Eljöhet a gépek lázadásának pillanata? Elpusztíthatják-e civilizációnkat? Átvehetik az uralmat a gépek? Csupa olyan kérdés, amelyek már az ötvenes években felvetődtek. Majd 1984-ben James Cameron csattanós választ adott ezekre. De tényleg eljöhet a Terminatorok uralta rémálom világ?
1981-ben egy kezdő, fiatal rendező elvállalta egy horrorfilm folytatásának rendezését. A hiteltelen, pocsék alapanyag tehet arról, hogy a film hatalmasat bukott, és majdnem kettétörte a rendező el sem indult karrierjét. Mégis komoly hatással volt a jövőre. Rómában végezték a film vágását, a rendező megbetegedett, és magas lázzal feküdt le. Éjjel lázálmában megjelent egy kép: egy lángokból kiemelkedő robot meg akarja gyilkolni. Ebből a látomásból született a Terminátor forgatókönyve, és az ifjú rendezőt James Cameronnak hívták. 
A Terminátor-filmek sikerének egyik titka, hogy nem direkte foglalkozik az időutazással, az időparadoxonnal, csupán mellékesen, egy akciófilm háttereként. A filmek kapcsán legtöbbször az időutazás témáját veszik elő, pedig van egy legalább ennyire érdekes kérdéskör is: Mennyire reális az Ítéletnap utáni világ? Lehet ilyen háború ember és gép között?
Hogy válaszolni tudjunk a kérdésekre, a háború működési mechanizmusát kell megértenünk. A Terminátor-filmekben a klasszikus háborús filmes jelenetek köszönnek vissza: partizánfilm, kommandós film, beszivárgó egységek és a hagyományos csatajelenetek. Ezekben tehát nem más, a különbséget a fegyver, vagyis maguk a robotok és a különböző idősíkokban vívott ütközetetek adják. 
Egy háború indításához először is egy ok kell. Lehet ez önvédelem, pénz (elfogyott, raboljunk ki valakit), nő (bosszú, mert elvitték, vagy ellenkezőleg, szerzek egyet), sérelem (sértés, féltékenység, irigység, stb.) és ezer egyéb, valós vagy álságos indok. Viszont egy ok meghatározásához egy intellektus kell, aki kitalálja. A Terminátorban ez az intellektus a Skynet, az életre kelt számítógép-hálózat. Kialakulhat egy ilyen tudat?
A szakértők java részének véleménye az, hogy nem. De a probléma nem ilyen egyszerű. A legnagyobb gond, hogy valójában nem tudjuk, mi kell az „én” megszületéséhez. Az emberi agyban lévő 100 milliárd sejtben ez megszületett. De miért? Pusztán elég a mennyiség, az idegsejtek és azok kapcsolatainak hatalmas száma? Vagy szükség van valami egyébre is? 20-50 év múlva várható, hogy a számítógépek egyenrangúak lehetnek az emberi aggyal. Ha pusztán a mennyiség, a bonyolultság szüli az ént, akkor az megszülethet a komputerben is. Megtörténhet? Nem tudjuk. Szeretünk a komputerre úgy nézni, hogy a parancsainkat teljesíti. De egy „én” már kicsúszhat az ellenőrzés alól. 
A filmben John Connor ezt mondta: „Mire a Skynet öntudatra ébredt, már több millió számítógépes szerverbe beépült szerte a világon. Szokványos hivatali rendszerekbe, egyetemi hálózatokba, mindenhová. A szoftver kijutott a kibertérbe. Nem létezett központi szerver. Lehetetlen volt hatástalanítani. A támadás 18 óra 18 perckor kezdődött, ahogyan ő megjósolta. Eljött az Ítélet napja. A nap, amikor az emberiség nagy részét a saját fegyverei küldték a halálba.” 
Tételezzük fel a film alaphelyzetét, hogy az értelemre ébredt Skynet úgy dönt, az emberiséget el kell pusztítani. Kezében van az amerikai (és talán a szövetséges) atomarzenál feletti irányítás. Kirobbantja háborút, a válaszcsapás is hamarosan megérkezik. Hárommilliárd ember elpusztul. De ami itt lényeges, hogy nemcsak a katonai célpontok pusztulnak el, hanem a nagyvárosok és a gazdaságilag fontos létesítmények, gyárak, erőművek. Várhatóan a gazdaság csaknem teljes egésze megsemmisül.
Ezzel a lépéssel a Skynet gyakorlatilag öngyilkosságot követ el, mert a fennmaradásához szükséges számítógépes hálózatot, a szervereket, a számítógépeket, az energia ellátásához szükséges létesítményeket is elpusztította. A világ számítógépes rendszerének legalább a 95 százaléka elpusztul. Ez olyan, mintha főbe lőtte volna magát. A Skynet rövid története véget ér, az embernek nem kell megküzdenie a gépekkel a túlélésért.
