A derülátóbb tovább él? Kitolható a halál időpontja? Hihetetlen, de a hit sok mindenre képes. Nem egy mindent átfogó jelenséggel állunk szemben, de a balszerencse-tudat, az adott időponttal kapcsolatos fokozott 'várakozás', 'elvárás' hatással lehet a történésekre.
Néhány példában a hit életre gyakorolt hatásával foglakozom, ezt nem szabad keverni a vallásos hittel. A hit az emberek számára egy támasz a mindennapokban. Reményt ad, pozitív tartalommal tölti meg a mindennapokat. Ennek következtében egy másfajta gondolkodásmód irányítja az életét. A legújabb tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy ez a testünk működésére is kihat.
Számos vallás, sok gondolkodó és orvos is állítja, hogy életünk hosszát befolyásolja gondolkodásmódunk. A betegség, az életkor hossza, és a halál beálltának ideje közötti összefüggéseket nehéz bizonyítani. Már csak a kutatás időigényessége miatt is. Kevés tudós vállalkozik olyan kísérletre, amelynek az eredménye csak évtizedek múlva derül ki.
Azonban voltak, akik mégis vállalnak ekkora feladatot. A Mayo Klinika pszichiáterei és pszichológusai 1962 és 1965 között a minesotai Olmsted megye 839 lakóján végeztek el személyiségvizsgálatot. Közülük 124-en derűlátóak voltak, 197-en borúlátóak, 518 esetben vegyes tulajdonságokkal rendelkezte. Harmincöt évvel a vizsgálatok után közzétették az eredményt. A legborúlátóbbak korai halálozási aránya 19 százalékkal magasabb volt.
A tudósokat régóta foglalkoztatja az a kérdés: az ember befolyással tud-e lenni a saját halálára? Pozitívan befolyásolja-e valamilyen kellemes esemény, és negatív hatást gyakorol-e valamilyen rossz? Az elmúlt esztendőkben két, egymástól független kutatás is érdekes eredményeket hozott.
David Phillips a Kaliforniai egyetem tudósa annak eredt a nyomába, befolyásolhatja-e halálunkat a babona, a balszerencsés napokon valóban többen halnak-e meg, létezik-e a Baskerville-effektus. Dr. Phillips a Sátán kutyája című Sherlock Holmes krimire utal, amelyben egy kutya annyira megrémíti Charles Baskerville-t, hogy az szörnyethal.
Phillips a feladathoz az Amerikában élő kínai és japán elhunytak halotti bizonyítványát vizsgálta. Ahogy Európában és Amerikában a 13-as, Japánban és kínában a négyes a szerencsétlen szám. Mandarin és kantoni nyelvjárásban illetve japánul a négyes szám kimondva a megtévesztésig hasonlít a halál szóra. Ez a babona annyira elterjedt, hogy sok intézményben és épületben nincs is 4. emelet.
A kutatás során 209.000 japán és kínai származású halott adatait vetették össze 470.000 európai származásúéval. Megállapították, hogy minden hónap negyedik napján 13 százalékkal több japán és kínai halt meg, mint egyéb napokon. Az Európaiaknál ilyen kilengés nem volt. A magyarázathoz igyekeztek mindent figyelembe venni, kor, nem, családi állapot, beutalás oka, évszak különbségek, ünnepek. stb. De semmit sem találtak.
Egy másik kutatás ennek pont az ellenkezőjére volt kíváncsi. A kutatócsoport ugyanis felfigyelt arra, hogy a 2000. év beköszönte után több halálozási hírt olvastak. Némi kutatás után megdöbbentő eredményre jutottak: 2000. januárjában 30%-kal több ember halt meg, mint a megelőző tíz év első hónapjában. A kutatás ezek után kiszélesítették. Az elhunytak elhalálozásának napját összevetették a vallási, állami, és családi ünnepnapok adataival. Az adatok értékelése során megállapították, hogy bizonyos kiemelt napok után (pl. születésnap, újév, házassági évforduló) magasabb a halálozási arány, mint a statisztikai átlag.
