A szépség mindenkit elbűvöl. Amikor párt választunk, mindenki a szépséget keresi. De miért? Hihetetlennek tűnik, de amikor a külső alapján választunk, az csak megóv minket a mutációktól. És íme a tökéletes mutáns: Saira Mohan.
A filozófusok azt gondolták, hogy a szépség nemcsak egyéni ízlés dolga, létezik az egyetemes szépség fogalma. A középkorban elfogadott nézet volt, hogy a világ egyes helyein szebbek az emberek, mint máshol, a legszebbek a mediterráneumban élnek, Itáliában. A márványszobrok szimbolizálták mindezt, a kidolgozott, arányos testek. Már az ókori művészek meghatározták a testi szépség ideálját. Matematikailag megfogalmazták az ideális test arányait: az arc a test egytizede, a fej az egynyolcada. A klasszikus szépség valóban csak numerikus változók kérdése?
Darwin változtatott ezen a nézeten: szerinte a szemlélő dönti el, hogy szép-e valami, vagy sem. Minden faj egyedi módon dönt. Amikor választunk, igyekszünk szépet választani, de ez egyéni ízlésünktől függ. Azonban ezt az elméletet éppen unokatestvére, Francis Galton rendítette meg. Méghozzá teljesen véletlenül.
Galton angol polihisztor, felfedező, feltaláló, antropológus, földrajztudós, meteorológus. Fontos szerepe volt a nagy-britanniai tudományos pszichológia kialakulásában. Sokat foglalkozott az eugenetikával, az egyéni különbségek vizsgálatával. Egyik kísérletében azt kutatta, milyen arcot látunk elvetemültnek. Úgy próbálta meg eldönteni a kérdést, hogy egymásra vetítette a bűnözők fényképeit. Legnagyobb megdöbbenésére az így kialakult fantomkép sokkal vonzóbb volt az emberek számára, mint az egyes bűnözők arca. Vagyis a szépség nemcsak tetszőlegesség kérdése, hanem valami általánosabb.
David Feinberg, a St. Andrews Egyetem kutatója számítógépek segítségével bizonyította az elméletet. Ötven férfi arcának vonásaiból összeállították az átlagos férfi arcképét. Ehhez viszonyítják a vizsgált arcot. Összevetik a két arc közti különbségeket, majd a fotó részleteinek megváltoztatásával létrehoznak két képet: az egyiken az átlagos vonásokat emelik ki, a másikon a különbségeket. Kiderült, minél átlagosabbak egy ember vonásai, annál vonzóbb mások számára. És természetesen minél jobban eltér az átlagostól, annál kevésbé vonzó.
2003-ban a Newsweek szerkesztői megpróbálták megkeresni a tökéletes arcot, aki mindenki számára vonzó. A hölgy neve Saira Mohan, arca harmonikus és csaknem európai. Valóban egy megfoghatatlan, univerzális szépség. Ebben komoly szerepet kaphat származása: félig pandzsábi, negyedrészben francia, negyedrészben ír. Ez alátámaszthatja azt a régi nézetet, hogy a kevert etnikumú személyeket különlegesen szépnek látjuk. De miért?
És itt lép be újra a genetika. Létezik egy optimális vérfrissítésnek nevezett elmélet, amely feltételezi, hogy párválasztás során nem megyünk túlságosan messze saját fajtánktól, hogy a génjeink jól kiegészítsék egymást. Ugyanakkor a beltenyészettől is óvakodunk, ezért keressük a másságot. Ha két eltérő genetikai csoport keveredik, markánsabb génállomány keletkezik, a legjobb elemek vegyülnek.
De hogyan csökkenthető a beltenyészet? Bebizonyosodott már, hogy ez csökkenti a vonzerőt. A guppik párválasztásánál például fontos a farok színe, ezzel csábítják a nőstényeket. Azonban a beltenyésztés során a farok elszürkül, így az ilyen példányok népszerűtlenek lesznek. Az ok, hogy a beltenyésztés miatt a korábban rejtett mutációk a felszínre kerülhetnek. De vajon az ember is ilyen?
A mutációk megjelennek külsőnkön, ezt legjobban az arcunkon tudjuk tetten érni. Itt megmutatkozik az örökletes rendellenességek hatása. Ha egy törpenövésűnek csak az arcát látjuk, akkor is felismerjük betegségét. Egy-egy mutáció sok apró vonást is módosíthat, rendezetlen fogakat, aszimmetrikus füleket vagy csúnya orrot kapunk ajándékba. A vonásaink azonban rendezettek maradnak. Lehet, hogy amikor a másikban a szépséget keressük, olyan arc után kutatunk, amelyet elkerült a mutáció.
Az anyaméh akár egy kaszinó: a fogantatáskor megpörgetik azt a rulettkereket, amely leosztja a variációkat. Hozzávetőlegesen minden emberben 300 olyan mutáció létezik, amely egész mivoltunkat befolyásolni képes. Egyikünknél több mutáns gén bukkan fel, a másiknál kevesebb. Ez a szám azonban nem jelzi az egyes mutációk súlyosságának mértékét.
Ha mindez igaz, akkor fejre áll kicsit a világ. Mert amikor a szépséget keressük, nem azt kutatjuk, ami van, hanem azt, ami nincs: elváltozásokat, mutációkat. A szép arc mentes az elváltozásoktól és deformitásoktól. Mindannyian mutánsok vagyunk, mint Saira. De ahogy a Telegraph című angol magazin írta róla: ő a világ legtökéletesebb mutánsa.
