A lakott világ legészakibb sarkában, egy szigeten, egy földalatti bunkerben dolgoznak a tudósok azon, hogy egy globális katasztrófa után is legyen még mit enni.
A lakott világ legészakibb sarkában, egy szigeten, egy földalatti bunkerben dolgoznak a tudósok azon, hogy egy globális katasztrófa után is legyen még mit enni.
Szédítő perspektívákat kínál nap mint nap a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése. A robotok egyre fejlettebbek, a gépeket irányító szoftverek egyre okosabbak. És ahol nincs szükség a fizikai megjelenésre, csak az intellektusra, oda elég egy mesterséges intelligencia. Azonban felvetődik a kérdés, milyen lesz a viszonyunk ezekhez a mesterséges teremtményekhez.
Vajon hány barátunk van? Hogyan veszíti el az internet korában ez a szó az igazi jelentését: barát? Milyenek a kapcsolati viszonyok? Megszabadulhatunk az álbarátságoktól?
Egy rövid eszmefuttatásomban próbálok ezekre a kérdésekre választ keresni a netidők blogjában.
Egy olyan hétköznapi fogalom, mint az eső, sokkal vadabb formában jelenhet meg, ha elhagyjuk a Földet, és kilépünk az űrbe. Más bolygók légköre más kémiai anyagokból áll, bár a légkör fizikája azonos, az itt kialakuló esők lehet, hogy nem vízpárából képződnek, nem csak veszélyesek, hanem akár halálosak is lehetnének az ember számára. Bár igazi gyilkos hatásukat talán soha nem érezhetjük. Nézzük meg a gyilkos esőket egy holdon, egy bolygón és egy csaknem csillaggá vált gázgömbön.