Egyre több tudós véli úgy, hogy az özönvíznek valós alapja van. Két elmélet is meteorit becsapódást feltételez, de máshol keresik a krátert.
A technikai fejlődés új utakat nyitott a régészetben. Lehetőségünk van a világűrből megszemlélni Földet, vagy éppen robotokkal kutatni a tengerek mélyét. Ennek volt az egyik következménye, hogy rá kellett ébrednünk, a békésnek hitt csillagos ég hihetetlen veszélyeket rejt. Felfedeztük azokat az óriási krátereket, amelyeket üstökösök vagy meteoritok becsapódása okozott.
Nagyon kevés olyan jelenséget ismerünk, amelyek képesek globálisan hatást gyakorolni a Földre. Számunkra a legtitokzatosabb és a legérdekesebb a világűrből történő becsapódások. Egy hatalmas meteorit, vagy üstökös képes olyan jelenségeket produkálni, amelyek hatása ezerkilométerekre is terjedhet.
A Becsapódás ereje megrázza a földet, a hőség mindent felperzsel a kráter körül. A becsapódás után hatalmas mennyiségű szilárd anyag, víz, füst és korom kerül a levegőbe, amit hatalmas távolságokra juthatnak el a szelek szárnyán. Ez a szétterülő anyag árnyékot vet a földre, lehűlést okoz, az idő hűvösebbre, csapadékosabbra fordul. A légkörbe kerülő apró részecskék is fokozzák a nedvesség kicsapódását. Gigászi kataklizma rémítheti halálra mit sem sejtő őseinket. Lehet, hogy egy ilyen becsapódás áll az özönvíz hátterében?
Német tudósok szerint igen. Kutatók egy csoportja úgy véli, hogy az apokalipszisról szóló legendák történelmi magja egy tízezer évvel ezelőtti hatalmas meteorit-becsapódás lehetett.
Az apokalipszist ritkán írják olyan plasztikusan, mint a Gilgames eposzban, az emberiség első hőskölteményében, ahol az áll, hogy a viharok a nappalt éjszakává teszik, s a Föld eltörött, mint egy edény. Ismerősen hangzik? Ennek a nyomait találta meg egy kutatócsoport a jordániai sivatagban. A tudósok úgy vélik, hogy a Jordánia és Szaúd-Arábia határvidékén elterülő óriási kráter a kőkorszak középső szakaszában, úgy tízezer évvel ezelőtt keletkezhetett egy több, mint 100 méter átmérőjű meteorit becsapódása nyomán. Véleményük szerint minden bizonnyal ez lehet az egyik alapja a Gilgames eposznak és az özönvíz legendájának is.
A múlt század hatvanas éveiben a kutatók kialudt vulkánként jegyezték fel a sivatagban található gyűrű alakú struktúrát, de most a németországi Braunschweig egyetemének geológusa, Werner Schneider és a jordániai Elias Salameh újra megvizsgálta a területet. A talajelemzés megerősítette gyanújukat: a több mint 5 kilométer széles krátert meteorrobbanás vájta ki, vagyis egy óriási bomba érkezett ide az univerzumból. A meteorit olyan sebességgel csapódhatott be, hogy a hirosimai atombombához képest ezerszeres erősségű robbanást idézett elő. A levegő meggyulladt, és több száz kilométeres körzetben minden elégett. A rettentő robbanást több ezer kilométeres körzetben láthatták az emberek, akiket teljességgel sokkolhatott az apokaliptikus kép. Valószínűleg ez a "legfiatalabb" kráter a térségben, amely az emberiség egyik legnagyobb katasztrófájában jött létre, és ez nyilván megjelent a kőkorszaki népek elbeszéléseiben és mondáiban.
Egy másik csoport szerint egy olyan becsapódást kellene keresnünk, amelynek krátere a tenger fenekén van. Egy ilyen becsapódás esetén hihetetlen mennyiségű gőz kerül a légkörbe, hatalmas esőzéseket és áradásokat okozva.
Bruce Masse, a Los Alamos Nemzeti Laboratórim kutatója szerint ötezer évvel ezelőtt egy öt kilométer átmérőjű üstökös csapódott bele az indiai-óceán vizébe. Az ezt követő földrengés, szökőár, és esőzések épültek bele a környező népek mitológiájába.
Dr. Masse a Holocene Impact Working Group (Holocén-kori becsapódás munkacsoport) segítségével nekiállt feldolgozni az özönvíz mondákat. Összesen 175 leírást sikerült összegyűjteniük és elemezniük. Sajnos csak mindössze kettő olyat találtak, amely konkrét időponthoz kötötte az eseményt. Egy kínai leírás Nu Wa császár uralkodásának idején történt a katasztrófa, egy hindu mítosz pedig egy ritka csillagegyüttállás idejére datálja a katasztrófát. A két időpont pedig a krisztus előtti 2807-ben esik egybe.
Ha valaki tengeri becsapódást keres, legegyszerűbb, ha a cunami nyomait keresi. A becsapódás keltette óriáshullám mélyen behatol a szárazföldekre, ahol jellegzetes, ék formájú területeken okoz pusztítást. Érdekesség, hogy a kereséshez felhasználták a Googler Earth képeit is. Ilyen nyomokat találtak az indiai-óceán partvidékén, de még Dél-Amerikában is. A legizgalmasabb nyomokat Madagaszkáron találták, ahol még a tengerparttól 5 kilométerre, 180 métermagasságban is megtalálták a pusztítás jellegzetes nyomait. Sőt a szárazföld belsejében, ezeken a helyeken mélytengeri fosszíliákat is találtak.
Természetesen egy becsapódáshoz kráter is dukál. 5000 ezer év alatt nem tűnik el nyomtalanul. Dr. Masse a Burkle-kráterrel azonosítja a becsapódás helyét. A kráter az indiai-óceán mélyén fekszik, pontos koordinátái 30,865 fok dél, 61,365 fok kelet.
Az üstökös eredetet vélelmezi több mítosz is. Például a kínai, egy dél-Amerikai, és több egyéb mítosz is említ egy égi szörnyet hatalmas szarvval. Ez a leírás illik egy olyan üstökösre, amely a Nap felől közelít a Föld felé, és csóvája, mint egy szarv merd felettünk.
Masse elmélete szerint 2807-ben egy öt kilométer átmérőjű üstökös csapódott az Indiai-óceán déli részébe. Kétszáz méter magas cunami száguldott a szárazföldek felé, és tarolta le mélyen a partokat. A becsapódás helyén hatalmas füstoszlop emelkedett a légkör magasabb rétegéig, a levegőbe kerülő por és gőz napokra elsötétítette a Földet. Hatalmas hullámok és hurrikánok tépázták a Földet.
Ez a leírás érdekesen összecseng a Gilgames-eposszal. Földet megszakasztó földrengés, óriási viharok, hatalmas fényesség, fekete füstoszlop az égen, napokig tartó borzalmas viharok.
Az elmélet tetszetős, de a tudományos világ nem fogadta túlzott lelkesedéssel. Elsősorban az ilyen becsapódáskor szokásos megüvegesedett kőzeteket hiányolják a kráterből. Dr. Masse és csoportja nem adta fel a kutatást, Madagaszkáron folytatják a nyomok elemzését.
Természetesen ez is csak két újabb elmélet az özönvíz eredetére. Igazi egyértelmű bizonyítékok nincsenek, és valószínűleg nem is lesznek soha. Így a mítoszainkat sem veheti el tőlünk senki.
Ezt láttad már?
Mennyi víz kell az özönvízhez?
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra).
