A nyolcvanas évek közepétől minden SF- és autórajongó ilyen kocsit akart. A filmtörténet egyik legimádottabb autója, de az autók históriájának egyik legnagyobb bukása: a DeLorean.
(verzió 1.01 Hálás köszönet Sidariesnek, aki segített néhány adat pontosításában)
1985 óta mindenki tudja, hogy egy fluxuskondenzátorra van szükségünk, ha a kocsinkat időutazásra akarjuk használni. A tinédzser Marty McFlynak és őrült tudós barátjának, dr. Emmet Brownnak évszázadokon átívelő kaland-vígjáték trilógiája a nyolcvanas évek második felének és a Spielberg/Zemeckis duónak egyik legnagyobb SF sikere volt. Michael J. Foxból és Christopher Lloydból világsztárt faragott. A filmek népszerűsége ma is töretlen.
A sorozat igazi sztárja azonban az időgép, vagyis maga az autó volt. Egy DeLorean DMC–12-es. Spielbergék egy futurisztikus külsejű kocsit kerestek, amelyet a trükkmesterek még optikailag feltuningolnak a nagyobb hatás kedvéért. Ebben az autóban megtalálták ezt. Az extravagáns sportkocsi a Lotus Esprit formáját idézi, és a tervezők még megspékelték két felfelé nyíló ajtóval és egy rozsdamentes acél karosszériával. Vagyis minden adott volt, hogy a moziban ülők szája tátva maradjon.
Az autó
Az autót talán soha nem ismertük volna meg, ha nem kerül bele a filmbe. Talán a céget is megmenthette volna, ha a bemutató idején még gyártják. Az autót a DeLorean Motor Company nevű amerikai cég ír leányvállalata készítette. Fiatal független férfiaknak szánták, akik szeretik az extravagáns megjelenést. Ez volt a cég egyetlen modellje.
Az autó számos különlegességet vonultatott fel. A formatervet Giorgio Giugiaro készítette. Az autó legkülönlegesebb jellemzője az akkor még alíg ismert, felfelé nyíló sirályszárny-ajtó. A váz üvegszálas műanyagból készült. A motorja nemrég jelent meg a piacon a Peugeot, a Renault és a Volvo közös fejlesztéseként. A futómű és a motor hangolását a Lotusnál végezték. Korszerűnek számított az elöl és hátul független felfüggesztés. A tágas utastér szintén vevőcsalogató tulajdonság volt.
A karosszéria fényezetlen, rozsdamentes acélelemekből állt, amelyeket rácsavaroztak a vázra. Erre 25 év átrozsdásodási garanciát vállaltak. A karosszéria mattkróm felülete gyönyörű, és teljesen használhatatlan volt. Csak mániákus lehet ugyanis egy olyan autótulajdonos, aki minden mosás után átpolírozza a karosszériát, mert egyetlen vízcsepp is csúnya foltokat hagy a felszínén.
A kocsi számos gyengeséggel is „büszkélkedhetett”. A 2849 köbcentis, 136 lóerős PRV V6-os motor nem volt elég erős az autóhoz. Tíz másodperc alatt gyorsult fel százra, és 200 körüli végsebességgel rendelkezett, ami egy sportkocsinál nagyon szerény. Az ajtó nehéz volt, az ablakemelő motor még tovább növelte az ajtónyitó karra nehezedő súlyt. Ráadásul gyakran be is ázott.
Az autót mindössze három évig, 1981 és 1983 között gyártották. Pontos adatot nem ismerünk, különböző források szerint kb. 9000-t gyártottak le belőle, amelyekből 6500 még ma is fut, elsősorban gyűjtők kezében.
John DeLorean
A kocsi névadó-tervezőjének élete már önmagában olyan kalandos, hogy film készülhetne belőle. John Zachary DeLorean 1958–1973 között a General Motorsnál dolgozott. Utolsó éveiben a Pontiac Divízió főmérnöke volt, például keze közül került ki a híres izomautó, a Pontiac GTO is.
John DeLorean
Az olajválság beköszöntével eltűntek a villámgyors benzinfaló szörnyek, DeLorean pedig a Chevrolet alalnökeként elhagyta az óriásvállalatot. A legendák szerint elege lett abból, hogy 5-6 évig jó autókat gyártson. Ő saját autóra, igényes, hosszú életű modellre vágyott. 1979-ben ment Írországba, és Belfastban megalapította saját cégét, a DeLorean Motor Companyt. A céget még a kormány is támogatta 65 millió fonttal.
Rosszkor fogott bele a sportkocsigyártásba, a DMC-re nem volt megfelelő kereslet, emiatt a pénze is hamar elfogyott. Miután hiába kilincselt pénzért, kockázatos manőverbe kezdett. Ma már nem egyértelmű, hogy csak bepalizták vagy valóban kábítószer-kereskedésből próbált egy kis tőkéhez jutni. Bűnözőnek sokkal gyengébb volt, mint tervezőnek, egyből sikerült eladásra felkínálnia az árut az FBI embereinek. Letartóztatták, ez egyúttal megpecsételte az autó sorsát is. Szerencséje volt, nem került börtönbe, mert illegális módszereket használtak a lebuktatásához.
Élete hátralevő részében már nem tudott autót tervezni, pereskedéssel kellett töltenie az idejét. Csak az ezredfordulón zárultak le ezek az ügyek.
2005. március 19-én, életének nyolcvanadik évében hunyt el.
Vissza a jövőbe?
Visszatér a DeLorean? Talán igen. Bármilyen hihetetlen, még ma is létezik egy DeLorean Motor Company nevű cég, de ők már csak a használt DMC–12-esek felújításával foglalkoznak. Ma egy használt, de felújított kocsihoz 25 000 dollár körüli áron lehet hozzájutni. Összeraknak azonban a megrendelőnek az eredeti alkatrészekből egy újat is 57 500 dollárért. Az árat extrákkal még feljebb is lehet nyomni.
A gyártási jogokat az új DeLorean Motor Company birtokolja Texasban. A kocsikat a még mindig raktáron levő készletekből állítanák össze. Terveik szerint félig megépített kit-car készletként, vagyis a hobbi-autószerelők által megépíthető alkatrészcsomagként dobnák a piacra. Az Egyesült Államokban az ilyen autókra ugyanis enyhébb szabályok vonatkoznak.
Az első rész előzetese:
