A halálos betegeknek jelenthet reményt, ha felfüggesztik életműködésüket addig, amíg meg nem találják betegségükre a gyógymódot. De azok is erre a fagyos sorsra juthatnak, akik elégedetlenek napjainkkal, és egy jobb jövőben reménykedve inkább ott akarnak élni.
A kriogén tartósítást halott embereken hajtják végre, közvetlenül a halál beállta után. A testet fokozatosan lehűtik mínusz 196 fokra, majd folyékony nitrogénnel töltött, speciális hőálló tartályokban „várják kiolvasztásukat, és életre keltésüket.
Ha esélye lenne arra, hogy visszatérjen az életbe, miután évtizedeket töltött folyékony nitrogénben, Ön megtenné? Nagyon sokan igen. Szerintük ez egy remek lehetőség, és ha az esély a sikerre csak egy a millióhoz, vagy akár 1 a tízmillióhoz, már akkor is megéri. Emberek százmilliói lottóznak hétről hétre, pedig annak az esélyei sokkal rosszabbak. Akkor miért ne? A módszer egyszerű.
A feladattal jelenleg két szervezet foglalkozik: a Cryonics Institute a michigani Clinton Townshipban, illetve az Arizonai Scottsdale-ben működő Alcor. Az intézetekben már több mint százötvenen fekszenek fagyott állapotban, és több mint ezerfős előjegyzési listával rendelkeznek. Többen is úgy váltak a z intézetek munkatársaivá, hogy jelentkeztek a programra.
Tanya Jones, az Alcor üzemeltetési-vezetője mesélt a teljes folyamatról. A jelentkezőket először meghívják egy személyes látogatásra az intézetbe, ahol részletesen elmagyarázzák, mire számíthatnak. Megmutatják, az intézetet, a műtőt és a tartályokat, ahova az ő testük is kerülni fog. Egy tartályban kilenc testet őriznek általában négy egész testet és öt fejet. De van olyan is, amelyikben negyvenöt fejet tartósítanak.
A jelentkezők két lehetőség közül választhatnak a teljes testüket, illetve csak a fejüket kívánják lefagyasztatni. Sokan azért választják a fej lefagyasztását, mert a jövőben új testet akarnak. Pácienseik legtöbbje idős ember, akik nem akarnak az újraélesztés után az öreg testükben tovább élni.
Érdekesek a jelentkezők válaszai a miért kérdésre. Más szemmel néznek a halálra, sokkal kevésbé félnek, tőle. Azóta egyfajta megbékélés lett úrrá rajtuk. Úgy érzik, még egy lehetőséget adhatnak maguknak. Nem lettek boldogabbak ettől, de kevésbé érzik magukat boldogtalannak. Nem attól tartanak, hogy nem élesztik fel őket, hanem inkább attól félnek, hogy a szintén lefagyasztott párjukat nem tudják majd életre kelteni, amikor őket igen.
Ideális esetben az utolsó napokban értesítik a céget a napokon belül várható elhalálozásról. Ezért a cég gondosan fel tud készülni a beavatkozásra. A halál hivatalos (jogi és nem klinikai) megállapítása után a testet az arizonai központba kell szállítani. A cég több speciális teherautóval is rendelkezik, a stabilizációs és hűtési folyamat már ezekben megkezdődik. Egy mechanikus mellkasi kompresszorral újraindítják a vérkeringést és alvadásgátlót juttatnak a szervezetbe. Ezután a paciens vérét átmossák és egy fagyásgátló folyadékkal helyettesítik.
Az intézetben már nagyobb léptékben folyik az eljárás egy műtőhöz hasonló körülmények között. Ne feledjük, hogy az emberi test több mint hetven százaléka víz, ezért a feladat nem egyszerű. A feladat, hogy a szervezet sejtjeiben a víz hatvan százalékát lecseréljék. Azonban ha a cserélési folyamat túl gyorsan zajlik, akkor sejtkárosodás léphet fel, ugyanis a fagyásvédő-szerek nagydózisban mérgezőek. A folyamat nagyfokú fizikai változást eredményez, és nem csak molekuláris szinten. A test a halál és a beavatkozás következtében elszíneződik. A test egyes részei könnyebben magukba szívják a helyettesítő folyadékot. Ahol szép rózsaszín a bőr, ott a csere rendben megtörtént, ahol világosabb, ott a folyamat még nem fejeződött be. Idővel a test egyenletesen rózsaszín lesz. A test bizonyos részeit jéggel töltött plexidobozba zárják, az orvosok így nyernek időt a folyamat elvégzéséhez. A befúvott nitrogéngáz hatására a hőmérséklet a dobozban mínusz három fok. Mint Hófehérke, nyugszik üvegkoporsójában. Az agy lehűtésére fordítják a legnagyobb figyelmet. A sebészek egy hagyományos koponyalékelő eszközt használnak, hogy be és kijuttassák a folyadékot. Eközben állandóan figyelik az agyat, amely információval szolgál arról is, mennyire sikeres a szervekben a folyamat.
A folyamat következő szintje a rapidfagyasztás. A testet egy ládába helyezik, ahová folyékony nitrogént pumpálnak, közben monitoron figyelik, hogy reagál a folyamatra a test. A test gyorsan lehűl kb. -110 fokra, ebben a helyzetben a molekulák rendezetlen állapotban maradnak, és nem alakulnak ki jégkristályok. A testet ezután kiemelik és egy hálózsákszerű eszközbe kerül, amelyben folyékony nitrogén segítségével továbbhűtik. Bekerül egy acélcsőbe, ahol 15 nap alatt éri el végleges hőmérsékletét. Ezután végül elnyeri végső nyughelyét a speciálisan szigetelt acéltartályban.
