Toochee

Előző írásomban egy gondolatkísérletben azt vettem számba, miért is nem működhet a mindennapi életben a láthatatlanság úgy, ahogy mi szeretnénk. De vegyük kicsit komolyan a kérdést.

A továbbiakban beszéljünk egyszerűen csak a látható fényről, mert amit erről állítunk az a többi elektromágneses hullámra is igaz, legyen az bármilyen frekvenciájú. A valódi láthatatlanság az, ha egy tárgyon úgy halad át a fény, hogy nem töri azt meg. Ebben az esetben nem verődik vissza róla, és tökéletesen látszik a tárgy mögött minden, hiszen az azokról visszaverődő fény szintén akadálytalanul jut el a néző szemébe.

Gond merült fel a környezetbarát hibridhajtású autók esetében: elektromos meghajtás esetén csaknem teljesen hangtalanok. Emiatt több gázolásos baleset történt már. Vicces, de később sok problémát okozó megoldást találtak a Lotus mérnökei.

Bár a keresztény kultúrkör a Bibliából ismeri a történetet, a özönvíz a leggyakoribb a legendák között. Gyakorlatilag minden ókori kultúrában létezik történet egy nagy áradásról, amelyet csak néhány ember élt túl egy nagy bárkában. Több mint 230 özönvíz legenda tartalmazza ugyanazokat az elemeket, sugalmazva, hogy a történelmi forrásuk egy és ugyanaz, ami a múltban mély benyomást tett a katasztrófa túlélőire. Sokan ezért állítják, hogy az özönvíz, úgy ahogy leírták megtörtént. De egyáltalán megtörténhetett?

Nézzünk szembe a tényekkel, gyermekkorunk óta egyik legnagyobb vágyunk a láthatatlanság. Hány olyan szituációba kerülünk nap mint nap, amikor mit nem adnánk Harry Potter köpenyéért! Hány film született ennek előnyeiről és hátrányairól! És mégis vágyunk rá szüntelen.

Pedig ha vesszük a fáradságot, és alaposan végiggondoljuk az egészet, rá kell ébrednünk, a láthatatlanság nem is hatásos. Közelről legalábbis semmiképpen. Távolabbról már igen. Nézzük meg néhány kérdését a problémának!