Dr. Hannibal Lecter, Joker, Patrick Bateman, Dexter Morgan. Néhány híres filmes személyiség, akiket a tévéből ismerünk. Egy közös van bennük: valami nincs rendben a fejükben.

pszichopata gonosz empátia James Fallon

 

Valami nincs rendben az emberi fajjal. Kilógunk az állatvilágból. Nem az értelemről van szó, nem az intelligenciáról vagy az eszközhasználatról. Valami nincs rendben sok ember fejében.

Az ember attól is különbözik a többi állattól, hogy kedvtelésből, akár komolyabb indok nélkül öl, gyakran indokolatlan kegyetlenséggel. Gyermekek hangyákat gyújtanak fel, bogarakat taposnak szét, kisállatokat ölnek meg. Sok felnőtt gond nélkül, ok nélkül, indokolatlan kegyetlenséggel végez állatokkal. Kalózként halomra ölik a hajó személyzetét, katonaként egész falvakat, felkelőként más népcsoportokat mészárolnak le. Az összeverődött tömeg egyszer csak csőcselékké változik: rombolnak, pusztítanak, nőket erőszakolnak meg. Bestiális kegyetlenséggel, egymást túllicitálva gyilkolnak meg gyerekeket, akár csecsemőket is.

Vadállatoknak szoktuk nevezni az ilyen embereket, pedig az állatvilágban erre nincs példa. Mitől változik egy szelíd ember őrjöngő fenevaddá? Mitől lesz valaki sorozatgyilkos vagy akár tömeggyilkos? Honnan származik ez az esztelen düh vagy éppen a teljes érzéketlenség?

Nagyon sokáig az volt a vélekedés, hogy az ember ilyet nem tehet. Erről nem ő tehet. Valami más a felelős érte. Valami sötét és gonosz, ami megszállja a testét, elnyomja a lelkét, átveszi a test irányítását. Mintha egy démon vagy maga a gonosz testesült volna meg így. Ezt az elképzelést igazolni látszott az a tény, hogy sokan egyszerűen nem emlékeztek arra, mit tettek őrjöngő dühükben. A bűnözők évszázadokig próbáltak kibújni így a felelősség alól; az egyes elkövető gyakran hivatkozott arra, hogy valamilyen erő kényszerítette aljas tette elkövetésére. De ez általában nem hatotta meg a bírákat, az esetleg elrendelt ördögűzés nem adott felmentést a büntetés alól. Ma már nevetségesnek tartjuk ezt az elképzelést. Az orvostudomány egyre több kérdésre ad magyarázatot. Új szavakat kellett megtanulnunk: antiszociális személyiség, szociopata, pszichopata. De az ember így születik? Vagy azzá válik?

Az egyik legfontosabb emberi tulajdonságnak tartjuk az empátiát. A beleérző képességet, hogy képesek vagyunk egy másik ember szempontját felfogni és megérteni, átéljük mások érzelmeit. Egy holland neurológus azt vizsgálta, hogyan működik az agyunk, amikor empatikusak vagyunk. Olyan kisfilmeket használt, amelyeken önként jelentkező orvostanhallgatóknak fájdalmat okoztak: rácsaptak a kezükre, megcsipkedték vagy megcsavarták a bőrüket. A kísérlet alanyait MRI-készülékbe fektették, amely megmutatja, az adott pillanatban az agy melyik része működik. A filmek vetítése során megfigyelték, melyik agyi területek aktívak. A kísérlet közben váratlanul rácsaptak az alany kezére, így okozva fájdalmat neki. Ekkor is megfigyelték az agyi aktivitást. Kiderült, az agynak ugyanazon részei aktívak mindkét esetben, vagyis valóban átérezzük a másik fájdalmát. Érdekes fejlemény volt, hogy az empátiáért nem azok az agyterületek feleltek, amelyek a felsőbbrendű emberi tevékenységekért. Az empátia mélyebben, az agy ősibb területein fészkel.

Ezek után felmerül a kérdés, az empátia nevelés kérdése, vagy ezzel születünk. A Yale Egyetem kutatói húsz éven keresztül figyeltek meg kisgyerekeket. Az empátia-kísérlethez egy bábjátékot találtak ki. A játékban három báb szerepelt, az első megpróbált kinyitni egy dobozt, de nem sikerült neki. A második báb segített neki, majd egy újabb próbálkozásnál a harmadik báb szándékosan megakadályozta. A gyerekeknek utána felajánlották játékra a második és harmadik babát. A kicsik 85-95 százaléka a segítő babáért nyúlt. Ez igaz volt az 5-6 hónapos kicsikre is. Vagyis már ebben a korban benne van az emberben, hogy az empatikus figurát válassza, és kerülje az antiszociális viselkedést.

