A Holland tudósok a nagy pestisjárványt okolja a kis jégkorszakért. Legalábbis közvetve.

Az Utrechti Egyetem kutatói Dr. Thomas van Hoof vezetésével Hollandia délkeleti részéről származó tófenéki üledékből nyert pollen- és levélmaradványokat tanulmányozott, majd a gabonafélék és a fák pollenjének mennyiségi elemzése alapján kiszámította, hogy mely korszakokra esett a mezőgazdasági termelés virágkora és mélypontja.

A kutatók számításai szerint az 1200-as években robbanásszerű fejlődésnek indult a mezőgazdaság, amely kiterjedt erdőirtással párosult. E folyamat eredményeként a légkörben megszaporodott a szén-dioxid - amelyben napjainkban a globális felmelegedés okát látják-, s a kontinensen enyhe éghajlat uralkodott.

Az 1347-es pestisjárványnak azonban Európa lakosságának egyharmada áldozatul esett, így csökkent a mezőgazdasággal foglalkozók száma és zsugorodott a művelt földek területe. A parlagon maradt területeket lassacskán visszahódította az erdő, a fák "elfogyasztották" a széndioxid jelentős részét, amitől csökkent az üvegházhatás, és az átlaghőmérséklet. Ezzel a kontinensen kezdetét vette a "kis jégkorszak", amely háromszáz éven át tartott, míg az európai lakosság létszáma és mezőgazdasági termelése "vissza nem állt" az 1347 előtti szintre.

Az 1347-1351-es pestisjárvány terjedése Európában

Az 1347-1351-es pestisjárvány terjedése Európában

 

Ne hagyd ki a többit sem.