Toochee

Ég veled Tibi csoki. Búcsúzunk Túró Rudi. Büszkék voltunk a magyar termékekre, igazi nemzeti büszkeség düllesztette keblünket. De most vége, megfosztanak minket ezektől.

Ezek már nem magyar termékek, csak hazai termékek. A kormány a szerdai ülésén elfogadta a magyartermék-rendeletet. Az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül.

A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint az minősül magyar terméknek, ha a növényi eredetű élelmiszer alapanyagait belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték. Az állati eredetű élelmiszerekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig Magyarországon ejtették el.

A rendelet a magyar termék megjelölésen kívül tartalmaz még átmeneti kategóriákat is. Azokat a termékeket, amelyek magyar és külföldi alapanyagot is tartalmaznak, ám Magyarországon gyártják azokat, az úgynevezett hazai termék kategóriába sorolják. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint például a hurka valószínűleg nem magyar termék, hanem csak hazai, amelyben a rizs nagy valószínűséggel külföldről származik.

Őszintén tisztelem pártunk és kormányunk azon erőfeszítését - hogy amit csak lehet - beskatulyázni és magyarítani akar. De valahogy mindig az az érzésem, hogy a legtöbb dolgot nem sikerül beskatulyázni, hanem a skatulyák falán mázolódik szét az erős - kormányzati - nyomástól.

Már évek óta kérdés, hogy mi magyar termék, és mi nem. Már régóta tudjuk, hogy a klasszikus magyar márkák furcsán válnak nemzetközivé. A reklámokban domborítják magyarságát, pedig már nem is nálunk készül. Például Szlovákiában készül a Tihany Camembert sajt, és még lehetne sorolni a példákat.

Nézzük az új rendeletet: az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül. Az elv szép, de megvalósíthatatlan ez az árja gondolkodás. Ugyanis nem vagyunk világbirodalom: nem terem meg minden anyaföldünk májusi eső verte, júniusi nap sütötte kebelén. A Viktoriánus Angliában még elképzelhető a dolog, de itt, Európának e piciny szegletében kivitelezhetetlen.

Mielőtt bárki is megvádolna, nem a liberális dac beszél belőlem, csak a józan gasztronómia rajongó, aki sűrűn megfordul a konyhában, ismeri az ételek alapanyagait, összetevőit.

Vegyük csak gyermekkorunk maghatározó édességeit: a mogyorós csokit, a sport szeletet, vagy a Tibi csokit. Egyik sem lehet többé magyar termék, ugyanis hazánk kakaóbab ültetvényei finoman szólva is csekélyek. A különböző füvészkertekben található néhány példány nem fedezi a hazai igényeket. Ez a gond a Túró Rudival is. Hiába adta a nemzeti Riska, amely az Alföld pusztáin legelt, és igaz magyar baktériumok altatták túróvá tejét. Az a fránya roppanós csoki réteg kiveti a nemzet testéből.

Dubai az álmok és a gazdagság földje. De a válság ott sem kímélte a vállalkozókat. A korábbi sikerek és gazdagság után sok vállalkozás csődölt be, gyakran tetemes adósságokat összegyűjtve. Ám az Emirátus törvényei kemények: az adós ha nem fizet, gyorsan börtönben találja magát hosszú időre.

Ezek után nem csoda, hogy a becsődölt vállalkozók, miután nem tudták finanszírozni korábbi luxus életvitelüket, tetemes adósságokkal és hitelekkel a nyakukban, a börtön helyett a menekülést választották. Kihajtottak a repülőtérre, és mindent maguk mögött hagyva gépre szálltak. Ezért állt elő az a számunkra képtelen helyzet, hogy dubai repülőterének parkolójában és a környező utcákban százszámra találhatóak elhagyott luxusautók.

Korábbi gondosan óvott fényezésüket már kikezdte a nap, ellepte azokat a por, a szemét, és a graffiti. Bármerre nézünk, elhagyott Porsche, Mercedes, Bentley, Ferrari, de még Lamborgini is.

Számunkra a legmeglepőbb, hogy a legtöbb járműben még az indítókulcs is benne maradt. A szigorú törvények mellett senki sem kockáztatja meg, hogy elvigyen egy idegen járművet. Egy 2010-es számlálás után mintegy 3000-re becsülték az elhagyott autók számát.

Szépséges települést rejtenek a portugál hegyek a spanyol határ közelében. A neve Monsanto. A házak óriási kövek között húzódnak meg, elképesztő, varázslatos, és festői összevisszaságban. Erről a helyről beszélni nem lehet. Szóljanak a képek.

A világ egyik legizgalmasabb úszómedencéje a város felett, 60 emelet magasan lebeg.

Az az igazi kőház, amelynek a két oldala két gigászi "kavics".

A jövő sportkocsijainak versenye, amelyeket Batman ihletett.

A sport üzlet lett, a dopping virágzik, az eszme halott. Talán hamarosan kettéválik emiatt a sport. És két olimpiát fognak rendezni.

Az újságot vagy az újságosnál veszsük meg, vagy előfizetünk rá. Elő lehet fizetni csekken, a kiadónál, és a postán is. Az előfizető időnként megújítja az előfizetését, levelezik, csekket kap, befizet, olvas és kezdődik az egész elölről. Sokan vannak, akik nem szeretnek előfizetni és előre fizetni, de kényelmetlen minden hónapban az újságosnál sorba állni, pénzt keresgélni, stb. De lehetne ezt olyan egyszerűen is, mint ahogy a villany- vagy a gázszámlát intézzük.

Magyarországon először (és jelenleg egyedül) a közel harmincéves, 250. számát januárban ünneplő Galaktika magazin vezette be, hogy a hagyományos előfizetői konstrukciók mellett az újság megvásárolható, csoportos beszedési megbízáson, más néven közüzemi megbízáson keresztül.

Az ügylet végletekig egyszerű. A kiadótól kapott űrlappal mindössze egyszer kell elmenni a bankba, és leadni a csoportos beszedési megbízást. Ezzel minden gondunk véget ért. A lapot még kedvezményesebb áron kapjuk, a posta házhoz szállítja, a bank minden hónapban automatikusan átutalja a magazin árát. Költség és kényelem szempontjából egyaránt a leghatékonyabb. Nekünk nincs más gondunk, mint az olvasás.

Külön érdekes, hogy a Galaktika előfizetőinek több mint kétharmada nő, a felmérések alapján azért, mert valamelyik férfi családtagjuknak (férjüknek, fiúknak, apjuknak) veszik ajándékba.

Ne hagyd ki a többit sem.