Az átlagos szobabiciklik legnagyobb problémája, hogy gyakorlatilag csak a tekerés szimulálására fordítanak gondot, a kerékpározás valós mozgásaira nem. Mert ha állva hajtjuk a gépet, akkor a kerékpárt jobbra-balra rángatjuk, bedőlünk vele. Ez különösen igaz nagy sebességnél, vagy éppen hegyre felfelé. Ha egy átlag szobabiciklivel valaki bedől, annak csúnya pofára esés lehet a vége.
Olcsó megoldást erre most sem találtak, de profit igen.
Valahol Oroszországban fényképezték le ezt a Lexust. A fantasztikus itt most szó szerint érthető, mert egy komplett fantasy világot festett a művész az autó karosszériájára. Ez a fajta művészet nagyon népszerű lenne az autósok körében, de csak kevesen engedhetnek meg maguknak egy ilyen drága alkotást. Ez a festmény, ha megrendelésre készült, milliókba kerülhetett. Ezzel rendesen megemelte az autója értékét.
Dél-Olaszországban, Baritól délre, - nagyjából ott, ahol az olasz csizma sarka kezdődik - az Adria partján fekszik Polignano a Mare városa. A városka egyedülálló gasztronómiai élménnyel várja a látogatókat: egy barlang-étteremmel.
Február 30. a mai naptárakban nem létező nap. A Gergely-naptárban és a korábbi julián naptárban a február valójában 28 napos, szökőév esetében pedig 29 napos hónap. Ugyanakkor a történelem során a Szovjetunióban kétszer, Svédországban pedig egy alkalommal előfordult, hogy jegyeztek február 30-át. Tizenkét alkalommal a Római Birodalomban is 30 napos volt a február, azonban maga a "február 30." megnevezés jóval későbbről származik.
Az emberiség történetének legaljasabb, legbűnösebb fogalma. Azonban mégsem tudjuk lezárni a múltat, mert a rabszolgaság ma is él.
Képzeletünkben többféle módon jelenik meg a rabszolgaság, Afrikai férfiak talpig vasban robotolnak az USA déli államainak gyapotföldjein. Vagy a római birodalomban szolgálnak, dolgoznak a földeken, harcolnak az arénában. Esetleg Juda Ben Hurként húzzák az evezőt.
Mert a rabszolgaságot a múlt bűnének gondoljuk. Egy olyan szennyfoltnak, amely kitörölhetetlenül bemocskolja az emberi történelmet. De a rabszolgaság él, csak nem nyíltan, hanem rejtve. Bár a világ összes államában tiltják, sok helyen mégis hallgatólagosan elfogadják, a hatóságok félrenéznek. És vannak a rabszolgaságnak olyan formái, amiket csupán más névvel illetünk újabban.
Ennél őrültebb dolgot kitalálni sem lehet, mégis megtörtént Svédországban.
Egy szeptemberi napon, egész pontosan 2011. szeptember hetedikén a délnyugat-svédországi Gothenburgban Per Johansson éppen kellemes kis nyárutói pihenését töltötte. Egyszer csak szomszédja kertjéből furcsa ordítást hallott. Kíváncsiságának engedve kiment, hogy megnézze, mi adja ki ezt a furcsa hangot. Legnagyobb meglepetésére egy jávorszarvast látott... fennakadva egy almafán.