Bolygónk északi sarkvidéke úgy tűnik menthetetlenül, és rendkívül gyorsan változik. Hamarosan végleg elbúcsúzhatunk a megszokott képtől. Megfigyelési adatok rendkívül riasztóak.
Az Északi sarkvidékről egy romantikus kép él bennünk: eszkimók, fókák, bálnák, jég, jég és jég. Egy kietlen és hideg terület, amelynek megismeréséért bátor felfedezők adták életüket. Hajókat tört össze a jég, egész expedíciók fagytak halálra.
Az Északi-óceánt borító állandó jégtakaró évtizedek óta zsugorodik. Az idei télen mindenidők legkisebb januári kiterjedésére hízott a tengeri jég az Északi-sark térségébe az amerikai óceán- és légkörkutató intézet adatai szerint. Kiterjedése 9,4 százalékkal elmaradt az 1981-2010 között mért átlagos kiterjedéstől, és a feljegyzések 1979-es kezdete óta a legkisebb volt. A La Nina légköri jelenség hűtő hatása ellenére az ötödik legmelegebb január volt 1880 óta. 1977 óta az idei volt az egymást követő 42. január, és 1985 januárja óta az egymást követő 397. hónap, amikor az átlaghőmérséklet magasabb volt a 20. századi átlagnál.
A globális felmelegedés hatása nem csak tengeri jégen látszik. Úgy tűnik, a klímaváltozás miatt megállíthatatlan a hideg, állandóan fagyott talajú területek csökkenése, a kutatók szerint 2100-ra szinte teljesen el fognak tűnni. Az úgynevezett periglaciális zónák, melyek általában egy állandóan fagyott talajréteggel, permafroszt réteggel rendelkeznek, a Föld szárazföldi területeinek negyedét teszik ki. Többnyire az északi és déli területeken, illetve nagy tengerszint feletti magasságban találhatók.
Finn és Brit kutatók előrejelzése szerint a jövőbeli szén-dioxid-kibocsátás legoptimistább becsléseit tekintve a periglaciális zónák kiterjedése 2050-re drámaian csökkenni fog, 2100-ra pedig szinte teljesen eltűnnek. Becsléseik szerint az észak-európai periglaciális terült kiterjedése 72 százalékkal csökkenni fog. 2100-ra pedig ilyen zónák csak a magashegyi területeken fognak létezni. Ennek nagy hatása lehet a tájra, ráadásul felerősítheti a visszacsatolást, vagyis a klímaváltozás hatásait erősítő vagy gyengítő folyamatokat. Sok ritka faj csak fagyos területeken él meg, így az ilyen különleges adottságú területek eltűnése miatt csökken a fajok sokszínűsége.
Az Orosz prognózisok sem kecsegtetőbbek, Szibéria révén k a legérdekeltebbek a kérdésben. Az oroszországi permafroszt 30 százaléka kiolvadhat 2050-ig az általános felmelegedés következtében. A következő 25-30 évben az örökké fagyott talajok felszíne Oroszországban 10-18 százalékkal csökkenhet. Az évszázad közepére a fogyás elérheti a 15-30 százalékot is, és a permafroszt határa 150-200 kilométerrel északabbra helyeződhet át. Nyugat-Szibériában az egész évben fagyott talajok hőmérséklete állandóan emelkedik. Az elmúlt években 1,5-2 Celsius-fokkal lett melegebb, és már csak nem sokkal van nulla fok alatt.
A kár nem csak a természetet éri, az északi területek infrastruktúrája is veszélyben van. Az örökké fagyott talajra szinte alapozás nélkül úgy lehetett építkezni, mint a betonra. Ha megolvad a fagyos földvasutak, utak, gázvezetékek és kőolajvezetékek omolhatnak be. Házakat üzemeket, egész települések süllyedhetnek a talajba. Jelenleg Oroszország területének 63 százalékán van örökfagy. Ezeken a területeken található a kőolajkészletek több mint 80, illetve a gázlelőhelyek mintegy 70 százaléka.
Az olvadás másik veszélye a kiolvadt talajból kiszabaduló metánnak, a szénhidrogénnél jóval erősebb üvegházhatású gáznak a légkörbe kerülése. Évezredeken át a jég fogságába szorult metángáz áramlik a légkörbe az olvadó Északi-sarkvidék területén. Az ősi idők óta fogvatartott gáz kiáramlásának jelentős hatása lehet a klímaváltozásra. A metán üvegházhatása 23-szorosa a szén-dioxidénak, a jelenlegi klimatikus változásokban is a második legkártékonyabb szereplő. Légköri koncentrációja néhány évnyi stabilitás után mindig növekszik. A levegőből és a talajon végzett vizsgálatok során a kutatók mintegy 150 ezer metánkiáramlást észleltek Alaszkában és Grönlandon a jégtakaró pereme mentén elterülő tavakban. A helyszínen gyűjtött minták tanúsága szerint a források egy részéből ősi metángáz árad fel, valószínűleg a tavak alatt húzódó földgáz- vagy szénkészletekből, míg a többiből jóval fiatalabb - feltehetőleg az állóvizek növényi szerves anyagainak bomlása nyomán keletkezett - gázok jutnak a légkörbe.
A felmelegedés egyik legsúlyosabb következménye a természetben pusztító futótüzek. Eddig úgy hittük, ez a melegebb területek problémája, ahol az aszály és a szárazság kitűnő táptalajt biztosít a vörös kakasnak. De az elmúlt tíz évben csaknem tízszeresére nőtt a sarkvidéki futótüzek száma csupán Oroszországban.
2003 óta a NASA műholdak segítségével figyeli a földfelszíni forró pontokat, vagyis a tűzeseteket.. Idén az első hét hónapban mintegy 10 ezer forró pontot fedeztek fel az orosz sarkvidéken Ez a legmagasabb szám a megfigyelések 15 éve alatt. Az éghajlatváltozás miatt olyan helyeken is tűz üt ki, amelyek korábban túl hidegek vagy túl nedvesek voltak ehhez, ahol korábban nem voltak emberek, de most már vannak. A futótüzek a globális szén-dioxid-kibocsátás negyedéért felelősek, az északi-sarkkörön túli tüzek azonban különösen veszélyesek a korom miatt, amely gyakran a sarkvidéki jégen ülepszik le, felgyorsítva ezzel az olvadást.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint hetvenezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
