Toochee

Bakancslistára illő célpont: Barlang-part, Booderee Nemzeti Park, Új-Dél-Wales, Ausztrália.

ui: Közben kiderült, hogy ezek a fotók mégsem ott készültek, valaki nagyon összekutyulta a dolgokat. Ez a hely Algavre régióban található Portugáliában. Mindez a hely szépségéből nem von le semmit, sőt még jobb is, hiszen közelebb van.

Nagyobb térképre váltás

Bajban lesznek mifelénk a cserkészek, ha ilyen Koreában egy lánytábor. Ráadásul nem is észak-, hanem dél-koreai lánytábor.

Gyanakodtam, arra, hogy kamu, de ennek egyelőre nem találtam nyomát. De nem is írnak róla sokat. Nem tűnik sem büntető-, sem átnevelő- vagy leszoktató tábornak. A lányok jó erőben vannak, és néha még mosolyogni , nevetni is van erejük. A jelek szerint ezek a lányok tényleg katonai kiképzésre vágynak.

Egy aligátorfarmon a turisták szeme láttára egy macska szemet vetett az aligátor ebédjére:

Ég veled Tibi csoki. Búcsúzunk Túró Rudi. Büszkék voltunk a magyar termékekre, igazi nemzeti büszkeség düllesztette keblünket. De most vége, megfosztanak minket ezektől.

Ezek már nem magyar termékek, csak hazai termékek. A kormány a szerdai ülésén elfogadta a magyartermék-rendeletet. Az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül.

A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint az minősül magyar terméknek, ha a növényi eredetű élelmiszer alapanyagait belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték. Az állati eredetű élelmiszerekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig Magyarországon ejtették el.

A rendelet a magyar termék megjelölésen kívül tartalmaz még átmeneti kategóriákat is. Azokat a termékeket, amelyek magyar és külföldi alapanyagot is tartalmaznak, ám Magyarországon gyártják azokat, az úgynevezett hazai termék kategóriába sorolják. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint például a hurka valószínűleg nem magyar termék, hanem csak hazai, amelyben a rizs nagy valószínűséggel külföldről származik.

Őszintén tisztelem pártunk és kormányunk azon erőfeszítését - hogy amit csak lehet - beskatulyázni és magyarítani akar. De valahogy mindig az az érzésem, hogy a legtöbb dolgot nem sikerül beskatulyázni, hanem a skatulyák falán mázolódik szét az erős - kormányzati - nyomástól.

Már évek óta kérdés, hogy mi magyar termék, és mi nem. Már régóta tudjuk, hogy a klasszikus magyar márkák furcsán válnak nemzetközivé. A reklámokban domborítják magyarságát, pedig már nem is nálunk készül. Például Szlovákiában készül a Tihany Camembert sajt, és még lehetne sorolni a példákat.

Nézzük az új rendeletet: az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül. Az elv szép, de megvalósíthatatlan ez az árja gondolkodás. Ugyanis nem vagyunk világbirodalom: nem terem meg minden anyaföldünk májusi eső verte, júniusi nap sütötte kebelén. A Viktoriánus Angliában még elképzelhető a dolog, de itt, Európának e piciny szegletében kivitelezhetetlen.

Mielőtt bárki is megvádolna, nem a liberális dac beszél belőlem, csak a józan gasztronómia rajongó, aki sűrűn megfordul a konyhában, ismeri az ételek alapanyagait, összetevőit.

Vegyük csak gyermekkorunk maghatározó édességeit: a mogyorós csokit, a sport szeletet, vagy a Tibi csokit. Egyik sem lehet többé magyar termék, ugyanis hazánk kakaóbab ültetvényei finoman szólva is csekélyek. A különböző füvészkertekben található néhány példány nem fedezi a hazai igényeket. Ez a gond a Túró Rudival is. Hiába adta a nemzeti Riska, amely az Alföld pusztáin legelt, és igaz magyar baktériumok altatták túróvá tejét. Az a fránya roppanós csoki réteg kiveti a nemzet testéből.

Ez a jobb sorsra érdemes dél-afrikai család a nagy festésre készülve bevásárolt. Csekély hét liter festéket helyeztek el hátul, majd elindultak hazafelé. Azonban a kereszteződésben sikerült egy másik autóval összeütközni. Az ütközés miatt viszonylag kevés kár keletkezett, de az önbecsülésük súlyos csorbát szenvedett.

Hihetetlen, de a világon sok helyen még arra is figyelnek, hogy a városképbe illő, már-már művészi csatornafedelek fedjék a lejáratokat. Magával ragadó iparművészet a sétálóutcákban, közvetlenül a talpunk alatt.

Dél-Olaszországban, Baritól délre, - nagyjából ott, ahol az olasz csizma sarka kezdődik - az Adria partján fekszik Polignano a Mare városa. A városka egyedülálló gasztronómiai élménnyel várja a látogatókat: egy barlang-étteremmel.

Néhány őrült repülőmodellező távírányítású, ember formájú repülő eszközöket készített. New York egyik közparkjából indították a masinákat. Az illúzió tökéletes: három Suparman száguld New York felett. A videót két nap alatt több mint hárommillióan nézték meg.

Ilyet kérek jövőre. Vagy talán azután…

Jaepyung Lee dél koreai ipari dizájner megtervezte álmaim rollerját. Kecses, elegáns, futurisztikus, abszolút High-Tech. És van stílusa.

Nem is oly rég nagy szenzációt keltett, hogy megfigyelték, az óriás akváriumban tartott delfinek a buborékokkal játszanak. Az igazi szenzáció mégis az lett, amikor egy palackorrú delfin megtanult a füstkarikához hasonlóan levegőkarikát fújni a vízbe. Ám ezzel nem elégedett meg, és a karikával tovább játszott.