Évtizedekig nem tudhattuk meg mi történt Lajkával, a hős űrkutyával. Hogyan halt meg valójában? A Szovjet rendszer egy hősies halált hazudott nekünk évtizedeken keresztül.
1957. október 4-én szenzációs hír járta be a világot: a Szovjetunió Föld körüli pályára állította a világ első mesterséges holdját. Még ma is csak kevesen tudják, hogy párhuzamosan két műhold készült: A jól ismert négyantennás labda, a Szputnyik–1, a másik egy laboratórium, amelyben kutyák utaztak volna. Szinte csak az utolsó pillanatban született meg a politikai döntés: egyszerűbb egy műholdat megépíteni, és mégiscsak elegánsabb az elektronikus csipogás a világűrből, mint az ugatás.
A tervek szerint a laboratórium egy hónappal később indult volna, de végül lefújták az utat, és titkosították ezt a programot.
1957-ben elkészült a bajkonuri indítóállás, és megépült Koroljov új rakétája is. November 3-án az új rakéta készen állt az indításra, kabinjában egy kutyával: Lajkával. A start sikeres volt, és az emberiség történetében először egy élőlény többször is megkerülte a Földet.
A szovjet irányító-személyzet pontosan tisztában volt azzal a ténnyel, hogy Lajkának ez lesz az utolsó útja, sosem fog visszatérni. A visszatéréshez szükséges technológiák még csak tervezési, legjobb esetben is csak kísérleti fázisban voltak. A kabint úgy építették meg, hogy egy hétre biztosítsák a kutya életfeltételeit. Meg akarták tudni, milyen hatása van a szervezetre, a hosszú távú súlytalanságnak.
Felkészültek arra is, hogy végezzenek Lajkával, amennyiben a helyzete kritikussá válik. Egy gyorsan ölő méreg másodpercek alatt végzett volna vele. A világ úgy tudta, hogy ez így is történt.
A szigorúan titkos valóság azonban más volt. Az űrkutatók nem számoltak a Nap erejével. A fülkében a normális hőmérséklet 20 fok volt, azonban a napsütés hatására ez felment 41 fok fölé. Szerjapin szerint a kutya szenvedése fájdalmas és hosszú volt. A szerencsétlen jószág másfél-két órai szenvedés után pusztulhatott el. Minderről közben a Földön mit sem tudtak, mert a rádiójeleket ebben az időben nem tudták fogni.
Szerjapinéknak emiatt még gyorsan kísérleteket kellett végeznie a méreggel, hogy pontos hatásmechanizmusát megismerjék, fedezni a hivatalos hazugságot.
(folytatása következik)
Ajánlat:
Titkos történelem - Űrhajós kutyák (I)
Titkos történelem - Kutyavérrel és verítékkel (III)
