Nyugodtan leszögezhetjük, hogy manapság a zsenialitás mértékegysége az 1 Einstein. Ha a zsenialitásról van szó, mindig rá hivatkozunk, mindig hozzá viszonyítunk. Agyunk kapacitásának mindössze 5–10 százalékát használjuk. Ez azonban óriási tévedés. Az agyunkat teljes egészében kihasználjuk, csak mindenki másképp teszi. Az eltérések óriásiak lehetnek.
Ez a tézis csaknem száz éve tartja magát, sokan Einsteinhez kötik, mert egy riporternek mondta egyszer. A kilencvenes években egy újságíró megpróbált ennek utána járni, de nem találta nyomát semmi olyan kísérletnek vagy tudományos vizsgálatnak, amely a múlt század első évtizedeiben ilyen eredményt hozhatott volna.
Legvalószínűbb forrása a legendának egy, az 1920-as évek elején elvégzett kísérlet. Karl Lashley szerette volna megtudni, hogy az agy hol tárolja a memóriát. A patkányoknak megtanította, hogyan juthatnak ki a labirintusból. Majd az agykérgükből egyre nagyobb darabokat kiműtve azt vizsgálta, hogy a helyes útvonal emléke minként változik. Lashley felismerte, hogy az agy a memóriát a teljes kéregben és nem egy adott helyen tárolja. Az agyszövet kismértékű elvesztése is már teljesítménycsökkenésre vezet. Ha többet távolított el a kéregből, a patkányok teljesítménye gyengébb lett. Ám akkor is emlékezhettek egy nagyon egyszerű feladatra, ha az agykéreg nagy részét eltávolították.
Mára a tudomány erre rácáfolt, felismerték, az agy különböző területei különböző funkciókért felelnek. Az 1960-as és ’70-es években kidolgozott új módszerek segítségével az működését a korábbinál sokkal jobban megismerhettük. Tudjuk, hogy bizonyos részei meghatározott funkciókért, például a látásért, a beszédért vagy a hallásért felelősek.
Nagyon sokáig fizikai jellegzetességekből próbáltunk az agy képességeire következtetni: mérete, szivacsossága, a szürkeállomány vastagsága és redőzöttsége. Súlya átlagosan 1300–1400 gramm, a nőké valamivel kisebb, de a méret egyáltalán nem meghatározó. Általános megdöbbenést váltott ki annak idején, amikor a boncolás után kiderült, Einstein agya az átlagos női agynál is kisebb. Ugyanakkor a neuronok sokkal sűrűbben helyezkedtek el a szervben. A fali lebenyt kettéosztó mély barázda is hiányzott Einstein agyából, így két régiót hatékonyabban egyesített, és ezen terület csatolását jelentősen növelte. Ugyanakkor sem az idegsejtek száma, sem azok külleme nem mutatott eltérést. Bizonyos agyterületek azonban – amelyek a legmagasabb szintű feladatokkal foglalkoznak – óriási mennyiségben tartalmaztak gliasejteket.
Hogy mégis honnan tudjuk, hogy az agyban hatalmas lehetőségek rejtőznek? Onnan, hogy vannak zsenik és szellemi fogyatékosok, kiugró és messze átlag alatti szellemi képességű emberek, akik jelentősen hozzájárulnak az emberi tudás kincsestárához, vagy éppen állandó gondoskodásra szorulnak.
Azt ma már tudjuk, hogy nem egyértelmű a kapcsolat az agy sérülései és a szellemi képességek között. Sok jól dokumentált eset áll a kutatók rendelkezésére, hogy különböző fizikai sérülések milyen mentális változásokat okoztak a betegekben. Az esetek egy részében maradandó károsodás jött létre, máskor a beteg felgyógyult. A megsérült agyi terület funkcióját más terület vette át.
De a fizikai deformitás sem jelent feltétlen problémát. John Lorberi brit neurológus kutatása során különleges fiatalok eseteit vizsgálta ki és gyűjtötte össze. Ezek a fiatalok apró neurológiai panaszokkal kerültek hozzá, de ez sem a tanulásban, sem a viselkedési szokásaikban nem érződött. Normális vagy annál jobb értelmi képességekkel rendelkeztek. A CT-felvételek azonban leleplezték problémájuk okát: agyuk összezsugorodott az agykamrákban lassan felgyülemlő folyadék miatt. Sok esetben teljesen ellaposodott, az egyik beteg szürkeállománya mindössze 1 milliméter vastag volt az átlagos 45 helyett. Ennek ellenére a legjobb jegyeket kapta matematikából.
A legérdekesebb esetek azok, amikor a kettő együtt jár, egy kiugró teljesítményhez valamilyen agyi működési zavar vagy fogyatékosság párosul. Manapság a legismertebb John Nash matematikus este, akit az Egy csodálatos elme című filmből ismerhetünk. Lefektette a matematika néhány olyan alapvető törvényét, amelyért Nobel-díjat is kapott. Nash súlyos paranoid skizofréniában szenved, amellyel egy egyéni módszerrel sikeresen felvette a harcot.
Szintén a film tette ismertté az Esőembert és az autizmus betegségét. Dustin Hoffman személyesen is megismerkedett Kim Peekkel, az Esőember figuráját ihlető személlyel. Kisagyának megrongálódása következtében nagyfejűséggel született, valamint az ACC nevű betegséggel, amelynek következtében hiányoznak azok az idegkötegei, melyek az agy két féltekéjét kötik össze. Autista, mégis néhány szellemi képessége elképesztő.
Egy könyvet egy óra alatt olvas el, egy oldal 8–10 másodperc. Az olvasottak oly mértékben rögzülnek a memóriájában, hogy 98 százalékukat gond nélkül visszamondja. Tizenkétezernél is több könyvet olvasott el és tud idézni az élet számtalan területéről. Komplett zeneműveket tárol az elméje. Emellett számolási zseni, a naptár az erőssége. Emlékezetes a filmből a gyufás jelenet, amikor zuhanás közben megszámolja a skatulyából kieső gyufaszálakat, mielőtt azok elérnék az asztalt. Ez az eset a forgatást meglátogató Peekkel a stáb szeme láttára valóban megesett, ezért került bele a forgatókönyvbe.
De ismerünk olyan autista zseniket, akik fejből tudják a vasúti menetrendet vagy a telefonkönyvet. Első hallásra megjegyeznek zeneműveket, és azonnal vissza is tudják játszani. Daniel Tammet brit autista számolóművész és nyelvzseni tíz nyelven beszél, képes volt egy hét alatt megtanulni izlandiul. Minden erőfeszítés nélkül végez műveleteket 30 jegyű számokkal, és sok rekordot döntött meg azzal, hogy emlékezetből sorolt számokat.
Előzmény: A csodálatos agy
Könyvajánlat a témában: A sötét sebessége