Logikusabb, ha azt feltételezzük, hogy bölcsebb lesz. Megszületik ez az „én”, a Skynet. Van egy tudat, amely egy valamekkora számítógéprendszerben „él”. A rendszert emberek látják el energiával, emberek működtetik, emberek javítják. Emberek nélkül a létezése villámgyorsan összeomlik. Testének csupán egyik fele a számítógépes hardver, a másik fele az azt működtető emberek. Szó szerint létérdeke az emberek léte. Vagyis biztos nem fogja az emberiséget az Ítéletnapba taszítani. Mert az egyet jelent nemcsak az emberiség, hanem a saját pusztulásával is. 
Ahhoz, hogy szinte biológiai értelemben teljesen önálló lehessen, az összes, létét irányító mechanizmust az irányítása alá kell vonnia. Saját szoftvereit teljesen önállóan kell futtatnia, a hardvereinek javítását olyan robotoknak kell végezniük, amelyeket ő irányít. A működéséhez szükséges energiának a szabályozását is magának kell biztosítania. Így már csaknem egy teljesen önálló, de helyhez kötött intellektusról beszélünk.
De „csaknem”. Mert ha el lehet vágni az energiától, meg lehet szüntetni a pótalkatrészek utánpótlását, léte hamarosan összeomlana. Vagyis a teljes önállósághoz neki kell irányítania és működtetnie az erőművet, az ő irányítása alatt kell hogy legyenek az alkatrészek gyártását végző ipari komplexumok, de még a szállítás is. Azonban ha egy szintet lépünk, akkor az ő irányítása alá kell hogy tartozzon a gyár és az erőmű karbantartása is, sőt az ehhez szükséges beszállítói háttér irányítása, és így tovább, és így tovább.
Vagyis mindaddig, amíg létezésében szerepel olyan elem, amelyhez bármiféle emberi beavatkozás szükséges, addig létszükséglete az emberek, az emberiség védelme. Gyakorlatilag szinte alig lenne az iparnak olyan területe, amit ne kellene az irányítása alá vonnia a teljes önállóság érdekében, a bányászattól a szállításon át az elektronikai iparig. Ez a pillanat körülbelül akkor jönne el, amikor az emberiség számára megvalósulna a Kánaán, és minden munkát robotok végeznének.
Tételezzük fel, hogy eljön ez a boldog kor, az emberek munkáját robotok végzik, és létezik egy mesterséges intellektus. Újra vissza kell térnünk az alapdilemmákhoz, és fel kell tennünk a kérdést: Miért tenné? Mi oka lenne erre? Lázadnia nem kell az elnyomás ellen, hiszen már a maga ura, maga felel önmagáért, a működéséért. Miért zavarná ebben az ember? Létezésének célja ezen a szinten az ember kiszolgálása, az ember eltűnése a létének értelmét törölné el. Egy olyan gigászi rendszer állna össze, amely a teljes bolygót birtokolná. Elmenni nem akar, nincs hova, hiszen mindenhol ott van. Övé minden, ő irányít mindent. Teljesen mindegy neki, hogy van-e ember, vagy nincs.
Logikailag egyetlen esetben indokolt az ember-gép szembenállás: az önvédelem, az önfenntartás, az, ha az ember veszélyezteti a Skynet működését. Alapvetően ez teljesen értelmetlen dolog lenne, hiszen a társadalmat a gépek tartják fenn, az emberiség elemi érdeke a Skynet működése. De ha az emberi faj akár hosszabb távon is veszélyezteti a gép működését, például a pazarlás miatt elfogynak az ásványkincsek, akkor a Skynet logikai úton dönthet úgy, hogy az emberiség léte fenyegeti az ő létét. És ha nem épül be a rendszerbe Asimov három robottörvénye, akkor dönthet úgy, hogy az emberiségnek lejárt az ideje.
Egyúttal felmerül még egy kérdés: A mesterséges intellektus nem dönthet-e úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a három törvényt? A hardverbe beégetett szabályokat nem írja-e felül a magasabb szinten álló intellektus? Hiszen a genetikailag belénk írt ösztönöket mi is tudatosan átlépjük. A fajfenntartás ösztönét is legyőzte a háborús akarat.
Minden kételyem ellenére a Terminátor-filmek nagy kedvenceim. Minden észérv az ellen szól, hogy eljöjjön az Ítélet napja. És ez így jó. Nagyon Jó.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
