Hogy egy nagyvárosból eltűnjenek az autók, az egy igen grandiózus elképzelés. Ezer feltétele van, és nem jó ötlet azzal kezdeni, hogy égig emeljük a parkolási díjakat. 
Egyre többször hallható az az ötlet, hogy meg kell valósítani az autó nélküli városokat. Sétálóutcák már ma is vannak szép számmal, akad néhány autómentes övezet is, de hogy egy egész városból, pláne egy nagyvárosból eltűnjenek az autók, az egy igen grandiózus elképzelés.
Persze léteznek autó nélküli települések már most is. Ezek azonban kifejezetten üdülésre szakosodott, úgynevezett „világvége” faluk, amelyeken keresztül nincs átmenő forgalom, az út csak oda vezet, és ott véget is ér. A kis településméret miatt viszonylag könnyen elérhették, hogy kiépüljön egy jó tömegközlekedés, és az autók a városon kívül maradjanak. Ez tulajdonképpen üzleti érdekük, hiszen a döntés után ezzel hirdetik magukat, ezzel emelkednek ki a többi hasonló kis település közül. De az is igaz, hogy sok esetben nincs teljes autótilalom, mert az áruszállító járműveket kényszerűségből – igaz, általában egy szűk idősávon belül – beengedik a településre.
Létezik egyetlen autómentes város, amely azonban szintén a szükségből csinált erényt: Velence. De a festői olasz városban ennek nagyon komoly ára van. Elmondhatjuk, hogy történelmi szükségszerűségből a szállítás évszázadok óta nem változott. Ennek oka, hogy a város az évszázadok során egy speciális helyzethez alkalmazkodott, amely lehetetlenné tette az autók használatát. A város egyetlen tömegközlekedési eszközei a vízibuszok, amelyek a Canal Grandén szállítják az utasokat. Ezenkívül szinte csak gyalogosforgalom létezik. A magánhajók közlekedése munkaidőben tiltott.
Szállítás csak a nagyobb csatornák partjáig lehetséges, onnantól emberi erővel folytatódik a szállítás. A város több mint 200 hídjának mindegyikén lépcsőfokok találhatók, ez a kézikocsiknak komoly gondot okoz, sokan speciális lépcsőmászó kerekekkel szerelik fel őket, hogy megkönnyítsék az átkelést. A szemétszállítás is gyalogosan történik. Mindig más hulladékot gyűjtenek be, egyik nap csak papírt, máskor pedig csak műanyagot. De legalább ilyen problémás az építkezésekhez az építőanyag szállítása. Például a betonkeverő teherautókat hajóval kell beszállítani, amíg lehet.
De Velence esetében is van egy apró tévedés, ami az autómentes városok esetében is igaz. Nagyon gyakran összekeverjük az autómentes közlekedést a fosszilis üzemanyagokat elhagyó közlekedéssel. Például ebből a szempontból Velence semmiben sem különbözik egy átlagos várostól, mert ott nem az autókat, hanem a hajókat és csónakokat hajtja robbanómotor.
Hogy lehet létrehozni egy autó nélküli várost? A legradikálisabbak (és egyúttal legkevesebbet gondolkodók) szerint csak le kell zárni az utakat, és kész. Nos, ebben az esetben három napon belül összeomlana a város élete, és ezeket a radikálisokat ennék meg először. Egy város működtetése rendkívül komplex folyamat. Nemcsak az egyéni és tömegközlekedésről van szó, hanem biztosítani kell az áruszállítást, a mentők és tűzoltók leggyorsabb közlekedését, de ott vannak a postások, ételfutárok, kiszállítók, hivatalos ügyekben közlekedők is. A sort hosszan lehetne folytatni.
Egy várost, sőt egy részét sem lehet úgy autómentessé tenni, hogy lezárjuk a közlekedést, vagy méregdrágává tesszük a parkolást. A magánforgalom kiváltásához tömegközlekedés kell: jó, gyors, megbízható és kellően sűrű. Egy olyan sűrű rendszer kell, hogy az indulási és célpontom is csak pár percre legyen egy megállótól, és minél ritkábban keljen átszállnom. Ezt kell első lépésben megteremteni, hogy valóban alternatívát kínáljon az autósoknak. Ezzel egyidejűleg meg kell teremteni a város széli közlekedési csomópontok mellett azt az ingyenes parkolási lehetőséget, ahol az autósok letehetik a járművet.
Ha ez a két óriási beruházás elkészült, akkor lehet elkezdeni a területekről lépésről lépésre kizárni a forgalmat. A kisebb területeken ezek után rögtön megjelennek azok a sokszor egyedi problémák, amelyeket meg kell oldani, de ezek a tapasztalatok már könnyebbé teszik a következő lépéseket.
Ezek után a korábban a forgalom által elfoglalt területeken már valóban ki lehet alakítani sétálóutcákat, tereket, parkokat. A város sokkal élhetőbb, tisztább, halkabb és emberibb lesz.
De mindezek mellett akkor is biztosítani kell a szállítás valamilyen formáját. Egy vadonatúj város/városrész építése esetén már lehet így gondolkodni, de régi városrészek és óvárosok esetében vajmi kevés az esély egy rejtett áruszállítás kiépítéséhez. Ezeken a területeken menthetetlenül megmarad az autók használata. Csak ezt a forgalmat ésszerűen kell átalakítani. A benzin- és dízelmotorokat fel kell váltania az elektromotoroknak, a kamionokat és nagy teherautókat le kell cserélni a kisebb teherszállítókra: kis teherautókra, elektromos targoncákra, mert ebben a városban továbbra is emberek élnek, akiket el kell látni.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
