Elhagyott, lepusztult, szétlopott atom-világítótornyok végig az Északi-tenger partján.

Aki nem lakik eléggé északon, elképzelni sem tudja, milyen megküzdeni a farkasordító hideggel, a rengeteg hóval és jéggel, a félévig tartó éjszakával. Mivel ezek a helyek nem túl sűrűn lakottak, gyakori probléma emellé a magány és az óriási távolságok is.

Oroszország – és a volt Szovjetunió – északi határa sok ezer kilométer hosszan az Északi-tenger. Legnagyobb része gyakorlatilag lakatlan, sok száz kilométer is lehet a távolság két emberlakta hely között.  A körülmények a féléves téli éjszaka alatt embertelenek.

Pedig az északi-tengeri part menti közlekedés rendkívüli fontosságú az országnak. Azonban ez számtalan veszéllyel jár, ami még világosban csak-csak leküzdhető. Ezért a szovjet hatóságok úgy döntöttek, végig a part mentén világítótorony-hálózatot építenek ki a  veszélyes pontokon, hogy irányfényt mutassanak az ország két végét összekötő szállítóhajóknak.

A mérnökök sokáig töprengtek arról milyen megoldást válasszanak a tornyok üzemeltetéséhez, mert biztonsági szempontból legalább egy évig kell önállóan működni. Végül a mérnökök z atomenergia használata mellett döntöttek.

Könnyű kis reaktorok képesek voltak önállóan működni, táplálni a torony fényeit, és automatikus rádiójeleket küldeni a hajóknak. Gyakorlatilag robotként működhettek évekig.

Azonban a szovjetunió összeomlott, a karbantartásra nem volt pénz. A világítótornyok működtek, ameddig bírták, majd leálltak. Az épületeket kikezdte az idő, a fosztogatók elvittek mindent, ami mozdítható. Furcsa, veszélyes, sugárzó mementói egy őrült kornak.

A helyet már csak a kiváncsiskodók és a kalandorok látogatják, akik nem ijednek meg a sugrzásra figyelmeztető tábláktól és feliratoktól.

Hosszabb ideje készülök megírni ezt az anyagot, mert érdekes, megdöbbentő, és az oroszokat ismerve teljesen hihető is. De bevallom a képek nem győztek meg teljesen a sztori hitelességéről.

Nem vagyok meggyőzve arról, hogy itt nukleáris energiát használtak volna. Rendben van, elméletileg a hagyományos és a nukleáris világítótorony között csak az energiaellátó teremben van a különbség.

De egyetlen nukleáris veszélyre felhívó tábla még nem csinál nukleáris üzemet.

Nem tűnik a torony teljesen automatának sem,mosdóra, vécére, ágyra nem lenne szükség, ráadásul ez a sok kézzel írt papír.

De sajnos egyelőre nem bukkantam újabb információkra, ezért sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. De érdekessége miatt érdemes a publikálásra.

Csatlakozz  a közel négyezer-ötszáz főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott találsz meg, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.