Bármilyen meglepő, a kalózok a jó szemükön hordták a szemtakarót, és erre igen jó okuk volt.
Újra itt a nyár, ismét dúl a kalózmánia a mozikban. A Karib-tengert immár negyedszer hódítják meg a kalózok. Ha bárkit megkérdezünk, miről ismerni meg egy kalózt, a válasz egyszerű: kampókéz, faláb, fejkendő és szemtakaró. Mert az igazi kalóz az félszemű. Ez azonban tévedés, a hollywoodi filmek mítosza.
Hihetetlen, hogy mennyire régen tartja magát ez a legenda, amely egy egyszerű félreértésen alapul. Valóban, a szemtakaró eredeti funkciója az, hogy a fél szemére megvakult embernek eltakarja nem éppen esztétikus sebhelyét, vagy éppen a szemüreget. Ez csak az egyik funkció. A másik ok azonban sokkal prózaibb és logikusabb, ami a hajón uralkodó körülményekből adódott.
A hajdanán használt hajók mai szemmel nézve igen aprócskák voltak, és nélkülöztek mindenféle komfortot. Poshadt víz, romlott élelmiszer, kukacos hús, és hasonlók keserítették meg a hosszabb útra induló tengerészek életét. Például mellékhelység egyáltalán nem volt a hajón, a hajókorlátra kuporodva végezték el a dolgukat. A hajótér meleg, büdös és zsúfolt, és ami most számunkra a legfontosabb, sötét. Fény, csak az apró, lőrésméretű ablakokon jött be, már ha nyitva voltak. A hajótérben tárolták a lőporos hordókat, ezek közelében nem volt tanácsos a fáklyák vagy a gyertyák használata.
Képzeljük el a következő helyzetet. Hajózunk a Karib-tenger kék vízén, a nap süt az ég ragyog, a víz visszaveri a napsugarakat. Szemkápráztatóan fényes a világ. Szó szerint szemkápráztatóan. Tengeri csata dúl vitorlásunk és egy másik hajó között. Valamiért le kell menni a hajótérbe. De amint belépünk a fedélzet alá, mintha megvakultunk volna. A külső fényesség után percekig is eltarthat, amíg szemünk hozzászokik a gyér fényhez. percekig, miközben most minden másodperc számít.
De ha az egyik szemünket szemtakaró fedte, amint belépünk a sötétbe, nem kell mást tennünk, mint egyik szemünkről áthúzni a szemtakarót a másikra. Az elvakított szemünket „kivonjuk a forgalomból”, és az eddig a sötétben, a szemtakaró alatt lévő szemünkre támaszkodunk. Ez a pupillánk teljesen ki van tágulva, azonnal tudunk tájékozódni a sűrű homályban, és pillanatok alatt elvégezhetjük teendőnket. Kilépés előtt nincs más dolgunk, mint újra visszahúzni „sötét” szemünkre a szemtakarót.
Vagyis a szemtakaró egyszerűen a sötétben való tájékozódást segítette. Így tettek azok az emberek, akik a csata során ki-be jártak a fedélzet és a hajóűr között. A romantikus filmek készítői csak az érdekes kiegészítőt látták, nem néztek mélyebben a tények mögé.
Csatlakozz hozzánk a Facebookon, mert van, amit csak ott találsz meg. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Csak egy méter és eltűnik egy ország
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra
