk. Nincs szükség speciális reptérre, beéri egy mindössze egy kilométeres kifutóval.
De nem ez az egyetlen cég. A hírek szerint az orosz Szuhoj gyár is be akar törni erre a piacra, a gép már tervezés alatt áll.
Flies
A Flies diplomamunkának készült, egy fiatal tervező így képzeli el a szuperszonikus utasszállító gépet. A burkolat egy különleges polimerből készül, amely átlátszó, vagyis egyetlen hatalmas ablak. A különböző fényviszonyokhoz igazodva egyben sötétíthető is a felület, alkalmazkodva a külső fényviszonyokhoz. 6 utas, 2 pilóta és 1 légikísérő kap helyet a fedélzeten. Utazómagasság 2000 méter.
A Flies belseje
A szuperszonikus repülés szempontjából fontos dologra jöttek rá a mérnökök: a repülőgép alakjának megváltoztatásával csökkenthető a hangrobbanás ereje. A mérnökök reményei szerint az ideális forma megtalálásával annyira lecsökkenthető lesz, hogy fel sem tűnik majd a gép hangja mellett. Ez lehetőséget adhat a kontinensek feletti szuperszonikus repülésre is.
A nagyok is tervezik már a szuperszonikus utasszállító gépeket. Az Airbusokat gyártó EADS csoport olyan „szuper-Concorde” tervezésébe fogott, amely két óra alatt repüli át az Atlanti-óceánt. A Boeing egy japán ipari konzorciummal állt össze: tervük egy olyan repülőgép, amely a hangsebesség kétszeresével tudna repülni, és eközben egy Concorde zajának csupán egy százalékát gerjesztené.
LapCat
A legvadabb jövő azonban a hiperszonikus repülés. Az ESA mérnökei már a Lapcatról álmodnak. Ez a nagy repülőgép öt, sőt nyolc Mach (9600 km/óra) sebességet is elérne. Így a London–Sydney út két órára csökkenne.
A dolog nem reménytelen, már elkészültek a szükséges prototípusok, a hajtómű neve Screamjet, az erőssége, hogy nincsenek benne mozgó alkatrészek, a hátránya, hogy 4 Mach alatt be sem indul. A fejlesztőknek döbbenetes nyomási, súrlódási és hőmérsékleti értékekkel kell megküzdeniük. Az Ausztráliában 2007-ben végrehajtott repülés sikeres volt, a sugárhajtómű 11 ezer kilométer/óra fölé, a hangsebesség több mint tízszeresére gyorsította a repülőgépet.
