Toochee

A kriogenika, a halál utáni lefagyasztás alaposan megosztja, mint a tudós társadalmat, mint az átlagembereket. Csodás lehetőség, véli az egyik oldal, egetverő csalás, vág vissza a másik. De vajon kinek van igaza? Talán mindkettőjüknek.

A halálos betegeknek jelenthet reményt, ha felfüggesztik életműködésüket addig, amíg meg nem találják betegségükre a gyógymódot. De azok is erre a fagyos sorsra juthatnak, akik elégedetlenek napjainkkal, és egy jobb jövőben reménykedve inkább ott akarnak élni.

A kriogén tartósítást halott embereken hajtják végre, közvetlenül a halál beállta után. A testet fokozatosan lehűtik mínusz 196 fokra, majd folyékony nitrogénnel töltött, speciális hőálló tartályokban "várják kiolvasztásukat, és életre keltésüket.

Ha esélye lenne arra, hogy visszatérjen az életbe, miután évtizedeket töltött folyékony nitrogénben, Ön megtenné? Nagyon sokan igen. Szerintük ez egy remek lehetőség, és ha az esély a sikerre csak egy a millióhoz, vagy akár 1 a tízmillióhoz, már akkor is megéri. Emberek százmilliói lottóznak hétről hétre, pedig annak az esélyei sokkal rosszabbak. Akkor miért ne? A módszer egyszerű.

Az 1986-os csernobili katasztrófa után a további szennyeződések kiszivárgásának megelőzése érdekében betonból szarkofágot emeltek az atomerőmű négyes blokkja fölé. Erre az épületre mindaddig szükség van, amíg a romok szennyezhetik a környezetet. Ez az ott maradt hasadóanyagok, fűtőelemek miatt akár évezredeket is jelenthet.