De akkor mégis mitől lesznek az emberek gonoszak, ha bennünk van az empátia?

Az embernek szüksége van egy társadalmi szabályrendszerre, az erkölcsi normákra, amelyek szerint él. Ha egy olyan társadalomban élünk, amely jutalmazza az önzést, az erőszakot, az elutasító viselkedést, tiltja az empátiát, akkor ez a törékeny morális ösztön sérülhet. Gondoljunk csak a diktatórikus rendszerekre.

Nagyon sokszor használjuk az életben a pszichopata szót, pedig valójában nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, mit is értünk rajta. A pszichiátriában hivatalosan 1980-ig használták a pszichopátia és az ebből származtatott pszichopata szót, a későbbiekben a helyét az antiszociális vagy disszociális személyiségzavar váltotta fel. Ennek az állapotnak valójában nem is tünetei vannak, hanem jellemzői. A pszichopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulál és kihasznál, úgy, ahogy az emberek többsége egy eszközzel bánik. Gyakran agresszív, nem érez szégyent vagy megbánást a visszaélései miatt. Legtöbbször elbűvölő modorú, az átlagnál intelligensebb, de dübörög benne a versenyszellem és a mindenáron győzni akarás. A tulajdonságokat még hosszan lehetne sorolni.

De térjünk vissza az empátiára. Az empátia születésünktől bennünk van, de nem mindenkiben egyforma mértékben. Vannak, akik túlságosan is empatikusak, másokból egyszerűen hiányzik ez az érzés. Nagyon régóta tartja magát az az elképzelés, hogy a pszichopatákból hiányzik az empátia. A legújabb vizsgálatok azonban azt valószínűsítik, hogy bennük is megvan, csak nem használják ösztönösen. Mert sok pszichopata kifejezetten empatikus tud lenni, ha céljai elérése érdekében erre szükség van.

Ma már tudjuk, hogy a pszichopata viselkedésnek meghatározható agyi mintázata van. Ennek a területnek a legismertebb kutatója James Fallon, aki ismertségét munkássága mellett egy meglepő ténynek is köszönheti.

pszichopata gonosz empátia James Fallon

Fallon több ezer PET-felvételt készített bűnözőkről, sorozatgyilkosokról, ismert pszichopatákról, skizofrénekről, depressziósokról és egészséges emberekről. A felvételek alapján kialakult egy tünetcsoport, többek között a homloklebeny és a halántéklebeny empátiáért, morális érzékért és önkontrollért felelős egyes területei alacsony aktivitást mutatnak.

2005-ben egy másik kísérletben Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatást végeztek. Mivel Fallon tudta, hogy a betegségre való hajlam a családjában megvan, ezért ő maga és családtagjai és részt vettek a kísérletben. Ezek a felvételek is ott hevertek az asztalán. Legnagyobb megdöbbenésére az egyik felvételen ugyanezt a pszichopata tünetegyüttest fedezte fel. Miután ellenőrizték, hogy nem történt tévedés, és a gép sem romlott el, megnézték, kiről készült a felvétel. James Fallon professzor a saját felvételét tartotta a kezében.

Fallon először megdöbbent. Amikor kollégái véleményét kérdezte a dologról, egyértelmű volt a válasz: „Jimmy, te agresszív vagy, akaratos, mindig versenyezni és győzni akarsz. Néha nehéz veled kijönni emiatt. Mindannyian tudjuk, hogy pszichopata vagy, de mivel ezzel se neked, se a világnak nincs gondja, nem törődtünk vele.”

Fallont azonban nem érte teljesen váratlanul ez a felfedezés. Ezekkel a tulajdonságaival ő is tisztában volt, magát egyszerűen csak „seggfejnek” nevezte, mert még a gyerekeit sem hagyta soha nyerni. Ősei között is sok volt az erőszakos ember, felmenői közül hétnél is felmerült a gyilkosság gyanúja.

Ekkor már felmerül a kérdés, ha ő is olyan, mint a többi pszichopata, akkor miért nem lett gyilkos vagy erőszaktevő. Fallon véleménye szerint ennek a környezete lehet az oka. Boldog családban nőtt fel, szerető rokonok között, nagy figyelmet és sok szeretetet kapott, a gyerekkora felhőtlenül telt. Véleménye szerint őt nem érte semmilyen olyan inger, ami személyiségét átbillentette volta a sötét oldalra. Viszont a legtöbb bűnöző esetében megfigyelhető, hogy gyermekkorában családja vagy környezete miatt olyan negatív ingerek érték, amelyek eldöntötték sorsukat.

A betegség önmagában kevés, a család, a környezet, a társadalom rossz hatásaira is szükség van ahhoz, hogy megszülessen Hannibal Lecter.

Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint hetvenezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.