Egy középkori ékszerdoboz Olaszország nyugati csücskében, és egy lélek sem lakik benne.

 

Sok elhagyott város van a világon, de kevés hely őrizte meg romjaiban is hajdani báját. Balestrino mindössze 10 kilométerre van a tengertől, a hegyek között, Féluton Genova és a Francia határ között.


Nagyobb térképre váltás


Senki sem tudja, ki és mikor alapította a város, de feljegyzések már a XI. században említik a települést, amikor az írások megemlítik, hogy  Balestrino tulajdonában volt a San Pietro dei Monti bencés apátság.  

Feljegyzések szerint legtöbben az 1860-as évek  körül éltek itt, amikor is a mintegy 800-850 fő  otthona volt a település . Lakói főleg földművelők voltak, a tájképet ma is meghatározó olajfákból éltek.

A hely híres volt szegénységéről, kizsákmányoló urairól, akik a város felett terpeszkedő várban éltek. A lakókat kiszipolyozták.

A helyi történetekben fenn maradt, hogy a földesúr úgy kínoztatta az embereket, hogy a hátul összekötött kezüknél fogva akasztatta fel őket. Egészen addig, míg a szerencsétlen kezei ki nem törtek.

A nagy szegénység rányomta jeleit az épületekre is. A házak falait terméskőből, és mindenféle hulladék anyagokból húzták fel, vagy javították meg. A javításokra szükség is volt, mert sok a földrengés a környéken, amely a várost sem kímélte.

Ez különösen a XIX. században okozott súlyos problémákat, a legnagyobb károkat az 1887-es 6,7 erősségű földrengés okozta. A környéken számos település elpusztult, Balestrino is komoly károkat szenvedett. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a hegyoldal talaja megmozdult a házak alatt.

Ez a probléma a következő évtizedekben is sok gondot okozott: a házak repedeztek, falak dőltek le. A város szép lassan életveszélyessé vált. Végül az állam 1953-ban a kilakoltatás mellett döntött, és a mintegy 500 ember egy kilométerrel arrébb költözött.

 

A város azóta üres, a természet vette át a hatalmat, de még közel hatvan év után is állnak a falak. Kevesen látogatják, mert bármikor leomolhatnak a falak. De még így is fenséges látványt nyújt a település.

Egy érdekesség: a Tintaszív című film egyes jeleneteit pár éve itt forgatták.

A legszebb, leghangulatosabb kép, amit a városról találtam. Andrea Mucelli képe:

Csatlakozz  a közel négyezer-ötszáz főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott találsz meg, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.