Afrika szívében található a kontinens legnagyobb édesvizű tava, a Viktória-tó, emberek millióinak függ a megélhetése a halászattól. Egy idegen faj mégis csaknem tönkretette.
A viktória-tó akkora, mint háromnegyed Magyarország, hossza 334 kilométer, szélessége 240 kilométer, területe 69 482 négyzetkilométer. Mélysége 40-84 méter. A tóban 3000 sziget található. Három ország határolja, Uganda, Tanzánia és Kenya között a tavat átszelő hajó- és kompközlekedés igen jelentős.
Nílusi sügér. Nagyméretű, sügérszerű ragadozó. Nem agresszív, ami nem fér bele a szájába, azt nem támadja meg. Általában a helyi tápláléklánc csúcsán áll, halakat fogyaszt, beleértve a saját fajtársait is, de emellett rákokat, rovarokat is esznek, a fiatal példányok planktont szűrögetnek. Igazi szörnyeteg, hossza közel két méter, elérheti a 200 kg-os tömeget is. Hivatalos rekordmérete 176 kg, de egy Viktória-tavi példányról állítják, hogy 251 cm hosszú és 232 kilogrammos volt.
A legnagyobb ragadozó a Viktória-tóban. Szinte minden más halat megeszik. És a többi hal mérete a tóban nem nagyobb a nílusi sügér szájánál. Ez a hal okozta a világom gerincesek eddigi legnagyobb tömeges pusztulását. De hogyan került a tóba?
A történet ötven évvel ezelőtt kezdődött. A Viktória-tóban csak kisméretű halak éltek, nem voltak igazán jók élelmiszernek. Kifogásuk a halászoknak sok vesződséggel járt, de a kis halak húsa kevés. Jó ötletnek tűnt idehozni a nagyobb és ízletesebb súlyú nílusi sügért. Azonban senki sem ismerte az új jövevény étvágyát.
Az 1970-es és 1980-as években a halászok nem győzték befogni a hatalmas halakat. Nagy volt a boldogság. Elképesztő és szinte elképzelhetetlen mennyiségben fogták. A lakosságot ellátták a hal húsával, de ez lett Uganda első számú exportterméke is, még a kávét is megelőzve. Óriásihatása volt a környék gazdaságára.
De amikor egy hal ekkorára nő, egyszerűen feleszi a környezetét, minden mást felzabált maga körül. A Viktória-tó a zoológusok között arról ismert, hogy az evolúció során 400-800 olyan halfaj alakult ki, amely csak itt található meg. A Nílusi sügér csaknem a felét elpusztította ezeknek a fajoknak. A kilencvenes évekre a nílusi sügér annyi halfajt végzett ki, hogy a térség halászata visszaesett. Annyira domináns a hal jelenléte a tóban, hogy szint mást már nem is fognak.
Ezen a vidéken a húsfogyasztás 50 százalékát teszi ki a halhús, ezért nagyon fontos a fenntartható halászat. De a tóban az egész ökoszisztéma drámaian megváltozott. A kis halak eltűnésével eltűnt a sügérek fő tápláléka is, ezért a sügérek száma is csökkent. Mi lesz, ha tovább hanyatlik a nílusi sügér halászata. Milliók élete és megélhetése forog kockán.
A Viktória-tó egy olyan evolúciós kincs volt, amit nem lett volna szabad hagyni elpusztulni. Most azon dolgoznak, hogy a fajokat megmentség a kihalástól. A tóban próbálnak olyan területeket kialakítani, ahol megbújhatnak a sügér elől. A Viktória-tóban új egyensúlyi állapotot kell kialakítani.
Rádióadókkal láttak el sügéreket, hogy követni tudják életüket. Kiderült, hogy méretükhöz képest viszonylag kis területen élnek. Akár hatvan méteres mélységig is otthon érzik magukat. De felismertek egy fontos tényt is, a sügér a hűvösebb oxigénben gazdagabb vizet kedveli. A tudósok és kutatók a fajok túlélőit keresik az alacsonyabb vizű, növényzettel benőtt, melegebb, ezért oxigénben szegényebb vízben. Ide nem jutnak el a nagyméretű halak.
Bizonytalan, hogy sikerül-e az egyensúlyt kialakítani, vagy hogy visszatér-e a halászat aranykora. De az egyensúly visszaállása hosszú idő. De nem csak ez az egy ökológiai katasztrófa sújtja a tavat.
A tóban feltűnt a közönséges vízijácint. Ez egy Amerikában őshonos növény, amely nálunk is népszerű a kerti tavakban. A közönséges vízijácintot először a belga gyarmatosítók telepítették be Ruandába, hogy szebbé tegyék gyarmataik vízeit. Azonban a növény tovább terjeszkedett és 1988-ban elérte a Viktória-tavat is.
A közönséges vízijácint szabadon lebeg a víz felszínén. Igen gyorsan nő és terjeszkedik. Annyira jól terjed, hogy kéthetenként megduplázza állományát. Térhódításával ellepi a vizeket, kiszívja azokból az oxigént, ennek következtében a halak megfulladnak.
Problémát jelent, hogy a növény nagy területeket foglal el a vízfelszínből, zavarja a hajóközlekedést és a halászatot, szennyezi az ivóvizet és akár az élővilág eltűnését is okozhatja egyes területeken. A probléma mértékét jelzi, hogy a közönséges vízijácint 1995-ben az ugandai partszakasz 90%-át fedte be. Ahogy a világ sok területén, itt is próbálták eltávolítani a vízből, de szinte gyorsabban szaporodik, mint ahogy kihalásszák, miközben a parton hatalmas rothadó jácinthalmok éktelenkednek. Az erőből csak annyira telik hogy a kikötőket és a települések partvidékét próbálják tisztán tartani.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közel 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
