Mióta tudom, hogy a húsipar hogy (és miből) dolgozik, nagyon megválogatom, mit és hol vásárolok. Néhány évvel ezelőtt igazi kincsre leltem: „A HENTES”-re .
Vannak jó és nagyon jó hentesek. És vannak a különleges hentesek. Nekik hivatásuk és életük a munkájuk. Miről lehet felismerni őket? Ők nem a szívüket és lelküket teszik bele a kolbászba, hanem a húst és a fűszereket.
Hogy ismertem meg Fleischmann Kálmánt? Csak az orrom után mentem. Mert egyszer megcsapott egy olyan illat, aminek nem tudtam ellenállni: füstölt húsok mindent elfedő szagorgiája. Az illatok forrása egy kisteherautó volt, amely át volt alakítva mozgó üzletté. Ablakában kötözött sonkák, paraszt sonkák csüngtek, kolbászok lógtak, a tepertő halomban állt. A hűtőpult pedig ínycsiklandozó finomságokat rejtett: házi májas, disznósajt, angol szalonna, hurka és kolbász, grill kolbászok, és még sorolhatnám.
A látvány és az illat önmagáért beszélt, de az ember a mai világban már bizonytalan, hiszen olyan szépen tudják a szemetet is csomagolni. Odaléptem a pulthoz, köszöntem, és mondtam körbenéznék egy kicsit, ismerkedem a kínálattal. Minden idők egyik legjobb marketingjében volt részem. Villant a kés, levágott egy karikát a kolbászból, és a kés hegyén átnyújtotta a pult felett.
– Csípős mangalica kolbász. Kóstolja meg. – Újra villant a kés. – Házi májas. – Újabb gyors szeletelés. – Szürkemarha szalámi… Sonka… nyelvsajt… csilis karika kolbász…
Mire észbe kaptam a fél kínálatot végigkóstoltam. Olyan ízorgiában volt részem, amilyenben nagyon régen nem. A falusi disznóvágások hangulatát hozta vissza bennem. Olyan ízeket, amelyek csak családi háznál lehet megkóstolni.
Alaposan bevásároltam nála, mint azóta már annyiszor. Azóta már vettem nála sok minden finomságot. Olyan szalámit, amely fele rész mangalica, fele rész szarvashúsból készült. Nyáron többféle grillezni való kolbászt árul, hússzeletek vásárlásra készen álnak a fűszeres pácban. Készre kevert tatár bifsztek szürkemarha bélszínből, töpörtyű mangalicából. Kötözött sonka, füstölt tarja, paraszt sonka.
Hamar barátok lettünk sok mindent megtudtam róla és termékeiről. Mangalicából és szürkemarhából dolgozik, amelyeket neki nevelnek. Ugyanígy saját fűszerpaprika és hagymaszállítója van. Egyszer mutatta nekem a virslit, ahogy a vékony juhbélen átlátszik a pirospaprika. Mert nála nem ételfestéktől rózsaszín a virsli. Nem használ semmilyen tartósítószert, ételszínezéket, állományjavítót, adalékot.
A termékek úgy készülnek, ahogy a klasszikus receptek megírják. Mert ezek már klasszikus receptek, apáról fiúra szállnak. Családját 150 évre tudja visszavezetni, felmenői hentesek, mészárosok, és sódarok (hús-sózó emberek) voltak. Ennyi biztos, de a családi szájhagyomány háromszáz esztendőről mesél.
A szakmát nagyapjától tanulta, dolgozott Franciaországban, Németországban, Hollandiában. Tizenöt év jött haza és olyan üzemet és üzletet csinált, ahogy ő elképzelte.
A minőségről sokkal többet mesél a vevőköre. Az ország minden területéről hozzá járnak azok, akik allergiásak az élelmiszeripari adalékokra. Még Ausztriából és Svájcból is felkeresik, akik megpakolják az autójukat mindenféle finomsággal.
Múlt héten nála voltam sonkáért. És várom a hívást, mert a héten szarvas-szalámit fog hozni.
A helyi tévé riportja:
Lájkolj minket!
Klikkelj a Tetszik gombra, és dedikált Robert Sawyer - Lélekhullám című könyvet nyerhetsz.
Ezt láttad már?
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra).
