Indiára mindig úgy gondolunk, mint egy forró országra. Számunkra forró, de a helyiek ehhez vannak szokva. De mi történik akkor, ha már az ott élők is a hőségtől szenvednek és még víz sincs elég?
A klímaváltozás okozta felmelegedés hatását tapasztalhatta meg 2019-ben India. Az előrejelzések régóta azt mondják, hogy nekünk, a mérsékelt klímához szokott embereknek fel kell készülnünk a mediterrán vagy még annál nagyobb hőségekre is fel kell készülnünk. De mire számíthatnak azok az országok, amelyek a trópusi övezetben fekszenek? Az előrejelzések szerint fel kell készülniük arra, hogy a hőség az elviselhetetlenségig fokozódik.
Ebbe kóstolt bele India. Az indiai meteorológiai szolgálat 40 fok feletti hőmérsékletet minősítenek kánikulának. 2019. júniusban és júliusban több hétig tartó extrém hőséget kellett több államban elviselni. Indiában 32 napig volt kánikula, azaz alig kevesebb ideig mint az 1988-as - legsúlyosabb - kánikula idején. Rádzsasztán államban 50 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet.
A tomboló kánikula már halálos áldozatokat is követelt. Észak-Bihar államban június első felében közel százan haltak meg az extrém hőség miatt. A forróság itt is elsősorban az időseket veszélyeztette. A hatóság kijárási tilalmat rendelt el a kánikula miatt, az életbevágóan fontos munkákat kivéve tilos volt elhagyni az otthonukat. 11 és négy között tilos volt a kültéri munka.
A kontinensnyi országot azonban nem csak az elviselhetetlen hőség sújtotta, hanem az egyre komolyabb vízhiány is. India víztartalékai már régóta apadnak, és a növekvő népesség csak súlyosbítja a helyzetet. A korábban lappangó, csak helyenként felbukkanó vízfogyatkozás néhány év alatt fenyegető vízkrízissé vált.
Csennai lett a vízhiány emblematikus városa. Csennai India hatodik legnépesebb metropolisza. Lakosainak száma 4,6 millió, de az agglomerációval együtt annyian élnek ott, mint Magyarországon. A városban viszont gyakorlatilag elfogyott a víz. A várost ellátó négy víztározó gyakorlatilag kiürült. Naponta százezrek álltak sorban, hogy ivóvízhez jussanak. Már hajnali négykor beálltak a sorba, és ballonokkal várakoznak a negyven fok feletti kánikulában, hogy megtöltsék kannáikat. Ha egyáltalán megérkezett a tartálykocsi. Az állami vízhordó kocsikban gyakran nem volt elég víz, a magánszállítók azonban hatszoros áron adták. A családok akár a jövedelmük felét is vízre költötték. És ahogy fogyott a víz, nőtt az ára. A nyomornegyedekben nem volt ritka, hogy egy egész családra csupán naponta 30-40 liter víz jutott.
A város vízszükséglete naponta kb. 830 millió liter. Ennek csupán a harmada állt rendelkezésre. Az emberek próbálták beosztani a vizet, hogy elég legyen ivásra és főzésre. Fürdésre vagy mosásra egyre ritkábban jutott.
A szárazság oka, hogy a megelőző, októbertől decemberig tartó monszunidőszakban a szokásosnál jóval kevesebb esett. Ugyanakkor négy évvel ezelőtt pusztító áradásokat hozott az évszak.
A városban gyakorlatilag megbénult az élet. A vállalkozások hazaküldték dolgozóikat. Sok étterem ki se nyitott, mert víz nélkül nem tudnak főzni és mosogatni. A hotelekben is figyelmeztették a vendégeket a takarékoskodásra. A vízhiány az egészségügyet se kímélte, a kórházak működését szinte teljesen ellehetetlenítette.
A vízhiány megőrjítette az embereket. Előfordult, hogy vízszállító autókat támadtak meg, a vízosztás során nem ritkák a kisebb-nagyobb csetepaték, verekedések. Előfordult, hogy egy vita során egy férfi leszúrta a szomszédját.
A vízhiány enyhítésére tartályvonatokban szállították a vizet a városba. Egy ötven vagonból álló szerelvény 2,5 millió liter vizet szállít. Naponta több vonatot is indítottak, de a szállítás gyakran azon múlt, volt-e szabad vágány.
Egy 2018-ban kiadott kormányzati jelentés szerint az indiaiak az eddigi legsúlyosabb vízválságot élik át. Indiában évente mintegy 200 ezer ember hal meg a vízellátás elégtelensége miatt. Mintegy 600 millió ember szenved a jelentős vagy rendkívül nagy vízhiánytól. Tudósok az utóbbi kétszáz év indiai monszun időszakait vizsgálva arra jutottak, hogy kilenc évvel korábban radikális változás állt be az időjárásban. Bár a csapadék mennyisége minimálisan változott, az esős napok száma drasztikusan csökkent. Vagyis a monszunesők sokkal erősebbé váltak, lefolyásuk felgyorsult. A víz áradatként vonul le, és kevesebb ideje van felszívódni a talajban.
Az országot sújtó vízhiány kezelésére az indiai kormányzat új minisztériumot hozott létre.
India lakosságának több mint egyharmada él vízhiányos területen. Közel két tucat indiai nagyvárosban – olyanok, mint Bengaluru, Haidarabád, Új-Delhi vagy Csennai – is eltűnhet a talajvíz. Ha a jelenlegi tendenciák nem változnak, 2030-ra a több mint 1,3 milliárd fős indiai lakosság 40 százaléka nem jut majd ivóvízhez.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint hetvenezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
