Mintha óriások sírkövei között járnánk.
Ausztrália, Északi-terület, Lichfield Nemzeti Park:
A területen már több ezer éve élnek bennszülöttek, de az első fehér emberek, köztük Frederick Henry Litchfild, a park névadója csak 1864-ben érkeztek a területre. Egy új, északi városnak kerestek megfelelő helyet. Amikor elérték ezt a pontot, rejtélyes képződményeket találtak.
Mintha óriások elhagyott temetőjébe keveredtek volna. Hatalmas sírkövekre emlékeztető köveket találtak.
Akár 2-3 méteres magasságot is elérték, de a vastagságuk csak néhány centiméter.
Hamar kiderült, hogy nem sírkövek, és nem is emberi eredetűek. Ezek hatalmas termeszvárak.
De egy rejtély még mindig megmaradt. Mágneses termeszeknek is nevezik ezeket az apró állatokat. Ugyanis a termeszvárak pontosan észak-déli tájolásúak. Vajon a termeszek is érzékelik a föld mágnesen terét, és eszerint tájolják be váraikat?
A magyarázat meglepően egyszerű, és ugyanakkor zseniális.
A termeszek érzékenyek a hőingadozásra, 30 fok körül érzik jól magukat. Az észak-déli tájolás esetén a felkelő Nap délelőtt melegíti az éjszaka lehűlt keleti oldalt. A déli erős napsütés csak egy kis vékony felületen éri a várat. Délután fény már az éjszakára melegíti elő a vár nyugati oldalát.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel huszonnégyezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Tejben sült kacsamáj
Napi fotó: Homokozni a tengerparton
(via googlemaps, wikipedia, environmentalgraffiti)
