Kevés olyan bizarr hely létezik a Földön, mint a Babák szigete. Az elhagyott helyen rémisztő, iszonyatos állapotban lévő babák lógnak a fákon bokrokon, kertéseken, és minden elképzelhető helyen. Mosolygó, piszkos, sérült, gyakran kéz vagy láb nélküli, félelmetes babák. A hely története nem kevésbé ijesztő.
A sziget Mexikóvárostól délre található, a főváros közelében.
A mexikói-medence jelentős részét foglalta el hajdanán a Xochimilco-tó, vagy inkább tórendszer. A Xochimilcot lecsapolták, mesterséges szigeteket hoztak létre, amelyeket csatornák választanak el egymástól. A csatornákon hajózni rendkívül népszerű a helyiek és a turisták között egyaránt.
Ezek közül az egyik a Babák szigete. A helynek különleges hangulata van, ami nyomasztóan hat az odalátogatókra. Mint egy megelevenedett horrormese. Az ember akaratlanul is úgy érzi, hogy a babák lélektelen üvegszemei (vagy épp üres szemgödrei) nyomon követik minden lépését. Az enyészeté lett babák nem is babák többé, hanem képzeletünkben valami gonoszabbá, rémisztőbbé váltak. Rémisztő gyermektorzókká.
A legenda azt meséli, hogy egy kislány holttestét találták meg sok-sok évvel ezelőtt a szigeten, aki rejtélyes körülmények között fulladt vízbe. A heyliek szerint a lelke megszállja a sziget babáit. A babák mozognak a fejüket és karjukat, némelyik még a szemét is kinyitotta.
Egyes tanúk azt állítják, hogy hallották a babákat suttogva beszélni egymással. Mások szerint, akik a hajón közelítették meg a szigetet, a babák csábították őket, hogy jöjjenek a szigetre.
Ássunk a legenda mélyére. A Babák szigete, valójában nem is sziget, hanem egy úszó kert. Don Julian Santana Barrera volt a gondnoka.
A történet szerint Julian talált a kislányra, és már nem tudta megmenteni az életét. Nem sokkal ezután Julian meglátott egy lebegő babát a csatornában. Valószínűleg a kislányé lehetett. Kihalászta a babát, és felakasztotta egy fára, hogy így tisztelegjen a kislány előtt.
Julian úgy érezte, a kislány szelleme a szigeten rekedt, és figyeli őt. Hogy kiengesztelje, újabb és újabb babákat hozott, és akasztott fel a fára.
A kislány szelleme ezekbe a babákba költözött bele. És csak hozta és hozta a babákat.
Ötven évig tett így, amíg meg nem halt. Halála tovább táplálta a legendát. Vízbe fulladt testét ugyanott találták meg, ahol a kislányét megtalálta. A helyiek szerint szelleme csatlakozott a kislányéhoz.
2001-ben történt halála után a történetet felkapta a sajtó, foglalkozott vele a tévé is. A hátborzongató hely népszerű lett a turisták között.
Legtöbben nem mernek partra szállni, csak a csónakokból lesik a félelmetesen furcsa látványt.
Íratlan szabály, hogy aki teheti, vigyen magával egy babát a szigetre, és akassza fel valamelyik fára.
Az így utólag is sejthető, hogy Julian elméjével valami nagyon nem volt rendben. Sokan még abban is kételkednek, hogy valóban meghalt-e itt egy kislány annak idején. Bizonyítékot erre nem találtak. Gyanújuk szerint Julian kitalálta a történetet nagy magányában.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint hetvenezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
(via isladelasmunecas, youtube, googlemaps)
